Keresett kifejezés:

Bándy Péter

A Magyar Demokrata hetilap vezető szerkesztője; a demokrata.hu főmunkatársa, újságíró

Budapest, 1981. október 16.

Az elmúlt több mint két évtizedben, 2002 januárja óta elsősorban belpolitikai témájú riportokat és interjúkat készítettem, valamint Kovács Zsófia, illetve Szencz Dóra kolléganőmmel közösen feleltem a sportrovatért is. 2008 óta vagyok a Demokrata hetilap vezető szerkesztője, majd 2014-ben kaptam meg a lehetőséget, hogy előbb felelős szerkesztőként, 2018-tól 2024 őszéig főszerkesztőként vehessek részt a demokrata.hu felépítésében.

További részletek

A magyar közélettel való első találkozásom időpontját napra pontosan tudom: 1989. június 16. Anyai nagyszüleimmel ugyanis ott lehettem a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál. Mivel éppen csak elvégeztem az első osztályt, így természetesen már nem emlékeznék Orbán Viktor beszédére, ha azóta nem láttam volna felvételről, de maga az élmény olyan hatással volt rám, hogy onnantól kezdve sokkal jobban érdekelt a politika, mint kortársaim többségét. Pályaválasztásomat mégsem ez, hanem a másik szerelem, a futball és a Fradi iránti rajongás határozta meg: nagyjából 15 évesen döntöttem el, hogy újságíró, sportújságíró szeretnék lenni. Elsősorban emiatt végeztem el a labdarúgó-játékvezetői tanfolyamot 17 évesen, illetve jelentkeztem tudósítónak a Budapesti Futball 7 című fővárosi hetilaphoz. Az itt megjelent cikkeimmel kerestem meg Imre Mátyás sportújságírót, aki azt mondta: hívjam fel, ha leérettségiztem. Így is tettem: egy hónappal a vizsgák után már az akkori legnagyobb és sok tekintetben úttörő internetes focioldal, az nb1.hu újságírója, három hónappal később pedig „napos szerkesztője” lehettem.

Miután 2001 novemberében eljöttem az nb1.hu-tól, egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy e-mailt Bencsik Andrásnak, az édesanyám és általam is rendszeresen olvasott Magyar Demokrata főszerkesztőjének. Tőle is hamar megkaptam a bizalmat: az első cikkem 2002. január 17-én jelent meg a lapban.

Ha valaki annak idején azt mondja, hogy pályafutásom első két évtizedében beszélgethetek a magyar kultúra olyan nagyságaival, mint Jókai Anna vagy Bánffy György, a magyar sport számos meghatározó alakjával, mint Grosics Gyula, Gyarmati Dezső, Schmitt Pál vagy Varga Zoltán, az Antall-kormány több tagjával, így Für Lajossal vagy Horváth Balázzsal, többször is interjút készíthetek Orbán Viktorral, kedvenc énekesemmel, Kovács Ákossal és futballistámmal, Gera Zoltánnal, azt hiszem, hitetlenkedtem volna. És néha kicsit ma is furcsa belegondolni, mennyi minden megadatott eddigi pályám során – jóval több, mint amit kamaszként reméltem.

Életem nagy ajándéka az is, hogy több mint fél évtizeden át lehettem a szívemnek nagyon kedves II. kerület önkormányzati képviselője, valamint 2019-ben megkaphattam a világ legszebb fővárosa, Budapest sajtódíját, a Csengery Antal-díjat.