Beteg-e Greta Thunberg?

„Ha egész életedben úgy teszel, mintha jó lennél, akkor nem fogsz különbözni a jó emberektől. A kérlelhetetlen képmutatás végül igazsággá válik.”
(Orson Scott Card)

Vajon lehet-e betegnek nevezni egy Asperger-szindrómás gyereket? Ennek próbáltam utánajárni, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült feltalálnom a bölcsek kövét. Arra azonban egyértelmű választ kaptam, hogy jelenleg mi az a globális betegség, mondhatni pandémia, ami a legsúlyosabb kórkép szerte e Földön.

Betegség vagy állapot?

Számos ember volt kénytelen bocsánatot kérni az elmúlt időszakban, amiért botor fejjel beteg gyereknek nevezte Greta Thunberget, az Asperger-szindrómás tini klímaharcost. S valóban van némi igazuk azoknak, akik ezt az autizmus spektrumzavarok csoportjába tartozó pszichiátriai kórképet nem betegségnek nevezik. Ez, kérem, állapot. Persze mindez megítélés kérdése, mint például a paradicsomé, amit mindenki zöldségnek mond, pedig gyümölcs.

Az Asperger-szindrómás ember „tüneteinek” felsorolása túlontúl hosszadalmas és unalmas, így ezzel nem is fárasztom a kedves olvasót. Hiszen pontosan Greta Thunbergnek köszönhetően a politika iránt érdeklődők már mind utánanéztek ennek a kórképnek. Akik meg nem, azok még csak nem is hallottak a klímavédelem faarcú nemeziséről. Szóval adjunk igazat a bocsánatkérést követelőknek, valamint a bocsánatkérőknek, s jelentsük ki, hogy az Asperger-szindróma egy állapot.

Aggasztó állapotjelzők

Így ne is tüneteknek, hanem állapotjelzőknek nevezzük azokat a jellemző tulajdonságokat, amikről egy Asperger-szindrómás a szakemberek által szinte azonnal felismerhető. Ahogy fentebb írtam, az állapotjelzők részletes felsorolásával nem untatom az olvasót. Ellenben néhányat fontos vagyok megemlíteni. Először is, hogy az ebben az állapotban lévő ember jobbára csak fekete-fehér, jó-rossz korrelációban látja a dolgokat. Árnyalatok megkülönböztetésére nem képes. És messze nem ez az, ami számomra a legfenyegetőbb.

Legfenyegetőbb, mondom, s ilyenkor egyesek valamiféle démonizálásra gondolnak, pedig korántsem erről van szó. Az Asperger-szindrómás embereket semmiképp nem akarom szidni. De ok nélkül piedesztálra emelni sem. Márpedig aki azt meri mondani, hogy Greta Thunberg a saját akaratából lett a klímakatasztrófa első számú szószólója, valamint hogy az adott témakörben ő a legkompetensebb szakember, az egyszerűen idióta. Már bocsánat a politikailag korrektnek a legkisebb jóindulattal sem nevezhető kijelentésemért. De értelmezésemben e két véglet (t.i. az igazságtalan mellőzés és az ugyanolyan igazságtalan felülreprezentálás) ugyanannyira pusztítóan káros.

Pixeles valóság

Az általam legfélelmetesebbnek tartott állapotjelzőknek közel sem a legfélelmetesebbike a fekete-fehér típusú végletek gyakorlati alkalmazása. Ennél sokkal súlyosabb, hogy az Asperger-szindrómás nem érez empátiát, érdeklődése pedig legtöbbször szűkkörű, egyetlen dologra koncentrálódik. Hogy Greta esetében ez az egy dolog valóban a klímakatasztrófa-e, avagy inkább a szereplési vágy, az számomra még eldöntendő kérdés. Az viszont finoman szólva is elgondolkodtató, hogy emberek százmilliói hogyan képesek figyelembe venni egy olyan tizenéves fiatal véleményét bármiről is, akit csak egyetlen témakör érdekel, viszont ebben a bizonyos témakörben a mások véleménye már teljesen hidegen hagyja…

Greta Thunberg olyan, mint az, aki egy hatalmas monitor előtt orrhossznyi távolságra ül, és kijelenti, hogy amit lát, az értelmetlen, hiányzik belőle az összkép, s aki mást mond, az hazudik. Kijelentéseinek sarkossága pedig pontosan megfelelő arra, hogy mondatait a média felkapja és igazságként harsogja a világba. 

***

A bevezetőben azt mondtam, hogy rájöttem, mi az a betegség, ami minket, embereket a leginkább sújt. Ez pedig nem más, mint a politikai korrektség mindent megfertőző vírusa. S úgy gondolom, óriási hibát követ el az, aki ebben bármiféle, akár csupán időleges, s egyetlen dologra koncentrálódó kooperációra törekszik egy valós vagy lehetséges vírusgazdával.