Hirdetés

Múlt heti cikkemben megidéztem Karácsony Gergely főpolgármester-jelölti programbeszédét. Miszerint ha megválasztják, első dolga lesz, hogy eltünteti a Szabadság térről az úgynevezett német megszállás áldozatainak emlékművét. Ennek ürügyén hozakodom elő egy pódiumbeszélgetéssel.

2019. május 22-én Szobrok az emlékezetben címen zajlott le Bauer Tamással, Mélyi Józseffel és Pótó Jánossal. Pikó András moderálásával és néhány hozzászólással. Köztük Bozóki Andráséval, Vitányi Ivánéval és P. Szűcs Juliannáé­val. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy föntebbiekkel nincs egy szellemi súlycsoportban Karácsony, de nem az én hibám, hogy egy sorban kell emlegetnem őket.

Mégpedig azért, mert a Szabadság téri emlékmű e beszélgetésben is fölbukkant Bauer Tamás hozzászólásában. A derék honfitárs kijelentette: „Magyarország soha nem lesz normális európai ország.” Vagyis a magyar alantas náció. Kissé kusza okoskodásaiból az derengett föl, hogy az Orbán-rendszer megbukik, és annak első velejárója lesz, hogy két emlékművet azonnal el kell tüntetni. Az egyik a német megszállási emlékmű lehet. A másik a Trianon-emlékhely (ami még meg sincs). „Károlyinak kell a téren helyet találni, szerintem a Nagy Imre-szobrot is vissza kell vinni a helyére.” Sőt! Építő véleménye szerint a Moszkva és a Köztársaság térnek is vissza kell adni a „régi”, vagyis a kommunista nevét. És persze a Roosevelt térnek is.

Azért kell foglalkoznom e lényegében jelentéktelen ember még jelentéktelenebb elmefuttatásával, mert jellemző politikai eszményt és eljárást fogalmazott meg, amit a mai ellenzék valamilyen változatban vall. És ez az eszmény eredetében visszanyúlik 1919-re, a Tanácsköztársaság rémtetteire, amit 1945 után Rákosi és az ÁVH fejlesztett tovább, Kádár idején „szocializálódott”, „finomodott”.

E sorozatban többször írtam arról, hogy Orbán Viktor ürügyén az egész magyar népet gyalázzák. De mit jelent mindezen túl Bauer vélekedése? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a kommunista rendszert vissza kell állítani, mert Magyarország abnormis, nem európai. És mivel a jelen lévő ellenzék e bütyök fölszólalását nem korrigálta, a balliberálisok is osztják véleményét. Amit egyelőre csak a német megszállási emlékmű eltakarításával mondanak ki nyilvánosan, manifesztálnak fönnhangon.

A megdöbbentő az, hogy ezek az izgágoncok nem gondolják végig, mit is jelent Trianon és a német megszállás. Az utóbbi közvetlen következménye volt négyszáz-hatszáz ezer zsidó honfitársunk elpusztítása. Nem szólva a sokmilliónyi nem zsidó áldozatról. Ha ez így van, mi bajuk ezzel az emlékművel? Szépészeti? Esztétikai?

A köztéri szobrokban jelképeket szokás keresni elsősorban. Jelkép az is, hogy a német megszállási emlékművet a szovjet megszállást dicsőítő oszloppal állították szembe. A szovjet több magyart kínzott meg, üldözött és pusztított el, mint a náci hatalom. Érdekes módon az ellenzéki hangadóknak eszükbe sem jutott a szovjet emlékmű eltávolítása.

A beszélgetők között akadt művészettörténész is. Mélyi József. Noha már évekkel ezelőtt megcincáltam, mert két MMA-művészt degradált, mégis hozzáértőnek tartom, és szakmai véleményére lettem volna kíváncsi. Ezzel azonban adós maradt, mert elragadta őt is az alantas politikai hév.

Az Andrássy-szoborról megírtam (hozzáértő) véleményemet. És Pótó úr is elismerte: „jó szobor”. Annál sokkal több. Helyreállítása egyedülálló művészi bravúr. De nehezményezte „elavult historizmusát”. Ami vélekedés szamárság, lássátok be. Mint esztétikai minősítés zagyvaság.

Mert ha ez a szobor „elavult”, mit mondhatunk Colleoni zseniális lovas szobráról Verrocchiótól? Minden lovas szobor etalonjáról?