Történelmi múltunk ismerete a haza védelmének, nemzeti identitásunknak az alappillére – mondta a Demokratának Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

– Január közepén ön is részt vett azon a délkelet-lengyelországi Hnatkowicében tartott szertartáson, amelynek keretében örök nyugalomra helyezték egy magyar honvéd tavaly áprilisban megtalált maradványait. Mit lehet tudni az első világháborúban elhunyt katonáról?

– Sajnos a személyazonosságának megállapítása nem volt lehetséges, mert az adatait tartalmazó azonossági jegytok olvashatatlanná vált. Hősi halottunk magyar honosságát elsődlegesen az 1891 M honvéd övcsat alapján azonosítottuk, amely az exhumálás során került elő. Feltételezhető, hogy honvédünk a przemyśli erőd második ostroma során, 1914 végén vagy 1915 tavaszán halt hősi halált. Még azt is sikerült nagy bizonyossággal megállapítani, hogy az erődrendszer északi részén található XI. számú, az úgynevezett Duńkowiczki erőd védőharcában esett el. Lengyel barátaink egy általuk kincsesládának nevezett díszdobozban átadták a személyes tárgymaradványokat is az újratemetés alkalmával, a relikviák a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tematikus gyűjteményét fogják gazdagítani.

– A minisztérium hogyan tudja támogatni a múlt örökségének ápolását?

– Történelmi múltunk ismerete a haza védelmének, nemzeti identitásunknak az alappillére. A Magyar Honvédség a nemzeti és honvédelmi ünnepek alkalmával, a laktanyai nyílt napokon, hadijátékokon, bemutatókon keresztül egész évben kapcsolatban van a magyar emberekkel. Ezeken a rendezvényeken a mai magyar haderő mellett a hadtörténeti múltunk felelevenítése is mindig helyet kap. A múlt örökségének ápolásában azonban kétségtelenül a Hadtörténeti Intézet és Múzeumé a legnagyobb szerep. Ez a tudományos és ismeretterjesztő intézményünk országos hatáskörű hadtörténeti kompetencia-központként működik: falai között találhatjuk a múzeumot, a levéltárat, az irattárat, a térképtárat, a könyvtárat és a könyvgyűjteményt is. Valamint ugyancsak itt van a hadisírgondozó igazgatóság is, amely nyilvántartja a világháborús magyar honosságú katonák sírjait, nemcsak hazánk jelenlegi határain belül, hanem a Kárpát-medencében és az egész világon, felügyeli állapotukat, és kezdeményezi ezek felújítását. 

– Van-e együttműködés más országokkal ezen a területen?

– A hadisírgondozás terén számos országgal vagyunk szoros együttműködésben. Németország, Oroszország, Ukrajna, Moldova, Románia, Szlovénia, Olaszország, Lengyelország és Bulgária esetében kétoldalú kormányközi hadisírgondozó megállapodás is szabályozza a közös katonakegyeleti tevékenységet. Természetesen megállapodások nélkül is arra törekszünk, hogy az idegen földben nyugvó magyar katonák és polgári áldozatok sírhelyei méltó állapotba kerüljenek. Az egyik ilyen kiváló példa a Be­la­rusz Köztársaság, amelynek kormánya mindeddig egyetlen országgal sem írt alá hadisírgondozó megállapodást. Nekünk azonban 2015-ben a Breszt megyei Berjoza városa mellett sikerült létrehoznunk a jeltelen sírokban nyugvó magyar katonák áttemetésére alkalmas, emlékük megőrzését méltó módon biztosító magyar központi katonai temetőt és emlékhelyet.

– Szintén mostani lengyelországi látogatása során boldog Jerzy Popiełuszko emlékének és szellemiségének magyarországi terjesztéséért átvehette a „Győzd le a rosszat a jóval” elnevezésű kitüntetést. Popiełuszko atyának Csepelen emlékműve áll, és utcát is neveztek el róla. Miért tartja fontosnak, hogy ismert legyen az élete és sorsa?

– Először is hálásan köszönöm mindenkinek, lengyel és magyar barátaimnak egyaránt, akik támogatták, segítették Jerzy atya emlékének méltó megőrzését. A kitüntető elismerés elsősorban az ügy iránti elkötelezettségünket, összefogásunkat illeti. A teljesség igénye nélkül hadd emeljek ki néhány nevet: Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Csúcs Lászlóné Halina, a magyarországi lengyelek képviselője, Gönye Anikó volt csepeli protokollfőnök, Elżbieta Radwan és Ryszard Madziar, Wołomin jelenlegi és volt polgármestere, valamint Tadeusz Deszkiewicz, Duda elnök úr főtanácsadója. 2017-ben Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig személyesen támogatta egy jubileumi Popiełuszko-emlékalbum kiadását. A több mint ezeréves lengyel–magyar testvéri barátság és a XX. századi történelmi sorsközösség kötelezett bennünket arra, hogy itthon is megismertessük a 2010-ben boldoggá avatott atya misszióját és tragikus, de önként és tudatosan vállalt sorsát. 1984-ben Popiełuszko atya volt az utolsó mártírhalált halt katolikus pap Kelet-Közép-Európában, akit a kommunista hatalom gyilkoltatott meg. Történelmünk ebben is összefonódott, a bolsevik elnyomás ugyanúgy sújtotta Lengyelországot, mint Magyarországot. Popiełuszko atya példája erőt ad a lengyel és a magyar nemzet számára, hogy minden időben és minden körülmények között kiálljunk hitünkért, szabadságunkért és hazánkért.