A mindenséget kell visszaperelnünk
„Ezek a tapasztalatok bizonyosan megmaradnak a vész elmúltával is. Szükség is lesz rájuk, mert meggyőződésem szerint újabb próbatételek elé nézünk.” Születésnapi karanténinterjú kollégánkkal, Szentesi Zöldi Lászlóval.– Azt szokták mondani, a kerek születésnapok általában emlékezetesebbek – az ötvenedik születésnapodat gyaníthatóan valóban sokáig nem felejted el. Hogyan telnek a napjaid mostanában?
– Köszönöm, jól vagyok. Igyekszem az önkéntes száműzetés, a vírus elöli elzártság minden percét hasznosan tölteni. Horgászom a fiammal, sokat olvasok, és egyre biztatóbban néz ki a kert is. Jó ötvenesztendősnek lenni, a tapasztalat már megvan, a test még nem bomlik fel, és az agy is jár egy darabig – valahogy most kellene megállítani a múló időt.
– Születésnapodra jelent meg legújabb, kilencedik könyved, A mindenség visszaperlése címmel. Mit kell tudni a kötetről? Miért épp ezt választottad címnek?
– Azért, mert az életünk már jóval a koronavírus előtt darabokra hullott, és részenként kell összeillesztenünk. Nem érhetjük be azonban apró morzsákkal, nekünk a mindenséget kell visszaperelnünk. A könyvem borítója is ezt fejezi ki: az athéni Parthenón darabokra hullik, nekünk pedig valamilyen módon vissza kell térnünk a gyökerekhez, Európa antik és keresztény múltjához. Ha nem tesszük, egy nemzedéken belül elveszhet, amit az őseink ránk hagytak. Ezt az összeillesztési munkát igyekszem én kicsiben, a magam környezetében elvégezni. Ebben a könyvemben az elmúlt negyedszázad jobb-rosszabb írásait szedtük össze. Elindulunk otthonról, a szülői házból, és megérkezünk… hogy hova, azt majd az olvasó dönti el. Személyes vallomások, politikai publicisztikák, irodalmi, történelmi, filozófiai írások gyűjteménye a kötet, és jutott hely némi szépirodalmi kísérletnek is.
– Vannak, akik szerint a járvány után más, talán jobb lesz a világ, mások azt mondják, hiú ábránd ezt remélni. Te mit gondolsz?
– Egy biztos, a közhely nem is annyira közhely: a világ soha többé nem lesz olyan, mint annak előtte. Az európai kényelemszeretet, ha jobban tetszik, elpuhultság a továbbiakban tarthatatlan. Milliók ébredtek rá a kényszerű visszavonultságban, hogy életünk végcélja nem a fogyasztás. És hogy az élet sokkal rövidebb, mint gondolnánk. Aztán arra is rájöttek sokan, hogy életünk eseményeit nem mi szabjuk meg, néha az irány megválasztásába sincs beleszólásunk. Ezek a tapasztalatok bizonyosan megmaradnak a vész elmúltával is. Szükség is lesz rájuk, mert meggyőződésem szerint újabb próbatételek elé nézünk. Kifosztottuk a természetet, feje tetejére állítottuk a társadalmainkat, utat engedtünk az abnormalitásnak – ez tovább nem folytatható. A bűnt bűnhődésnek kell követnie. Minél később értjük meg ezt az igazságot, annál jobban megszenvedjük a következményeket.
– És a magyar közéletben változik bármi?
– A kormány akár jól is kijöhet a mostani válsághelyzetből. Úgy érzem, az idei év még sokkterápiával telik, de jövőre kőkemény kampány elé nézünk. Mint 1990 óta mindig, most is a parlamenti választáson dől el, merre fordul az ország. Ha Orbán Viktor folytathatja, akkor folytatódik a sikertörténet is. Ha nem, akkor a globalizmus erői végigtaposnak rajtunk, az országot ismét külföldről irányítják majd. Túlélnénk persze azt is, ahogyan mindent túlélünk, de nem kellene megkísérteni a sorsunkat. Kérdésedre válaszolva, a magyar közéletben nagyon fontos, sorsfordító időszak következik, és felkészülhetünk arra, hogy 2021-ben nem babra megy majd a játék.