A negatív embertípus betegsége. Sem az embert, sem a jelenséget, sem a fogalmat nem ítéli meg változásaiban, folyamataiban, megjavulásában vagy megromlásában. Jóból rosszra, rosszból jóra változásaiban. Holott a valóság, az élet erről szól.

Arról, hogy még a pozitív ember is negatívba mehet át, ha hagyja magán eluralkodni a sematikus leegyszerűsítést, a szóban forgó tárgy simára, nullára smirglizését.

Hirdetés

Ez a cselekedet az esetek többségében önálló ítéletalkotás hiányára, gondolkodásbeli defektre, tudatlanságra épül. Még 1952-ben, Csepelen tanítóskodva, Bikivel, a legendás pedagógusnővel megállapítottuk, hogy az osztályok legalább egyharmada hasznavehetetlenül buta gyermek, aki egy életen át az is marad. Ami viszont nem jelenti azt, hogy nincs jövője. Mert szellemi képességeinek hiányát kompenzálhatja erőszakossággal, tisztességtelen eljárásokkal, sunyanc kétszínűséggel. És milyen érdekes! Azt is kielemeztük, hogy míg a matematikához, helyesíráshoz, humán tárgyak elsajátításához bizonyos agymennyiség szükséges, a föntebbi negatív cselekményekre a legostobább ficege is alkalmas. Ez az oka annak, hogy vezető posztokhoz ez az emberfajta is hozzájuthat, sőt mivel nem a valódi teljesítmény, nem a mit tett le az asztalra elve érvényesül a valóságban, sok esetben az ostobák rémuralma a jellemző. (Lásd a mai balliberális politikusok tevékenységét világszerte.)

Kolléganőmmel elmélkedtünk azon, hogy valójában mi is az aránya az ostoba és az okos embereknek egy adott közösségben? Egy osztályban, egy városban vagy egy országban? Arra a megállapításra jutottunk, hogy lehet fordított az arány. Vagyis kétharmad buta, egyharmad okos. De ez sem biztos, és az érvényesülést millió tényező befolyásolhatja.

A méltatlanul elfeledett zseniális magyar író, Remenyik Zsigmond a középkori (1283) német hamelni patkánybűvölő alakját megidézve megírja kora patkánybűvölőjét is, aki a hullámsírba fuvolázza a tömeget. E jelenségkörbe tartozhatnak a nagy történelmi patkánybűvölők, Hitler, Mussolini, Sztálin többek között. Remenyik Zsigmond patkánybűvölője, Cassius, ha körülnézünk, ma is élő figura. A XXI. század középkori patkánybűvölői uralkodnak rajtunk. Mert azok az Európai Unió mai hatalmi tényezői, hiszen nemcsak a migránsokat viszik valóságosan a hullámsírba, hanem egész Európát is képletesen. A brexit maga az őrület, a britek önmaguk ásta sírjukba menetelnek. A franciák nemkülönben. Az eszükment skandináv államokról nem is szólva. A brexit hozzáértők véleménye szerint súlyos következményeket teremt a szigetországban, de rendkívül rossz hatással lehet az öreg földrészre is. És a válság előjeleit már érzékelik a szakavatottak, mondják a baljós jeleket, de hiába.

A fertő átterjedt tehát a mi földrészünkre is. Anélkül, hogy patkányoznék, de patkánybűvölők köztünk is vannak. A franciák megbolondultak, és nem fogják föl az őket fenyegető veszélyeket. A németek hasonlóképp. Az olaszok már kezdenek magukhoz térni, de még időbe telik, míg kijózanodásuknak eredménye lehet. Sajnos, mi is ki lehetünk téve az idegenbeli patkánybűvölők befolyásának, sematikus gondolkodásunk miatt. Mindent leegyszerűsítünk. Mint a rákfene, belerághatja magát közgondolkodásunkba. Az ellenzéki pártok rosszvoltából.

Itt van ez a Karácsony, akit Gyurcsány alkalmatlannak ítélt a városvezetésre. Ez az ember is panelekben gondolkodik. Marhaságokat mond Horthyról Krausz Tamás módra, erőt vett rajta is a stadionfrász, és ő is negatívoskodik, akárcsak balliberális elődei. És a sematikussá koptatott zöld rögeszme.

Egy érdekes új jelenséget azonban nem hagyhatok említés nélkül. Az ellenzék meglepő visszafogottságát. A választások előtti hangoskodásuk átmenetileg lehalkult, és a szélsőséges kijelentéseik mérséklődnek. Tartok tőle, hogy csak látszólag, íme: a színházügyek. Mindig találnak okot arra, primitív lelküknek együgyűt, hogy fölfújják magukat a pávával gúnyolt pulyka módjára.