„Most lassu méreg, lassu halál emészt. / Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki / Szélvész le nem dönt, benne termő / Férgek erős gyökerit megőrlik, / S egy gyenge széltől földre teríttetik!”


Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című költeménye ma egész Európában időszerű. A keresztény, fehér civilizációt az öngyűlöletet szuggeráló liberalizmus férge rágja bő száz esztendeje. A végső cél az etno- és szociokulturális diverzitás felszámolása, a világkormány által irányított embermassza létrehozása.

Ennek eszköze a normalitást támadó kultúrterror mellett az emberfajták mesterséges összekeverésére irányuló hibridizációs program. Nem újdonság ez, a sátáni tervet már a XX. században meghirdette egy osztrák arisztokrata apa és egy japán anya fiaként született diplomata-történész-filozófus-szociológus, Richard Coudenhove-Kalergi (1894–1972). A bécsi Humanitas szabadkőműves-páholy aktivistája 1925-ben jelentette meg Gyakorlati idealizmus című könyvét, amelyben kifejtette a nemzetek, kultúrák mesterséges összezagyválását és így felszámolását célzó szabadkőműves programot. Munkájában nyíltan leírta, hogy létre kell hozni az Európai Egyesült Államokat.

„A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség megszűnése miatt. Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett – akarata ellenére – kiművelte és erőssé tette ezt a népet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét képezzék. Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Európa új szellemi arisztokráciájává” – írta programjában a szabadkőműves Kalergi – természetesen nem magányos őrültként, hanem a sok országra kiterjedő, kulcspozíciókat meghódító, a nyilvánosság elől rejtőzködő hálózat egyik megszállott propagandistájaként.

A Kalergi-tervet lépésről lépésre igyekeznek megvalósítani annak későbbi képviselői. Jean Monnet (1888–1979), az Európai Unió elődjeként 1951-ben alakult, Montánunió néven is ismert Európai Szén- és Acélközösség egyik alapító atyja hozta létre az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű háttérszervezetet, melynek fő tevékenysége az eufemisztikusan európai integrációnak nevezett, valójában a nemzetállamok szuverenitását lépésről lépésre visszaszorító folyamat propagálása volt. Végső célul e formáció is a nemzetek és a nemzet­államok felszámolását tűzte ki, abban az utópikus hitben ringatva követőit, hogy ezzel minden jövőbeni háborúnak elejét lehet venni. A rögeszme gyakorlatba ültetése érdekében az első pillanattól igyekeztek befolyásuk alá vonni a Montán­unió különböző hivatalos intézményeit, illetve a tagországok szakszervezeteit és politikai pártjait, különös tekintettel a zsigerileg internacionalista baloldali alakulatokra.

A befolyásszerzés, ez a jelen eseményeiből egyértelműen megállapítható, sikeres volt. A szabadkőműves hátterű, magát cinikusan föderatív szellemi hatalomként meghatározó internacionalista lobbiszervezet 1975-ben meg is szűnt, kinyilvánítva, hogy a cél eléréséhez szükséges feladatokat eredményesen elvégezte.

Kétségtelen, hogy a nemzetek felszámolását célzó őrült terv, legalábbis Nyugat-Európában, már az 1960-as években a virulens megvalósulás szakaszába lépett. A gyarmattartó országok nemcsak feladták külbirtokaikat, hanem az öngyűlöletre kondicionáló bűntudat- és atrocitáspropaganda által megdolgozott társadalmak nyakára mintegy megérdemelt büntetésként elkezdték rázúdítani a harmadik világ tömegeit.

„Bolondoknak, kötöznivaló bolondoknak kell lennünk ebben az országban, hogy évente 50 ezer személyt engedünk be, akik hozzájárulnak a bevándorló népesség jövőbeli növekedéséhez. Az a benyomásom, hogy ez az ország lelkesen építi a saját halotti máglyáját” – mondta egy brit konzervatív képviselő, Enoch Powell 1968-ban Birminghamben. Akinek volt szeme a látásra, füle a hallásra, és képes volt alapvető matematikai számítások elvégzésére, az már több mint félszáz évvel ezelőtt is tisztában volt Powell képviselő látnokinak bizonyult szavainak igazságával. Valószínűleg az elfajzott londoni politikai fősodor is – ezért hát a konzervatív párt kizárta a politikust, nácinak, rasszistának, populistának, bolondnak bélyegezték.

A Kalergi által meghirdetett és elindított, Monnet-ék által folytatott program végrehajtása ma is zajlik, és e műveletnek csak egyik, igaz, emblematikus machinátora George Soros. A nemzetietlenítés, a multikulti megvalósításának érdekében igyekeznek megragadni az uralmat a lelkek és az elmék fölött, ezért ragaszkodnak a tudatformálás minden szegletéhez a kulturális életben és az oktatásban. A Demokrata korábban (Janicsárok szabadsága, 2017. április 19.) felhívta a figyelmet arra a kevéssé ismert tényre, hogy a világ 430 egyeteme (!) által 1988-ban Bolognában aláírt Magna Charta Universitatum egyebek mellett kimondja: „az egyetem az euró­pai humanista hagyományok letéteményese, folyamatosan törekszik az egyetemes ismeretek megszerzésére, küldetésének teljesítése érdekében nem vesz tudomást földrajzi vagy politikai határokról, és hangsúlyozza a kultúrák kölcsönös ismeretének és kölcsönhatásának parancsoló szükségességét. (…) az aláíró rektorok egyetemük nevében kötelezik magukat, hogy minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy minden államot és az illetékes nemzetek feletti szervezeteket arra bátorítsák, hogy a politikájukat a Magna Charta szellemének megfelelően alakítsák, amely az egyetemek osztatlan, szabadon meghatározott és kinyilvánított óhaját fejezi ki.”

Bolognában tehát több mint 30 évvel ezelőtt meghirdették egy államoktól, földrajzi és politikai határoktól, tehát természetszerűleg az európai nemzetektől és kultúráktól független, a szó minden értelmében egyetemes szellemi erőközpont kialakítását. Ez egy nemzetek feletti réteg által az intellektuális uralom gyakorlására benyújtott nyílt igény.

Lépésről lépésre, lopakodva, puccsszerűen valósul meg a Kalergi-terv, amelynek végső célja a hibridizáció, a világkormányzásra törő háttérhatalom uralma alá hajtandó új (rosszabb), engedelmes lakosság kialakítása.

Nyugat-Európában, láthatjuk, a folyamat igencsak előrehaladott. Közép- és Kelet-Európában azonban még derekasan tartják magukat a normalitás, a valódi európaiság, a keresztény nemzetek Európájának erői. A harc itt még nem dőlt el. Van mit félteni, van mit védelmezni, van miért küzdeni.