Bozsogi János filmje országvesztésről, erdélyi jövőről
A magyar filmgyártás elmúlt harminc évében nem sok babér termett a történelmi filmeknek. Ennek okait most ne firtassuk, örvendetes tény, hogy egyszerre megpezsdült az élet, a hírek szerint néhány éven belül akár több is készülhet, mint az elmúlt évtizedekben összesen.Trianon századik évfordulójára készült el, és ma délután az M5-ön is látható Bozsogi János Ezerkilencszáztizenkilenc című kisjátékfilmje. Előzetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy a negyven perces időtartamba hogyan sikerült beletuszkolni az országvesztést, a magánéleti szálat és a korrajzot anélkül, hogy az összeszedettség látszata sérülne. Nos, spoilerezni nem fogunk, de a kísérlet szép eredménnyel zárult. A Kalotaszegen játszódó történet atmoszférája kiváló, a helyszínválasztás, a korrajz pontos, már az első pillanattól beszippant bennünket a háborús közeg. A két főszereplő, Adorjáni Bálint és Bánovits Vivianne egyaránt kiváló, ahogyan a mellékszereplők is. A film Kós Károly novellája nyomán készült, és az országvesztés utáni magyar cselekvési stratégiát, a politikai transzszilvanizmust hirdeti. A záró képsorok azonban nem is annyira Erdély és az erdélyi cselekvés öncélúságát, mint inkább a magyar nemzethez, a földhöz és a hagyományokhoz való hűséget ajánlják a nézőnek.
Bozsogi János a mostani évfordulóhoz méltó, szép filmet rendezett, amely jócskán túlmutat a a veszteség érzésén, finom lélektani hálót sző a szereplők közé és történelmi pillanatképként is jól rögzül. Egyetlen fájdalmunk, hogy nem nagyjátékfilm készült ebből az anyagból, nyilván a lehetőségekhez képest ez volt a maximum, de ennek is örülünk, és jó szívvel ajánljuk megtekintésre ma délután.
(Ezerkilencszáztizenkilenc, magyar film, bemutató: június 4. 16.05, M5)