Manfred Webernek van a legnagyobb esélye arra, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen, a Néppártnak pedig előbb-utóbb meg kell hoznia azt a döntést, hogy ezt jobboldali szavazatokkal és jobbra nyitással, vagy baloldali szavazatokkal, a liberálisok irányába való nyitással szeretné elérni. Orbán Viktor egyértelműen záloga a jobbra nyitásnak, ő testesíti meg a Néppárt jobboldali szárnyát, öngyilkosság lett volna május 26. előtt elbúcsúzni tőle – mondta a Demokratának Farkas Örs politikai elemző.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata, archív

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Vannak, akik azt mondják, hogy a Fidesz győzelmet aratott múlt szerdán, hiszen maga dönthetett néppárti tagsága felfüggesztéséről, míg a hazai és a külföldi balliberális média vereségről, a német Die Welt egyenesen megalázásról beszél. Ön hogyan értékeli a döntést?

– Ez egyfelől abszolút győzelem a Fidesz szempontjából, másfelől pedig észszerű kompromisszum. Abszolút győzelem azért, mert a Néppárt liberális, bevándorláspárti szárnyának kifejezetten az volt a célja, hogy vagy zárják ki a Fideszt, vagy önként távozzon a pártcsaládból. Ez nem sikerült. Nem véletlen, hogy Soros György fia, aki kvázi egyfajta európai helytartója is a milliárdosnak, éppen ezen a napon járt Brüsszelben, és egyeztetett is ezekkel a politikusokkal. A Fidesz esetében győzelemről beszélhetünk azért is, mert bár 270 fő szavazhatott volna a párt sorsáról, de közülük csak 193-an voksoltak, ugyanis a liberális ág sértetten kivonult a teremből, amikor azzal szembesült, hogy a Néppárt vezetése hajlik a megegyezésre, és biztosan nem lesz kizárás a vége. Kompromisszumos megoldásról pedig azért beszélhetünk, mert mind a két fél elment a falig: Orbán Viktor úgy ült le az asztalhoz, hogy a kezében volt a kilépési nyilatkozat, tehát adott esetben vállalta volna ezt a döntést, Manfred Weberék pedig korábban kilátásba helyezték a kizárást, ugyanakkor azt is tudták, hogy ez mindegyiküknek ártana a kampányidőszakban. Ezt a kompromisszumos megoldást viszont a Néppárt vezetése is el tudta fogadni, hiszen a saját retorikájába beleillik az a kép, hogy párbeszéd indul Magyarországgal. Illetve a Fidesznek is jó, hiszen az osztrák mintát elővéve maga döntött a felfüggesztésről, ugyanakkor megőrizte tagságát, hiszen Orbán Viktor minden alkalommal világossá tette, hogy a Fidesznek a Néppárton belül van a helye egészen addig, amíg a pártcsalád olyan irányt nem választ, ami vállalhatatlan a Fidesz számára. Azt pedig mindannyian jól tudjuk, hiszen a miniszterelnök többször is elmondta, hogy a bevándorlás és a keresztény értékek kérdéséből a Fidesz nem enged. Az tehát, hogy a Fidesznek a Néppártban van-e a helye, május 26-a után derül ki.

– Joseph Daul pártelnök vagy Manfred Weber elmúlt hetekben tett kritikus nyilatkozatai nem jelentenek csalódást?

– Azt mindenképpen érdemes leszögezni, hogy Jean-Claude Juncker Joseph Daul embere volt. Nyilvánvaló, hogy Juncker bizottsági elnökként megbukott, nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a briteket nem tudta bent, a migránsokat pedig nem tudta kívül tartani. Ez Daul számára is személyes kudarc, hiszen 2014-ben ő támogatta Junckert a bizottsági elnökké válásában. Ezzel együtt az is igaz, hogy ugyancsak 2014-ben Joseph Daul felszólalt a Hősök terén a Fidesz kampányrendezvényén, és korteskedett Orbán Viktor mellett. Azóta viszont rengeteget változott az európai politika. Élessé váltak olyan viták, amik akkoriban még egyáltalán nem voltak napirenden, ilyen például a bevándorlás kérdése, és mára teljesen egyértelmű, hogy Daulnak inkább a Juncker-féle vonal szimpatikus, nem az Orbán Viktor-féle. Ezt néppárti elnökként eddig nem hozta nyilvánosságra, ám ebben a szituációban állást kellett foglalnia, és így kiderült: Daul sokkal inkább az Európai Egyesült Államok létrejöttét és a Néppárt balra tolódásának vízióját támogatja, mint a Helmut Kohl által meghatározott és Fidesz által képviselt kereszténydemokrata irány megtartását. Úgyhogy kétségkívül nem esik jól Joseph Daul Magyarországgal szembeni kritikája, ám olyan nagy meglepetést mégsem okozott.

– Mint említette, megvolt a szándék a Fidesz kizárására, még a csúcsjelölt is azt mondta korábban, hogy egy lépésre vannak ettől. Miért visszakozhatott ehhez képest a Néppárt vezetése?

