Egész Nyugat-Európában kinyilvánították erőszakos uralmukat a migránshordák.

Hirdetés

Franciaország-szerte autók ezreit gyújtották fel, Brüsszelben marokkói zászlót lengető migránsok rakétákkal lövöldöztek az utcákon, kifejezetten házakra célozva, arra törekedve, hogy minél többet felgyújtsanak. Amszterdamban a migránsok által használt pirotechnikai eszközök miatt porig égett a Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelt XIX. századi műemlék templom – és ez bizony a barbár muszlim hódítás drámai jelképe. Rotterdamban, ahogy Németország több városában, előre kitervelten, a hatóság embereit csapdákba csalva támadták a migránshordák az őket befogadó államot jelképező rendőröket, Firenzében, az egykori európai kultúra dicsőséges jelképe, a híres Uffizi Galéria városában migránsok rendeztek újévi tömegverekedést.

A hitét, önazonosságát, gyökereit megtagadó, önfelszámoló Nyugat-Európa mára az erőtől duzzadó, hitében kérlelhetetlenül szilárd, identitásában magabiztos idegen hódítók szánalmas prédájává vált, mert a liberalizmus, az emberiségnek ez a mentális HIV-je 250 év alatt egyre gyorsuló tempóban elpusztította közösségi immunrendszerét.

Nyugat-Európa már menthetetlennek tetszik, csak akkor fordítható vissza a szánalmas szétrothadás, ha az utolsó utáni pillanatban az érintett országok népei visszatalálnak önmagukhoz, és széles népi, nemzeti támogatottságú, cselekvőképes kormányok ragadják meg a hatalmat. Ebben az esetben is csak súlyos, apokaliptikus megrázkódtatások árán nyílik legalább halvány remény a menekvésre, hiszen egyszer s mindenkorra félre kell állítani a haza- és nemzetellenes belső ellenséget, a hódítókat pedig ki kell toloncolni oda, ahonnan jöttek. Ez bizony még tántoríthatatlan akarat és erő együttállása esetén sem fog szép szóval menni.

Szolgáljon ez számunkra örök tanulságul, mindig figyelmeztetve, hogy a baloldal minden árnyalatát elemi életérdekünk távol tartani a hatalomtól. Áprilisban is.

Kapcsolódó cikkünk