Amióta a Préjugix nevű előítélet-mentesítőnek hála haladó lettem, igyekszem csak a szép dolgokra koncentrálni. Így az utóbbi időben kizárólag pozitív és progresszív hírekről számoltam be, amelyeket korszakunk leghaladóbb nemzetei szolgáltattak: a britek a homoszexualitás intézményesítése, az amerikaiak a kommunizmus újjászületése, az újsvédek (vagyis a régieket lecserélő színes bőrűek) pedig a szájba vizelés skandináviai meghonosítása kapcsán.

Sajnos azonban az élet még most sem egy rózsaszínű fiúálom, hiába igyekeznek a haladóan konzervatív britek mindenáron azzá tenni, egyebek mellett azzal is, hogy a „férfiasság lágyítása” érdekében a heteroszexuális (!) egyetemista fiúk 89 százaléka már melegen csókot váltott, 37 százalékuk pedig „hosszan tartóan” is csókolózott egymással. (Fancy a Snog? Same-Sex Kissing Common In UK Male Students, livescience.com, 2010. október 27.) Teljesen tanácstalan vagyok: esetleg a brit férfiak „lágyításának” tudható be, hogy a brit nők közül minden harmadikat nem érdekli a nemi élet, és hogy a szexabsztinensek 80 százaléka házasságban vagy párkapcsolatban él? (More than a THIRD of British women aren’t interested in having sex as survey reveals low libido is most common among MARRIED people, dailymail.co.uk, 2020. január 9.) A köztudottan haladó brit tudósok bizonyára választ fognak adni erre a kardinális kérdésre is.

Hirdetés

Most viszont néhány negatív és regresszív jelenségre is fel kell hívnom a figyelmet. Annál is inkább, mert ezeket természetesen a németek produkálták. (Kik mások?) Márpedig történelmi tapasztalatból tudjuk, hogy emberemlékezet óta ők jelentik a legfőbb veszélyt a világbékére nézve, hiszen a vérszomjuk felülmúlhatatlan. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mégis miért a német turistákat kedvelik leginkább világszerte, a briteket pedig a legkevésbé. (British „world’s worst tourists”, bbc.co.uk, 2002. július 19.) Emlékezetes leckét kapott a németek agresszivitásából (vö. furor teutonicus) egy 25 éves szomáliai származású kisgyermek is, aki pedig csak kulturális interakcióba szándékozott lépni egy helyi vademberrel, „nyilvánvalóan ok nélkül megtámadva őt” – írja a még most sem kellőképpen inkluzív német sajtó a történteket teljesen elferdítve. Kezdeményezése azonban durva elutasításra talált, aminek következtében kórházi ápolásra szorult. Előbb azonban még óvatosságból kihívta a rendőrséget. (Heftige Gegenwehr: Angreifer wählt selbst den Notruf, stuttgarter-zeitung.de, 2020. január 2.) Így van rá remény, hogy az agresszívan védekező, tehát nyilván kriptonáci áldozata elnyeri méltó büntetését, hiszen az önvédelem jogállami megtorlása mindennapos joggyakorlat a gyermektelen, kövér nők által vezetett multikulturális társadalmakban. Mert az mégiscsak felháborító, hogy a 70 éve tartó intenzív kultúrmarxista népnevelés ellenére a jelek szerint maradtak még férfiak Németországban, akiket nem sikerült mentálisan kasztrálni, és visszaütnek, ha megtámadják őket.

A német militarizmus aggasztó továbbélését tanúsítja egy másik durva incidens is, amelynek során egy szászországi kisváros sportruházati üzletének a tulajdonosa egy cetlit ragasztott a kirakatában látható egyik meztelen próbababára azzal a botrányosan kirekesztő szöveggel, miszerint „békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden német (sic!) családnak”. (Provokation auf nackter Puppe, bild.de, 2019. december 22.) A demokratikus rend éber őrei szerencsére a helyzet súlyának megfelelően kezelték az esetet, haladéktalanul eljárást indítva a náciszimpatizáns boltos ellen, aki bizonyára példás büntetésben fog részesülni ízléstelen provokációjáért.

Németországban azonban az is megesik, hogy magukat a rendőröket kell megregulázni a tőlük elvárható demokratikus éberség hiánya miatt. Ahogyan legutóbb azt a szintén szászországi fakabátot is, aki videofelvételek tanúsága szerint viccesnek találta, hogy egy oldtimer-felvonuláson részt vevő egyik motorkerékpár oldalkocsijában egy Hitler-imitátor ücsörögjön a közönség hangos tetszésnyilvánításától kísérve. Holott a legkevesebb, ami elvárható lett volna tőle, hogy kirántja szolgálati fegyverét, és kapásból likvidálja az illetőt. Akkor nyilván nemzeti hőssé avatták volna. Így viszont a szakszerű rendőri intézkedés elmulasztása miatt szigorú, de megérdemelt fejmosásban részesült, és még örülhet, hogy ennyivel megúszta. Az eset különös társadalmi veszélyességére tekintettel megszólalt a tartományi miniszterelnök is. A naná, hogy merkelista Michael Kretschmer szerint az oldalkocsis „viselkedése elfogadhatatlan, és nem fog megismétlődni”. Már csak azért sem, mert az államügyészség most vizsgálja, hogy közrendzavarásért vagy gyűlöletszításért vonják-e felelősségre. (Hitler-Imitator in Augustusburg – Staatsschutz prüft Gesetzesverstöße, mdr.de, 2020. január 13.) Minimum halálbüntetést érdemel.

Ilyen drámai események közepette, teljesen érthető módon, a haladó német közvéleményt egyáltalán nem foglalkoztatják olyan piszlicsáré dolgok, hogy minden ötödik nyugdíjas szegénységben él (Poverty increasingly threatens elderly Germans, says study, dw.com, 2019. december 9.). Hogy a túlélésük érdekében egyre többen menekülnek közülük a Balkánra vagy éppen Thaiföldre (Germany’s Other Migration Wave: The Pensioner Exodus, nytimes.com, 2020. január 16.). Hogy a német állam 2018-ban hivatalosan 23 milliárd eurót költött a menekültek „beilleszkedésére”, lényegében az ország aktív népessége és 23 milliónyi nyugdíjasa kontójára. (Germany spends record 23 bln euros on refugees: document, reuters.com, 2019. május 20.) Hogy a német középosztály ugyanolyan gyorsan zsugorodik, mint az amerikai. (German middle class „shrinking as rapidly as USA’s”, thelocal.de, 2016. május 9.)

Mindezeknél sokkal fontosabb a nácizmus fenyegető rémképe elleni lankadatlan ördögűzés, hiszen a változatlanul aktuális brechti figyelmeztetés szerint „még termékeny az öl”. Szerencsére már nem sokáig. Demográfiai előrejelzések szerint ugyanis egy nemzedék múlva színes bőrű többsége lesz Németországnak. (Wahrheiten zur Flüchtlingskrise, theeuropean.de, 2015. december 28.) Akkor majd végre megkönnyebbülten fellélegezhet a világ. Addig is a németek legalább a himnuszuk szövegét korszerűsíthetnék, elvégre a „Deutschland, Deutschland unter alles” sokkal jobban tükrözné napjaink progresszív realitását.