– Szerintem praktikus okok állnak a háttérben. Bár látunk felméréseket azzal kapcsolatban, milyenek lehetnek az erőviszonyok a májusi választás után felálló új parlamentben, számítani lehet egy jobbratolódásra, de hogy ez milyen mértékű lehet, azt nagyon nehéz megítélni. Manfred Webernek van a legnagyobb esélye arra, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen, a Néppártnak pedig előbb-utóbb meg kell hoznia azt a döntést, hogy ezt jobboldali szavazatokkal és jobbra nyitással, vagy baloldali szavazatokkal, a liberálisok irányába való nyitással szeretné elérni. Orbán Viktor egyértelműen záloga a jobbra nyitásnak, ő testesíti meg a Néppárt jobboldali szárnyát, öngyilkosság lett volna május 26. előtt elbúcsúzni tőle. Hiszen ezzel elvágták volna magukat attól a lehetőségtől, hogy jobboldali támogatókat szerezzenek Webernek. Nem beszélve arról, hogy könnyen lehet: Orbán Viktor és szövetségeseinek erőtere a vártnál nagyobb mértékben fog növekedni. Adott esetben lehet, hogy Salviniék, a lengyel kormánypárt vagy az Osztrák Szabadságpárt vonalát is be kell hozni, és Weber budapesti látogatásából is arra lehet következtetni: ő még nem vetette el teljesen azt a lehetőséget, hogy a zöldek helyett inkább a jobboldallal működjön együtt. Ez ügyben azonban csak a májusi választás után látunk majd tisztán.

– A Fideszről szóló múlt szerdai döntés szövege így kezdődik: „Az Európai Néppárt értékek pártja, a keresztény emberképen, a szociális piacgazdaságon, a szubszidiaritáson és az Európai Unió melletti világos elkötelezettségen alapszik”. Mennyire őszinte a keresztény emberkép említése?

– Mindenképpen üdvözlendő, hogy egyáltalán hajlandóak voltak elfogadni egy dokumentumot, amiben ilyen kifejezések vannak. Ha visszaemlékszünk a Helsinkiben rendezett tavaly év végi kongresszusra, még ott tartottak, hogy meg akartak szavaztatni egy határozatot, amiben a kereszténység, a nemzetek, a haza vagy a konzervatív szó egyáltalán nem szerepeltek. Toleranciáról, befogadó Európáról, nemzeti különbségeket felülíró európai nagy közösségekről viszont szó volt benne. Ehhez képest a mostani szöveget jelentős javulásként értékelhetjük, és ebben a Fidesznek nagyon nagy szerepe van. A kérdésben említett őszinteséget ezzel együtt nem érzem, de a fő kérdés az, hogy május 26. után Orbán Viktor kerül-e olyan alkupozícióba, hogy a Néppárt azt mondja, számára ez az irányvonal a fontosabb. Ha nem, abban az esetben a Fidesznek szerintem nincs helye a Néppártban, hiszen akkor homlokegyenesen ellentétes értékeket fognak képviselni, ezért célszerű lehet felülvizsgálni a tagságot. Valószínűleg erre utalhatott Orbán Viktor is a múlt szerdai brüsszeli sajtótájékoztatóján.

– Az úgynevezett bölcsek tanácsától, amely jelentést készít a Fideszről, mennyire számíthatunk korrekt vizsgálatra? Hiszen a vezetője, Herman Van Rompuy például korábban arról beszélt, „ha Orbán folytatja, amit most csinál, akkor nincs helye az Európai Néppártban”.

– Ez kétségtelen, de legalább lesz egy olyan testület, amely idejön, és részletesen foglalkozik a magyar ügyekkel. Annyi olyan tévhit kering Magyarországról az Európai Unióban, ami minimális utánajárással cáfolható, talán most lesz esély arra, hogy ez a párbeszéd feloldja ezeket a vitákat. Most először nem egy brüsszeli szervezet valamely képviselete érkezik más pártcsaládok jelenlétével, hanem a Néppárt maga próbálja feltárni a helyzetet. És mivel a pártcsalád érdekelt kell legyen abban, hogy rendezze a sorait a Fidesszel, ezért remélhetőleg ez a testület ugyanúgy a kompromisszumokat fogja keresni, ahogy tették ezt a múlt szerdai szavazás során. Így talán legalább a tévhiteket sikerül eloszlatni.

– A májusi választásokon melyik néppárti irányzat, a konzervatív vagy a liberális, bevándorláspárti térnyerése a valószínűbb?

– Nem látok esélyt a liberálisok erősödésére, sem a Néppártban, sem az EP-ben, hiszen ha megnézzük a tagállami választásokat, azok ezzel ellentétes folyamatot mutatnak. Az viszont nem elképzelhetetlen, hogy a liberális, bevándorláspárti irányzat támogatottságának csökkenésétől megijednek az ilyen gondolkodású politikusok, összezárnak, és olyan egyértelműen baloldali-liberális vezetés alakul ki Brüsszelben, aminek a Néppárt is része lesz. Ebben az esetben a Fidesz vélhetően a távozás mellett dönt. A nagy kérdés ekkor az lenne, hogy az ezzel a szivárványkoalícióval szemben felálló jobboldali tömb mekkora erőt képvisel. Milyen alkupozíciójuk lesz a baloldallal szemben, és ha többséget nem is szereznek, de képesek lesznek-e mondjuk kétharmados szavazásokat megakadályozni? A másik lehetőség, hogy Weber azt mondja, nem a baloldallal, hanem a jobboldallal működik együtt, és a Néppárt visszatér az eredeti útra.

– És akkor a Fidesz is maradhat a pártcsaládban…

– Igen, és ez esetben a liberális pártok helyzete lesz kényelmetlen a Néppártban. Mindez tehát leginkább Weberen és a pártvezetésen múlik. Ami viszont érzékelhető, hogy az európai pártok nem a jobb-bal törésvonal, hanem egyes ügyek vagy regionális érdekek mentén fognak szövetséget kötni. Ezt már most is láthatjuk a V4-ek kapcsán, hiszen a kormányok annak ellenére is kiválóan együttműködnek, hogy nincs két olyan kormánypárt, amelyik jelenleg ugyanabban a frakcióban foglal helyet az EP-ben. Teljesen más típusú logika körvonalazódik tehát, mint a klasszikus jobboldal-baloldal felosztás, elsősorban a migrációhoz fűződő viszonyhoz vagy regionális ügyekhez kapcsolódóan jöhetnek létre az új erőterek.