Hitelesség

Érdekes és meghökkentő véleményt írt az egyik olvasóm. Azt, hogy minek erőltetem magam ezekkel a Demokrata-cikkekkel? Mert fölöslegesen bírálom a süttyenc ellenzékieket, hiszen egy szemernyit sem változnak írásaimra. Sőt el sem olvassák azokat. Írnék inkább szép és felemelő élményekről.

Igaza van kedves olvasómnak. Látszólag a magam kárára Lessinget idézem, aki azt írta: Moliére soha egy fösvényt, Regnard Játékosa soha egy játékost nem javított meg… Neki elég, ha a kétségbeejtő betegségeket nem is tudja meggyógyítani, de az egészségeseket megerősíti hitükben… Az immunitást biztosító gyógyszer is kincset ér… Vagyis. Ha a beteg, az ellenzékinek, balliberálisnak mondott személy megvilágosodik, az voltaképpen hab a tortán. A lényeg: a velem egyetértő, normálisan gondolkodó ember erősödjék meg nemcsak a hitében, hanem a meggyőződésében is. De joggal merül föl a kérdés: vajon valóban szükség van-e az egészség megerősítésére?

Az emberiség történelmének évezredes tapasztalata, hogy igen. Még a legjobb úton járó ember is félre tud lépni, tévútra tévedni, gyakran akarata ellenére. És az az ördögi, hogy én, aki fölényes magabiztossággal hirdetem az igaz utat és téged vagy önt jobbról-balról támogatlak, nem biztos, hogy méltó vagyok erre a föladatra. A helyes utat és a tévutat járó ember között az a lényeges különbség, hogy az előbbiben fölmerülhet a kétely, hátha téved, az utóbbi viszont halálosan biztos abban, hogy neki mindig igaza van. Bár lehet, hogy most én tévedek. Mert aki hangoskodik, az vagy fél, vagy nem hisz a maga igazában. És mentől inkább kételkedik önmagában tudat alatt, annál jobban, erőszakosan ordít. Azaz gorombáskodik.

A politikai tevékenység el nem hanyagolható része az ellenfél leleplezése. Hibáinak a föltárása, mégpedig hitelesen, meggyőzően. Az irodalmi műveltség manapság egyre fogyatkozik, aminek a hátulütője, hogy az EPIKAI HITEL mibenlétét nem ismerik a politikusok. Legalábbis azok nem, akik szélsőséges túlzásokban fogalmaznak. Csak emlékeztetek arra, hogy 1944 júliusában, amikor szűk körökben ismertté vált az úgynevezett Auschwitz-jelentés, az antináci ellenzéki csoport azzal akarta megbízni Illyés Gyulát, enyhítsen az abban megfogalmazott borzalmakon, mert a normális ember számára hihetetlen (!) a nácik rémtetthalmaza. Holott szemtanúk vallomásáról volt szó.

Na most, kérem szépen, miből gondolja az a – bevallom, nekem szedett-vedett küllemű – Vágó Gábor meg a Jávor Benedek-, Bangóné-féle ellenzék, hogy szélsőséges megfogalmazásaik nyitott fülekre és befogadásra találtatnak? Miközben soha nem látott csúcsot ér el a Fidesz támogatottsága, már több mint kétharmad. Dobrev Klára fönnen hirdeti, hogy „elkergetik Orbánt és a Fideszt”. Szegényke, kis szájpengető idiotisszima. El-ker-ge-tik!!! HITELTELENNÉ vált férjeura helyett kénytelen porondra hangoskodni magát. No de szinte minden ellenzéki politikus-hangadó az ország megsemmisüléséről, az EU-s támogatások ellopásáról, a semmit sem építkezésekről, Orbán-ellenes nemzetközi összefogásról, a gazdasági csődről hőbörög. Ha hihetnénk nekik, az apokalipszis négy lovasa dübörögne nem is a hátunkon, hanem a sírjainkon.

Az ellenzék gondolkodásrendszerére a moszkovita mentalitás gyakorlata a jellemző. Mi az, hogy „Trump megmossa Orbán fejét”? De még Hitler sem tudta ezt megtenni Horthyval, csak Moszkva a külön bejáratú fütyönceivel.

Hagyjátok már abba ezt a morbid moszkovita dohospince-mentalitást.