Különös szemfényvesztés zajlik Magyarországon, amelynek mi magunk is gyakran áldozatául esünk. Elhisszük, hogy nemzetünk frusztált, zaklatott, az életünk tele van nyugtalansággal. Pedig erről szó sincs. Magyarországon lelki értelemben is béke van, mert a dolgok jól működnek, rend van és gyarapodás. A jól működés nemcsak az államadósság csökkenése, a hazai össztermék (GDP), a foglalkoztatottság, a reálbér-emelkedés, a fogyasztás növekedése alapján bizonyítható, hanem valóban független nemzetközi szervezetek felméréseiből, az azok alapján készített adatsorokból is világosan kiolvasható. És nemcsak a gazdaságról van szó, hanem a lélekről is. A magyar társadalom kigyógyulófélben van mindabból a lelki traumasorozatból, amely a XX. században érte.

Fotó: MTI

Azok igyekeznek a frusztráltság, zaklatottság, nyugtalanság látszatát kelteni, akik saját kudarcaik miatt ilyenek. A honi ellenzék az utóbbi egy hónapban arra tette fel a tétjeit, hogy az egész országot belerángatja a nyugtalanságba. Ha a nyilatkozataikat, a velük rokonszenvező publicisták írásait olvassa az ember, azt hihetné, hogy Magyarország harmadik világbeli, kifosztott, nyomorult ország, haldokló egészségüggyel, szétzúzott oktatással, frusztrált, depressziós társadalommal, amelynek lassan már ahhoz sincs ereje, hogy alkalmas vezető kiválasztásával segítsen a sorsán. Az ellenzéki pártok erre a meggyőződésre építik stratégiájukat, és azért keltenek feszültséget, hogy majd a felhorgadó indulatok hullámán a remélt tömegek valami módon beemelik őket a hatalomba. Ezért a sípolás a parlamentben, ezért a fetrengés a televízió székházában, ezért az egyre ocsmányabb trágárság is.

Ennek most már egyre több nyilvános tanújelét is adják. Történt, hogy egy tettei következményeit felmérni szemlátomást nem képes gimnazista lány egy tüntetésen olyan trágár szavakkal adott hangot a kormány politikájával kapcsolatos véleményének, amilyet kültelki kocsmákban is nehezen visel az ember. Már maga a tüntetés is a mesterséges feszültségkeltés része volt, de a demokrácia játékszabályai szerint ez elfogadható. A trágárság azonban elfogadhatatlan.

Ellenzéki képviselőnők azonban úgy látják, hogy elfogadható. Hogy nincs ezzel baj. Bangóné Borbély Ildikó, Bősz Anett, Demeter Márta, Gurmai Zita, Hohn Krisztina, Kunhalmi Ágnes, Potocskáné Kőrösi Anita, Schmuck Erzsébet, Szabó Tímea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes és Varga-Damm Andrea nyílt levelet írtak a mocskos szájú gimnazistának, amelyben többek között ez áll: „Nem ismerünk, nem tudjuk, valójában ki vagy, egy dolgot tudunk: iszonyatosan bántanak mostanában, mert volt bátorságod gimnazistaként pár mondatot mondani szívedből, lelkedből saját országod kormányáról. Voltak benne erős szavak, mondatok. Mi is szoktunk ilyeneket használni időnként. Nincs ezzel baj. A baj azokkal van, akik most bántanak, gyaláznak téged.”

Jól értjük? Az aláírók maguk is szoktak mocskos szájjal trágár szavakat kiabálni a tüntetéseken? Akkor kivételesen mi is használjunk erős szavakat: aki úgy beszél, mint egy ribanc, ne lepődjék meg, ha úgy bánnak vele, mint egy ribanccal.

Ezt fontos tisztázni, de aztán fontos továbblépni is, nem szabad hagyni, hogy a gondolatainkat, az érzelmeinket foglyul ejtsék azok, akik zűrzavart akarnak kelteni az országban. Hiszen sikeres ország lakói, emelkedő nemzet tagjai vagyunk. Ha nem hiszünk a saját szemünknek, a szeretteinknek és a barátainknak, ha nem hiszünk a hazai felméréseknek, higgyünk azoknak a nagy nemzetközi kutatásoknak, amelyek a honi viszonyoktól teljesen függetlenül elemzik az egyes országok helyzetének változásait.

Ilyen például az ENSZ közgyűlésében 2011-ben kezdeményezett és 2012 óta kiadott Word Happiness Report, amelynek összesített boldogságindexe nagyjából százötven országot rangsorol (a szám évente kissé változik) aszerint, hogy annak lakosai mennyire boldogok. A jelenleg hozzáférhető legfrissebb, 2018. áprilisi kiadás szerint Magyarország 156 ország között a 64. helyen áll.

Azt mondhatnánk, hogy ez nem különösebben jó eredmény, nem sokkal vagyunk jobb helyzetben, mint a közép­érték. Ha azonban a tendenciát is figyelembe vesszük, már egészen más eredményre jutunk. Eszerint mi, magyarok meglehetősen lendületesen dolgozzuk le a súlyos lemaradást. Az első, 2012-es beszámoló szerint, amely értelemszerűen az előző évi állapotokat tükrözi, a 110. helyet foglaltuk el, az utolsó harmadba sorolódtunk. Innen indultunk el fölfelé. A 2015-ös beszámoló szerény javulásról adott hírt, a 104. helyre kerültünk. A 2016-os riportban már a 83. hely jutott nekünk, a 2017-es riport már a 75. helyre sorolt minket. Majd újabb egy év alatt újabb tizenegy helyet javítottunk.

A Föld egyetlenegy országában sem fordult elő, hogy nyolc év alatt, a lemaradás közel felét behozva, a lakosok boldogságindexe 46 hellyel javult volna. Történelmet csinál Magyarország, az új aranykor történelmét.