A hazánkat szeretni kell

– Bő egy évvel ezelőtt lett a hazafias és honvédelmi nevelésért felelős kormánybiztos. A katonai alapismeretek a 2000-es évek közepétől választható érettségi tantárgy volt a középiskolások számára. Miért volt rossz az előző rendszer?

– Korábban a felsőoktatásban volt honvédelmi nevelés, míg a katonai alapismeretek a középiskolában lett választható tantárgy. Mi megcseréltük a kettőt, mert az életkori sajátosságokat figyelembe véve szerintem úgy a helyes, hogy előbb van hazafias, majd honvédelmi nevelés és ezt követően oktatják a katonai alapismereteket, ezért kezdeményeztem még miniszterként, hogy utóbbi kerüljön át a felsőoktatási rendszerbe. A hazafias nevelésnél kezdődik minden. Abban, hogy a gyermekeink kötődjenek a szülőföldhöz, legyenek idővel jó patrióták, szeressék a hazájukat, nyilván a családnak is fontos szerepe van, de az oktatási-nevelési rendszernek is van feladata. A megfelelő tárgyi ismeretek megszerzése mellett az is nagyon fontos, hogy hangsúlyt helyezzünk arra, minél erősebb legyen a hazához való kötődés. Egy igazi patrióta soha nem nacionalista és soha nem soviniszta. Tisztában van értékeinkkel, nemzeti kincseinkkel, a hungarikumokkal, tiszteli az őseinket, akik a magyar szabadságért küzdöttek, ismeri például a Nobel-díjasainkat. Ezáltal lehet egy olyan értékszűrőt kialakítani a fiatalokban, amelynek segítségével ebben a felgyorsuló, globalizált világban ki tudják védeni a káros hatásokat. És ezen keresztül képesek elfogadni és tisztelni más nemzetek értékeit, teljesítményét is.

– Ez lenne tehát az első lépés.

– Igen, és ha már megszerezték ezt a tudást, kötődnek a hazájukhoz, jó patrióták, akkor lehetőség van arra, hogy honvédelmi ismereteket is tanítsunk nekik. Akiket mélyebben érdekel ez a terület, azok természetesen utánpótlást jelenthetnek a fegyveres rendvédelmi szervek számára is, de nem ez a legfontosabb cél. Hanem az, hogy írják be a szívükbe a hazaszeretet törvényét, és ha ez adott, akkor ez az érzés aktív törődéssé alakítható: bármilyen baj éri a hazát, akkor védelmezik. A felsőoktatásban pedig az ez iránt érdeklődő hallgatók részt vehetnek honvédelmi előképzésen, akár csatlakozhatnak a tartalékos rendszerhez, amellyel immár komoly, szemeszterenként több mint hatvanezer forintos ösztöndíj is jár. Így állna össze tehát ez a rendszer. Szeretnénk, ha a hazafias nevelés hangsúlyosan megjelenne a Nemzeti alaptantervben, arra törekszünk, hogy a munkánk eredményeként megszülessen egy erre vonatkozó stratégia és egy cselekvési terv.

– Hogy kell elképzelni a hazafias nevelést?

– Nagyon sok nemzetközi példát megnéztünk, és azt láttuk, hogy számos országban felhagytak a hazafias neveléssel. Inkább állampolgári ismereteket oktatnak, hogy a fiatalok jogkövető magatartást tanúsítsanak. Mi még úgy nőttünk fel, hogy azt hallottuk a nagyszüleinktől, mennyire más volt a világ, amikor ők fiatalok voltak. Ma már egy harmincéves fiatalember is elmondhatja ugyanezt a mostani tinédzsereknek. Nagyon gyors változást látunk tehát, nem csupán technikai-technológiai értelemben. Az ehhez való alkalmazkodás nehéz feladat mindannyiunk számára. A fiatalokat, gyermekeinket fel kell vértezni olyan képességekkel, amelyekkel ebben a gyorsan változó világban eséllyel tudnak küzdeni. Szükség van fix pontokra. Szülőföld csak egy van, semmivel sem pótolható értéket jelent, szerintem ez a józan, egészséges gondolkodás. Ezt az érzést kell kialakítani a felnövekvő generációkban. Visszatérve a kérdésre, nem egy tantárgy keretein belül, hanem a közismereti tantárgyakban szeretnénk elhelyezni olyan értékelemeket, amelyeket a pedagógusok az eddigieknél hangsúlyosabban tudnak oktatni. Ehhez kellenek olyan segédkönyvek is, amelyek a tanárok számára nyújtanak segítséget abban, hogyan adják át ezt a tudást. Az általunk több mint egy éve működtetett munkacsoport, amelyben egyebek mellett az Emmi oktatási és kulturális államtitkársága, de a Honvédelmi Minisztérium és más tárcák kiváló szakemberei is dolgoznak, olyan stratégiát szeretne letenni az asztalra, amely reményeink szerint komoly eredményeket hoz ezen a területen.

– Tehát akkor az irodalom- vagy a történelemoktatásnak éppúgy része lenne a hazafias nevelés, mint mondjuk a biológiának?

– Így van. Hadd mondjak egy példát: egyetemi oktató vagyok, szoktam tesztelni a fiatalokat, hogy fel tudják-e sorolni a kilenc magyar kutyafajtát. Nem a harminckét magyar galambfajtáról vagy a hét tyúkfajtáról kérdezem őket, csak arról, hogy a kutyafajtáinkat ismerik-e. Puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövid szőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó és magyar agár. Nagyon kevesen tudják, pedig ez egy tudatos, alapvetően XIX. századi, XX. század eleji tenyésztői munkának köszönhető. Például az első pesti agarásztársaságot gróf Széchenyi István alapította 1839-ben, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete pedig 1899-ben alakult meg. A világon közel négyszáz elismert kutyafajta van, a kilenc kutyafajtánkkal, ahogy mondjuk az olimpiai aranyérmeink számát tekintve is, ott vagyunk az első tíz ország között, rögtön a nagy nemzetek után. Vagy említhetnénk Nobel-díjasaink számát. Arra a tudásra, azokra az eredményekre, amelyeket elődeinknek köszönhetünk, nyugodtan gondolhatunk egészséges büszkeséggel, de ez kötelezettséget is jelent.

