Hirdetés

És akkor Póczik József volt válogatott labdarúgó, a DK fedőnevű anarchista bűnszervezet képviselőjelöltje felhívott egy Borkai Zsolthoz közel álló személyt még a kampány kezdetén azzal, hogy van nála néhány dokumentum, ami sokat tud ártani a győri polgármesternek – utóbb aztán ártott is –, de ő jó ember, és van az a pénz, amiért ugye ezeket a terhelő dokumentumokat valaki átadná az érintettnek

A volt válogatott labdarúgó a rendőrség gyanúja szerint tízmillió forintot kért Rákosfalvy Zoltán ügyvédtől a fotókért cserébe. A hangfelvételeken többször el is hangzik a tízmilliós összeg. Póczik tagadja, hogy zsarolt volna, ő úgymond csak közvetített.

A beszélgetésről hangfelvétel készült, és ennek végén hangzottak el az alábbiak:

– És mi a pénz, amit kér érte, ami a legutolsó?

– Hát az a tízes, amit beszéltünk.

Borkaiék nem fizettek, a tízes nem érkezett meg, a dokumentumok viszont eljutottak más gazemberekhez, akik óriási botrányt kavartak belőle, ami Borkai Zsolt számára a bukást hozta el, és megrendítette az egész jobboldalt is. Kiderült időközben, hogy Póczik mögött van még egy vagy több személy, akiknek kiléte lapzártakor még nem ismert, de a rendőrségi nyomozás nagy valószínűséggel megtalálja őket, elvégre Pócziknak nem állhat érdekében a falazás. Remélhetőleg a szennyes ügy többi szereplőjére is fény derül, megismerjük azokat is, akik alvilági módszerekkel igyekeztek befolyásolni az önkormányzati választások kimenetelét.

És erősen reméljük, hogy kiderül, milyen kapcsolat van az alvilág és Gyurcsány Ferenc pártja között, ez ugyanis így már nem egyszerű bűnügy, hanem nemzetstratégiai kérdés. Sem az ordenáré parlamenti botrányoknak, sem a maffiamódszerekkel intézett lejáratásoknak nincs helyük egészséges demokráciában. Valami olyan fertőzés jelent meg a hazai közéletben, amit mielőbb lokalizálni és semlegesíteni kell. A Saul Alinsky-féle káoszstratégia maffiamódszerekkel kombinálva rendkívül veszedelmes, mert olyan indulatokat válthat ki a társadalom erre fogékony rétegeiből, amelyek súlyos károkat okozhatnak.

A bűnfelderítés és a bűnüldözés a rend­őrség dolga, a társadalmi kihívásokra való felkészülés azonban mindenki közös felelőssége. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fenyegetésekre, a közösség hiszterizálására és a rendkívül kemény közéleti küzdelemre fel kell készülni, ezért a nemzeti centrumnak mielőbb meg kell erősítenie magát.

Ismét eljött az ideje az önszerveződésnek, és annak is, hogy a polgári körök újraéledjenek, ezért mindazon politikusoknak, akiket nem köt le közvetlenül a kormányzás felelőssége, most leginkább a szűkebb pátriájukban van a helyük, mert már ma el kell kezdeni a munkát, a felkészülést a 2022-es választásra. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, ezért a legrosszabbra kell számítani: arra, hogy csak egy kormánypárti és egy ellenzéki jelölt száll majd versenybe. Egyelőre azt látjuk, hogy az egyesült ellenzék támogatóit ma leginkább a gyűlölet vezérli, így fennáll a veszélye annak, hogy hiába derülnek ki pártjaikról az alvilági módszerek, ez sem tántorítja majd el őket.

2002-ben az elveszített első forduló után Orbán Viktor legendás üzenete – „Mindenki hozzon magával még egy embert!” – soha nem látott erejű társadalmi mozgást indított el. Akkor az az üzenet elkésett, ezért nyolc évet kellett várni a visszatérésre. Most még időben vagyunk. Várjuk Orbán Viktor szavait, mert eljött az idő. Készülnünk kell.