Az igazságot ki kell mondani

– Ne tekintse tapintatlanságnak, de mielőtt döntöttek a sziámi ikrek műtéti szétválasztásának vállalásáról – hiszen az esélyt ötven százalékra becsülte a szakma –, mint édesapa és mint orvos mérlegelte a lehetséges következményeket? A saját gyermekén is elvégezte volna a beavatkozást?

– Nem tapintatlan, sőt nagyon fontos kérdés. Három felnőtt fiam van, a negyediket, Marcikát közel hat esztendeje veszítettük el egy tragikus baleset során. Amikor a vállalás előtti gyötrelmek elfogtak, feltettem a kérdést: elvégezném, ha az én gyermekeim lennének?

A mérlegelés alapja az Úr Jézus hívása és a körülmények tisztázása volt: azoknak az újításoknak, amelyeknek ötletei mély imádságban születtek – többek között a katéteres elzárása a közös vénáknak; a bőrtágító implantátum, amely kollégáimnak, Hudák Istvánnak és Pataki Gergelynek köszönhető – az alkalmazásáról döntöttünk közösen…

– A dakkai katonai kórházban, jócskán távol a családtól, a hazától, amikor már közelgett a műtét ideje, fohászkodott az égiekhez?

– Természetesen, mindnyájan így tettünk muszlim orvostársainkkal együtt, hiszen az imádság realitás és segítség mindenkinek. Emlékezzünk az előtte a fővárosi Szabadság hídon tartott szentmisére és arra a felajánlásra, amelynek során magyar emberek ezrei imádkoztak otthon, templomban a műtét sikeréért. Az imaháttér erőt ad, összetart. Amikor a kisfiamat elveszítettük, az imádság volt az egyetlen kapaszkodó. A történteket el kellett fogadnom. Később, a Szent István-bazilikában szentségimádáson, amikor letérdepeltem, a szent ostyában megjelent a kisfiú Jézussal: „jól látod, apu, vele vagyok”, hallottam a hangját.

– Az iménti történetet egy önnel készült rádióműsorban hallottam először. Vajon milyen visszhangot vált ki ez a fajta spiritualitás például egy orvosi kongresszuson?

– Ez a konkrét téma nem oda való, de valóban nehéz a tudományban a hit szerepéről beszélni, pedig Krisztus arca ott is szembenéz velünk mint igazság, hiszen a tudományt is megváltotta. Az igazságot pedig ki kell mondani, vagyis azt, hogy például ennek és ennek a problémának a megoldásában a jézusi ima segített. Így volt ez a sziámi ikrek esetében is. Ilyenkor megtapasztalható egyfajta feszengés, esetleg távoznak is többen a teremből.

– Pedig egyre többször fordul elő, például a tudomány mellett a politikában is: Orbán Viktor miniszterelnök vagy Kásler Miklós miniszter és mások gyakran nyúlnak bibliai idézetekhez, említik a keresztény értékeket, az imádság megtartóerejét beszédeik és nyilatkozataik során.

– Kritizálják, gúnyolják is őket tanúságtételeik okán. Ez egy harc, és még azt sem mondanám, hogy kisebbségben vagyunk. Legfeljebb kevésbé mondják a többiek. Az orvosok többsége meggyőződésem szerint hívő, hiszen nap mint nap találkozhatnak a földi elmúlással, ami az örök életnek ugyanolyan lépcsője, mint a születés vagy a házasság, és sorolhatnám. Egyébként nehéz lehet az ateistáknak. Kire támaszkodnak? Isten keres minket, nem hívő testvéreinket ugyanúgy. A nem hívő embernek nagy bátorság kell, nehéz korunkban élni.

– Hamvas Béla szerint az Istent tagadó ember elbizakodott, alázatra, szeretetre nem hajlik, ugyanakkor reszket, bujkál és hazudozik. Böhme pedig azt mondja róluk: Isten haragjában élnek.

– Istennel kapcsolatban a harag szó nehezen értelmezhető a számomra, inkább a szeretet értelmezhető. Jézus a gyilkosainak is megbocsátást kért. Ez a kereszténység egyik leglényegesebb üzenete, az ellenségszeretet. Gyermekkorban és fiatalon a szív beszél belőlünk, de az álmok, a vágyak már éledeznek és mutatkoznak. A hívás, az elhívás lelkünk mélyéről érkezik, és Krisztus homályos hangjaként halljuk. A sorshoz igazodás kitérőkre kényszerít. Eleinte az erős és tékozló fiú szerepében tetszelgünk, aki már fiatalon is kis és nagy disznóólakat hagyhat maga után, mielőtt hazaindulna. A csapongást megtorpanás, majd bűnbánat követi, felszakadnak a könnyek, végül rátalálsz az egyetlen utadra. Megérted, és küldetéssé válik benned Krisztus halk hangja, megunhatatlanná és szenvedéllyé a hivatástudat.

– Hogyan teremtődött meg a műtét anyagi háttere?

– 2017 novemberében találkoztunk először a bangladesi családdal, egy misszióban. Gergely már évek óta szervezett ott égésplasztikai missziókat. A világhálón kértek segítséget, de ha lett is volna jelentkező, a műtét ára Amerikában elérte volna az egymillió dollárt. A Budapesten és Dakkában végzett beavatkozások szigorú takarékosság mellett nagyságrendileg kisebb összeg körül mozognak. Igen, mi is áldozatot hoztunk, de szívesen tettük.

– Vajon miért nem éreznek hasonlóan nagyon sokan azok iránt az életek iránt, akik megszülethetnének, de az édesanyák különösebb bűntudat nélkül szándékosan lemondanak róluk? Évente több tízezer gyermek nem születhet meg, miközben mindent megteszünk a gyermekeinkért.

– Sajnos a tendencia már a múlt században elkezdődött, de meggyőződésem, hogy a megoldása elsősorban nem a politika dolga. Lengyelországban próbálkoztak vele, vissza kellett vonni. Az, hogy hol kezdődik az emberi személy élete, baráti társaságok, családi összejövetelek, akár házibulik beszélgetéseinek témája kellene hogy legyen, még csak a hit vonatára sem kötelező jegyet váltani. A tudomány már a múlt században eljutott a DNS felfedezéséig, ami egyértelművé teszi az emberi személy életének kezdetét a fogantatás pillanatában. A tudományos tény pedig többé nem vallási kérdés. Száz éve az volt, de ma már nem az. Ezzel tisztában kell lenni. A gyökeres változáshoz hétköznapi evangelizációra, állandó diskurzusra van szükség. A kedvező politikai intézkedések, anyagi támogatások serkentik ezt a folyamatot.

– Napjainkban többen csodálják azokat a fiatal nőket, akik kisgyermek helyett tetovált karjukon retikülkutyával korzóznak, mint azokat a kismamákat, akik a párjukkal babakocsit tolnak.

– Nagy kihívás. A kormány segít a családalapításban, a gyermekvállalásban, de az elhatározás az egyéntől függ. Ha nemcsak az apostolokra bízzuk az evangélium terjesztését, nemcsak a papokra és lelkészekre, hanem mi magunk is részt veszünk benne, ahogy Jézus mondta: „menjetek és hirdessétek a háztetőkről”, akkor történhet változás. Ebben részt kell venni! A legtöbbet a politika és a tudomány képes segíteni. Jó lenne kiírni a Parlament és a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatára Jézus mondatát nevének aláírásával, amely a bazilika bejáratát is díszíti: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Végre szabadítsuk ki Krisztust a vallási ketrecből, mert a tudományt is, benne a politika tudományát is megváltotta.