– Milyen kötelezettséget?

– Ezeket az értékeket meg kell mentenünk, át kell adni a gyermekeinknek, unokáinknak, hogy vigyék tovább a zászlót. Erről szól ez a stratégia. És hogy ez valóban aktuális feladat, azt hadd érzékeltessem ismét a magyar kutyák példáján keresztül: tavaly húszezer kiskutyát törzskönyvezett a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, ebből huszonegy volt magyar agár, huszonnégy erdélyi kopó. És háromezer-harmincegy francia bulldog. Oda kell figyelni az értékeinkre, ezért volt bő másfél évtizede az a kezdeményezésem, hogy nyilvánítsuk nemzeti kinccsé a régi magyar állatfajtákat, így a kutyafajtákat is, ahogy tizenkét éve ezért nyújtottam be a hungarikumok védelméről szóló kezdeményezésemet is. Egy közösség ugyanis, ahol nem kell kitalálni a történelmet, nem kell kitalálni vélt értékeket, mert van valós történelem és vannak valós értékek, nagyon sokat tud tenni a jövő érdekében, ha átadja ezeket az ismereteket a felnövekvő generációknak.

– Nem mindegy viszont, hogy miképpen próbáljuk átadni ezt a tudást. Mert ha a diákok az iskolában unalmasan, tankönyvszagúan hallanak a magyar értékekről, aztán hazamennek, és megnéznek egy akciódús animációs filmet, ami bújtatott üzenetekkel érzékenyíti őket az úgynevezett liberális értékek iránt, akkor nem biztos, hogy a hazafias ismeretek lesznek a vonzóak számukra…

– Ez így van. Egyelőre nem akarok túl sokat beszélni a stratégiáról, hiszen ezzel kapcsolatban szeptember végére egy konferenciát is szervezünk még, de annyit elárulhatok, hogy például látványos és szépen elkészített kisfilmeket is tervezünk. A 11 éves fiam példáján is látom, hogy ez a korosztály kevésbé néz végig egy másfél órás történelmi témájú filmet, de például a nándorfehérvári diadalról szóló jó tízperces, magas technikai színvonalon megvalósított alkotás felkelti az érdeklődését. Ahogy nyilván a történelmi ismereteket is adó számítógépes játékok is vonzóak lehetnek, de ez már egy későbbi feladat. Az viszont valóban hasznos lehet, ha születnek tíz-húsz perces alkotások, amit megnézhetnek akár az iskolában, az óra elején is, majd a hátralévő időben átbeszélhetik a tanárral a látottakat.

– Említette, hogy a stratégiával kapcsolatban terveznek egy konferenciát. Mi lesz a további menetrend?

– Ősszel benyújthatjuk a miniszterelnöknek a stratégiát, amelyet utána a kormánynak kell megtárgyalnia és elfogadnia, ezt követheti a cselekvési tervek összeállítása. Ebben már szerepelnek például olyan részletek, hogy a közismereti tantárgyakban milyen konkrét anyagok legyenek elhelyezve, ezzel kapcsolatban számítunk az oktatási és a kulturális államtitkárság további segítségére. Emellett szakmai tanácsadóként részt veszünk a honvédelmi sportközpontok megvalósításában is, ez szintén a feladataimhoz tartozik. Mint ismert, a kormány döntése alapján valamennyi járásban felépülnek olyan honvédelmi sportközpontok, ahol az ezek iránt érdeklődők a sportlövészettől a küzdősportokon át a technikai sportokig számos aktív tevékenység közül választhatnak. Ezek a sportközpontok a közösségépítés fontos bástyái lehetnek, ami szerintem a mai világban ugyancsak nagyon lényeges.

– Hisz abban, hogy fél évszázados rombolás után, a globális folyamatokkal is szembemenve vonzóvá tehető a fiatalok többsége számára a hazafias, patrióta gondolkodás?

– Igen, hiszek. Még akkor is, ha valóban óriási erők mozognak a globalizáció érdekében, és nem csupán politikai szereplők állnak ennek szolgálatában, ennél is jelentősebb a gazdasági-pénzügyi erők szerepe. De ha meg tudjuk találni azt a közös nevezőt, azt a hangot, amivel megszólítjuk a fiatalokat, sikerrel járhatunk. Hiszek abban, hogy a magyar nép számára a közös nevező a hazaszeret kell hogy legyen. Lehet valaki liberális, zöld, szocialista vagy kereszténydemokrata, de szülőföldje mindenkinek csak egy van. Annyira evidens dolog lenne, hogy a hazánkat szeretni kell. És ha szeretem a hazámat, akkor óvom, védem, törődök vele, cselekszem érte, aktívan viszonyulok hozzá. Jövőkutatók azt mondják, hogy az elkövetkezendő harminc évben többet fog változni a világunk, mint az elmúlt háromszáz esztendőben. A globalizációt nem tudjuk megállítani, de szerintem rosszul döntünk, ha nem teszünk ellene semmit, és rábízzuk az óriásvállalatokra a világ sorsát. Ahogy Goethe megfogalmazta, a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Egyénileg és közösségként is lényeges, hogy legyen egészséges identitástudatunk, így tudunk nagy célokat kitűzni magunk elé.