Fotó: Wikimedia Commons
Hirdetés

Élete történelem: 1934-ben született Franciaországban, 2025-ben ment el az egykori hazája helyén éktelenkedő romhalmazból, akárcsak a nála egy évvel fiatalabb és egy évvel korábban is távozott Alain Delon, akivel közös volt az egykori jobboldali Nemzeti Front és annak alapítója, az indokínai háború hőse, a lánya által megrendítő és visszatetsző módon nyilvánosan megtagadott Jean-Marie Le Pen iránti feltétlen tiszteletük is.

Halottakról jól, vagy semmit, mondja a majdnem mindig tévesen idézett Kr. e. VI. századi spártai bölcs, Kheilón. Ennek jegyében meg kell állapítanunk, hogy Brigitte Bardot letagadhatatlanul XX. századi modern nő volt, tele bizarr ellentmondással, ideológiai megvezetettséggel, ugyanakkor belül, titkon végig útkereső esendőséggel.

Szexszimbólumnak tartották – az is volt, nem pedig nőideál. Négy férjet fogyasztott el, a másodiktól 1959-ben született fiát karrierjét előbbre sorolva elhagyta, három évvel később saját utólagos bevallása szerint meggyilkoltatta magzatát. Az anyaméheken belüli emberölések harcias szószólója lett, miközben, ha lehet, embergyűlölő szövegek kíséretében még harciasabban lépett föl az úgynevezett állati jogok tipikusan modernista ideológiája jegyében. A Paris Matchnak adott interjúban 2018-ban arrogáns és vérszomjas fajnak nevezte az emberiséget, korábban, egy alkalommal pedig azt írta Sophia Lorennek, hogy „állati hullák sokaságát viseli magán”, amikor bundát hord. Emlékirataiban úgy emlékszik vissza a szíve alatt hordott, ám elhagyott fiára, hogy „úgy éltem meg őt, mint egy daganatot, amely az én testemből táplálkozik, és amelyet kénytelen vagyok hordozni megduzzadt testemben.” Brigitte Bardot szoptatni sem volt hajlandó fiát, mert nem akarta „elcsúfítani” magát az „emlőszerep embertelen terhe” miatt.

Vagyis míg az állatok fontosak voltak számára, addig lelkiismerert-furdalás nélkül kampányolt védtelen és bűntelen emberek életének kioltása mellett, és betegesen irtózott a nőiség lényegét és beteljesülését jelentő anyaságtól. Ez nyilvánvaló aránytévesztés, gondolati zsákutca, jellegzetes modernista erkölcsi és szellemi zavar, a Franciaországból indult, hamisan felvilágosodásnak nevezett elsötétedés és a Krisztus-tagadó szekularizáció rettenetes eredménye. Brigitte Bardot mindemellett rendre férfigyűlölő feminista megnyilvánulásokkal vétette észre magát, egy alkalommal azt mondta, minél jobban ismeri a férfiakat, annál jobban szereti a kutyákat. Pedig, mint ritka kitárulkozásaiból kiderült, valójában éhezte-szomjazta a vakító, de üres filmcsillag-lét helyett a szeretetet, a megbecsülést.

1998. február 4-én Bukarestben készített kép Brigitte Bardot egykori francia filmszínésznőről, állatvédőről, aki 2025. december 28-án, 91 éves korában elhunyt
Fotó: MTI/EPA/Bogdan Petrescu

Ugyanakkor idősebb korában mégis fellobbant benne népe és hazája, vagyis az emberek iránti szeretet, és a rá jellemző mérlegelés nélküli egyenességgel állt Jean-Marie Le Pen és a Nemzeti Front, később annak utódpártja és Marine Le Pen mellé. 2018-ban a Valuers Actuelles hetilapnak például azt mondta:

„nem azért küzdöttem francia Algéria ellen, hogy most elfogadjak egy algériai Franciaországot”.

Ez a színész-, de általában nyugati művészkörökben nyilvánvaló okokból ritkaságszámbamenő bátorság meghozta logikus következményét, a korábban színésznői és ideológiai teljesítményéért is ünnepelt filmcsillagból hirtelen hóbortos, bolond öregasszony lett, aki már nem tudta, mit beszél, ezért állhatott a jobboldal mellé. Pedig csak arról volt szó, hogy a korral talán Brigitte Bardot is bölcsebb lett, és fontossá váltak neki olyan értékek, amelyeket korábban lényegileg tagadott – még ha ő maga nem is tudott róla. Bízunk benne, és imádkozunk azért, hogy a végelszámolásnál bűnei megbocsáttassanak, és bátor erényei döntően beszámíttassanak.