Keskeny út

Ebben semmi új nincs, de a közéleti, politikai értékelésekből mintha kimaradt volna a lényeg: a látogatás elsősorban egyházi esemény, lelki tartalma van a hívők számára. Ha ezt leszögeztük, akkor érdemes végiggondolni a romániai pápalátogatás más aspektusait is.

Ezek sorában az első – amit mindenki hangsúlyozott is –, hogy a látogatás történelmi léptékű. És nem pusztán azért, mert pápa még nem járt Erdélyben. Hanem azért is, mert ilyen alapos, sok részletre kiterjedő programot a katolikus egyház feje még nem bonyolított le Romániában. Sok helyszínen, sokféle találkozón igyekezett megerősíteni a helyi közösségeket Ferenc pápa. A szervezők és maga a szentatya is gondosan ügyelt a sokszínűségre: találkozott ortodoxokkal, katolikusokkal, görögkatolikusokkal, ellátogatott a magyar búcsújáró helyre, bocsánatot kért a cigányoktól, testvériségre szólított fel a nem katolikus románokkal. Ez a látható sokféleség nyilvánvalóan a katolikus–ortodox kapcsolatrendszerből, az óhajtott ökumenéből kiindulva értelmezhető: ebben a koordináta-rendszerben kell tekintenünk a teljes utat, ha nem akarunk részmagyarázatoknál leragadni. Ez a legnagyobb „falat”, a fő kérdés a Vatikánból nézve. Valóságos, jelképes módon egyaránt ehhez a törekvéshez illeszkedett a pápa néhány napos programja egy-egy állomásával.

Hogy mi, magyarok, mit kaptunk a látogatástól? Mindenekelőtt a bizonyosságot, hogy Csíksomlyót nem csak mi látjuk annak, ami. Hogy a Vatikán és a pápa számára is a Mária-tisztelet egyik fontos európai helyszíne. Kaptunk lelki útravalót, amelyet a pápa – aki mégiscsak a római katolikus egyház feje, nem pedig politikus – a testvériséghez és a Krisztusban való bizodalomhoz kapcsolt.

Hogy megérezte-e a pápa a helyszínen elhangzó Himnusz erejét, hogy tisztában van-e a romániai magyar katolikusok néha nem is egyszerű helyzetével, arra a válasz: igen. Természetesen aki abban reménykedett, hogy a csíksomlyói nyeregben Ferenc pápa majd ostorozni fogja a bukaresti politikát, és politikai nyilatkozatot tesz a kisebbségi jogok mellett, az csalódott. De ilyesmit reálisan nem is várhattunk az egyházfőtől. Fontos adalék azonban, amit Azbej Tristan államtitkár közölt egyik friss cikkében: egyetlen eddigi találkozójukon a pápa azt mondta neki, hogy mélyen megérinti a magyarok szolidaritása a nagyvilág iránt. Biztosak lehetünk benne, hogy Ferenc ezt még inkább így érezheti a csíksomlyói szentmise után.

Ami pedig ezen felül van, abban Böjte Csabával érthetünk egyet, aki arra emlékeztet, hogy sem a pápa, sem mi nem térhetünk le a jézusi útról. Csaba testvér szerint az egyház valahányszor letért a szeretet útjáról, mindig lángba borult a világ, és a végén csak a gonosz lélek kacagott. Mint írta, örül annak, hogy Ferenc pápa nem keresztes háborút, hanem őszinte párbeszédet kezdeményez.

Most pedig készülődjünk a csíksomlyói búcsúra!