Hadházy megint betört, de nem volt ott senki, ezért ez gyanús
„Nem volt otthon senki a két ünnep között a hatvanpusztai »mezőgazdasági üzemben«” – írta a talán szakmai ártalomból rendszeresen csődörök nemi szervéről fantáziáló Hadházy Ákos visszaeső birtokháborító, miután újra rátört az ellenállhatatlan Hatvanpuszta-fétis, és sokadjára is beosont szelfizgetni a miniszterelnök édesapja által apránként felújított és így az enyészettől megmentett Fejér vármegyei mezőgazdasági birtokra.
A sorozatbetörő idült irigységgel átkozza évek óta az évtizedek alatt romossá vált épületek rendbe hozását – valamiért nagyon szeretné, ha az idők végezetéig lepusztult állapotban rohadnának.
Ezek ilyenek, akkor érzik jól magukat, ha körülöttük minden koszos, szakadt, romos, dicstelen, vagyis épp olyan, mint ők.
Lételemük ugyanis a proletár igénytelenség. Erkölcsileg, szellemileg, fizikailag egyaránt. Ezért vizslatják irigy rosszindulattal a náluk különbek életét.
Ez a fajta nem elégszik meg azzal, ha saját zoknija likas, akkor lenne boldog, ha mindenki másé is olyan lenne.
Ezt tartja egyenlőségnek.
Hadházy hosszú ideje rendre beoson az általa Orbán Viktor titkos uradalmának gondolt hatvanpusztai birtokra, és hol mutatós csempéket fotóz, hol – mint most – megállapítja, hogy a kormányfő édesapjának tulajdonában álló egykori agrárüzemben a karácsonyi szünetben senki sincsen. Ez pedig gyanús, nagyon gyanús!
A félbolond lódoktor meg van győződve róla, hogy a miniszterelnök Hatvanpusztán lakik, ha tehát nincs ott, és más sincs ott, akkor az bizony a leggyanúsabb, mert köztudottan az a gyanús, ami nem gyanús.
Úgyhogy biztosan be kell még törni párszor, annyi titkot rejt Hatvanpuszta, és egyszer talán békaemberekkel is találkozik majd Hadházy, a lónak a mifenéjét ebbe a keserves világba, csak nehogy kiderüljön, hogy valójában ürgebőrbe varrt pszichiátriai alkalmazottak.
