Hirdetés

Tudjuk, nehéz hónapok várnak ránk, durva kampány fordult a célegyenesbe, nem lesz könnyű elviselni mindazt a durvaságot, ami a médiából áramlik majd felénk az országgyűlési választás várható napjáig, április 12-éig. Erős ízelítőt adott ebből az ellenzék vezetője a szilveszter éjszakai beszédében. Ilyen rövid idő alatt, ilyen töményen, ennyi agresszív fenyegetőzés talán még soha nem hangzott el a magyar nyilvánosságban. Amit eddig tudtunk, most nyilvánvalóvá vált, ez az ember képtelen elviselni a vereséget, és bármire képes, hogy elkerülje.

Mégis azt mondom: csigavér. Magyarország az elmúlt másfél évtizedben visszavonhatatlanul megváltozott. A polgárok hozzászoktak, hogy semmibe vehetik a bárhonnan érkező véleménydiktatúrát, és mindenkor nyilvánosan kimondhatják a véleményüket. Nincs olyan politikai erő, nincs olyan párt, amelyik el tudná fogadtatni az emberekkel a genderőrületet, az illegális migrációt, az ország szuverenitásának, a nemzetegyesítésnek vagy a családpolitikának akár csak a megkurtítását.

Minden észszerű következtetés és minden jel arra vall, hogy az előttünk álló választásokat a polgári erők, az egykori kisgazdákkal és MDF-esekkel megerősített Fidesz–KDNP pártszövetség nyeri meg. De szó sincs arról, hogy ha a sors másképpen hozná, akkor elveszne mindaz, amit kivívni sikerült. Nem állhat elő olyan választási eredmény, hogy a magyarság abból engedjen.

Senkit ne ijesszen meg, ha az egyszemélyes ellenzék a legsúlyosabb következményekkel fenyegetőzik, ha elvakult jogászok mindenféle terveket csiholnak a jogállam lebontására. A Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett megalkuvó, merjünk-kicsik-lenni korszakhoz nincs visszaút. Nem a politikusok, a kormányzati tisztségviselők, gazdasági szereplők miatt, hanem azért, mert a közemberek gondolkodása változott meg. Annál alább, mint hogy a magyar név megint szép legyen, hogy végre nyertesei legyünk a történelemnek, a választók döntő többsége nem adja. Bízzunk hát Istenben és tartsuk szárazon a puskaport. A zászló nekünk áll, csak győzelemre kell vinni.