Levél a túlvilágról

EURÓPAIAK!

1682 esztendeje, vagyis halálom napja, napra pontosan 337. május 22. óta figyellek benneteket fölülről. Mert aggódom életművem sorsáért. Amit manapság keresztény Európának neveznek. Kicsit nagyobb volt ugyan, mint a mai territórium, mert Armeniától Britanniáig, Hispániától Germániáig, Afrika Mare Nostrum partvidékétől, a Danubiustól Dáciáig és Kis-Ázsiáig terjedt, de a lelke, a szíve mégiscsak az a terület volt, amit ti ma Európának neveztek. Legfőbb művem: én teremtettem meg ennek a földrésznyi világnak a máig élő szellemiségét azzal, hogy uralomra juttattam a kereszténységet. És innét sugárzott szét az általam privilegizált megtermékenyítő szellemiség a később fölfedezett Ausztráliába és Amerikába.

Háborút viseltem, még vérrokonaimat is eltakarítottam az útból célom érdekében. Krisztus után 312 októberében Maxentius ellen vonulva döntő csatára készültem. Kimenetelétől függött az életem, a birodalmam, vagyis a mai Európa sorsa. S miközben katonáim harci kedvüket növelendő kardlapjaikkal doboltak pajzsaikon, az égen fénysugarakból font kereszt tűnt föl, a mennyei zászlón pedig e szöveg világított: E jelben győzöl! Őseinktől örökölt többistenhívő vallásunk, erkölcsünk lezüllötten éppúgy fölbomlással veszélyeztette a Római Birodalmat, mint Egyiptomét Ahneton vagy a zsidóság puszta létét Mózes idejében. Nyomdokukban én is fölismertem azt, amit Ahneton és Mózes, de csak nekem sikerült világvallássá segítenem az egyistenhitű, de még akkor üldözött, kisebbségben lévő keresztény szellemet. Anyám, Helena föltárta, rekonstruálta a Krisztus korabeli állapotokat Jeruzsálemben, és megtalálta a keresztet is, amin a Megváltó Úr a halálát elszenvedte. Európa e jelben, a krisztusi keresztben vált a világot meghatározó eszmerendszerré.

Beláthatatlan perspektívákat nyitottam az emberiség előtt, mert ez az egyetlen vallásbölcselet tudta csak befogadni és gyümölcsöztetni a világ minden táján megszületett értéket, megannyi eredményt. Ti pedig nem tudtok élni a lehetőséggel. Birkaáldozatnak, hitvány utódok, hagytátok elveszni a Szentföldet, Afrika keresztény partvidékét, Kis-Ázsiát, Bizáncot, az én Konstantinápolyomat, a Balkánt, taszítjátok el magatoktól Kelet- és Közép-Európát, vagyis most prédáljátok el életművem maradékát a keresztény szellemiséggel együtt. Ismét föllángolt a keresztényüldözés, aminek hajdan én vetettem véget. És semmit sem értetek az intő jelekből. Az ateistává züllött Frankhonban már nemcsak a zsinagógákat robbantják föl, hanem a Notre-Dame-ot is felperzselik. És mikor? A szent hét első napjának estéjén. Véletlen ez? Isteni intelem vagy bűntett? Vakok vagytok és ostobák. Ti, az Európai Unió pöfeteg vezetői. Ami nem sikerült az iszlámnak fegyverrel, most ti hozzásegítitek bankkártyákkal, a hódító út megszervezésével és álhumanitárius jelszavakkal.

A kereszt jegyében született Európa vergődik. Fetreng az ateizmus, a nácizmus, a bolsevizmus, a liberalizmus fertőjében. Elveszti a világban betöltött szerepét, sőt önmagát is. Ostobák! Én sohasem voltam keresztény vallású, csak a halálos ágyamon, félig öntudatlanul kereszteltek meg, de híve és rajongója voltam a keresztény szellemnek a ráció, a józan ész alapján. Nélküle nemcsak Európára, hanem az egész világra veszély leselkedik.

Salve! Üdv veletek! Constantinus Fla­vius Valerius Aurelius Claudius. Nektek NAGY KONSTANTIN római császár.