Zárójelentés

Hirdetés

Érdemes volna megírni a szélbal és a széljobb magyar történelmi ellenzék (vissza)fejlődéstörténetét. A mélypont Horthy ellenlábasainak a kora volt, a nyilasoké. Mai, baloldali idiotonc történészeink sunyin elhallgatják, hogy Szálasit Horthy éppen úgy bebörtönözte, mint Rákosit.

Előbbi Hitler, utóbbi Sztálin embere volt. S a kormányzó tudta, ez a két fő veszély a hazára. A mai ellenzék, az anti-orbánisták folyományai a föntebb említetteknek. Az egyik a szélsőjobbra, a másik a szélsőbalra hajaz. E két ellentétes irányzat mai összefogása egyértelműsíti, hogy a hajdan volt eszmei, ideológiai okokat fölváltotta a hatalom imádata. Őszerintük elég, ha ebben egy platformon állnak.

A fő bajuk az, hogy eszük menten viselkednek. Amit még csak fokoz, hogy a választópolgárok kelleténél nagyobb hányada nem veszi ezt észre. Az eszeveszett elfogultság, a fékezhetetlen indulat, a gyűlölködés és a pokolfekete ostobaság rossz tanácsadó, és éppoly kártékony, mint a tudatos gonoszság.

A szexuális zaklatások a közismert és a közéleti személyek körében csak a közelmúltban kezdtek lelepleződni Amerikából kigombolyodva. Az USA-elnök fehér házi gyakornokkal űzött orális aktusának közhírré tételével, majd a művészvilág tévelygéseinek napvilágra kerülésével folytatódott és voltaképpen teljesedett ki ez a kortünet. Az idejétmúlt cölibátusra (megoldhatatlan gond) kényszerített papság eltévelyedései merőben más eredetűek, mint a politikai vagy a művészi celebeké. Az egyes esetek közt azonban óriási a különbség. Az egyik szexuális cselekmény köztörvényes bűntett, ha fiatalra vonatkozik, vagy erőszakos kényszerítés, netán hatalommal visszaélés; Borkai esetében „csak” gusztustalan magánügy, korlátolt ostobaság, elszámoltatása a családra tartozik. Marton László bizalmaskodása szinte mindennapi és jelentéktelen. Azonnali pofonnal elintézhető lett volna. A szokásos szereposztó dívány használata undorító és megalázó a férfira és a nőre is. Büntetendő, hiszen hatalommal való visszaélés. Marton ügye viszont inkább fölfújt fontoskodás.

A Katona József Színházban történtek merőben más színezetűek. A Kossuth-díjas rendezőt a Színművészeti Egyetemről is elküldték, visszaélt a hatalmával. Ez büntetendő cselekmény. És önmegalázó férfiatlanság. Az igazgató Máté Gábor, mivel tudott a dologról, cinkos bűnrészes.

Az Újszínház merőben más ügy. Sanda fényt vet a dologra, hogy a szerintem (és Gyurcsány szerint is) alkalmatlan Karácsony még ki sem volt nevezve, de már előrebocsátotta Dörner György leváltását! Hoppá! Ami főpolgármesteri pitiánerségének előre hozott bizonyítéka. Nem az állítólag érintett tett panaszt, hanem egy korábbi, talán sértődött, megbántott volt munkatárs. És mivel nincs meg a halott, bűntény sem létezik Poirot szerint sem. Hiteltelen a dolog, visszalövés a Katona József Színház esetére, de csak vaktölténnyel.

Gréczy Zsolté viszont egyértelmű. Fényképpel dokumentált ügyében a megszólaló Gyurcsány ripacs bohóccá vált. Azt mondta: „Gréczy Zsolt politikai áldozat!” Ugyan mi köze Gréczy leghitványabb, filmre vett testrészének a politikához?