Hirdetés

Még mindig a magyarság esélyeiről szóló tanácskozás. És azt is megmondom, miért. Mert a lakiteleki sátor a valódi rendszert váltó párt, az MDF megszületésének a története is. Átugorva két fölszólalót, Szabad Györgyöt idézem meg. Aki az MDF egyik meghatározó kulcsfigurája volt, fiatalok között az idősebb és a párt tudós ideológusa.

Történelmünk tanulságaiból kiindulva megállapította, hogy „a magyarság múltjának az igazi fölívelését mindig […] a demokratizmus és a nemzeti törekvések összhangjának létrehozása teremtette meg. […] Ha a kettő konfliktusba kerül egymással, akkor állnak elő a nemzet nagy válságai.” A rendszerváltozást megelőző – kommunistának nevezett – korszak azért volt katasztrofálisan vészhelyzet majd fél évszázadig, mert sem demokratikus, sem nemzeti szempontok nem érvényesültek. „Pozsgay Imrének a konkrét javaslatát – mondta Szabad György – a jelenlegi válságból való kilábolásra teljes mértékben osztom és nemzetiekhez, demokratákhoz kapcsolódónak érzem.”

A lakiteleki tanácskozás eredményét abban látta: a „gondolatok kimondása önmagában nem sokat jelent, nyilvánvalóan nem indokolt, hogy ezzel beérjük.” Tehát a cselekvést tartotta a legfőbb feladatnak. Amit az összejövetel elindíthat. Mégpedig az egész lakosság cselekvését. „Állandó reflexiót” kívánt mindenkitől, vagyis közösségi összefogást „szakmai és közéleti tevékenységünkben”. Az elméleti ember Szabad György gyakorlati cselekvést kér számon, és ellenőrzést minden téren. Ostorozta a „szellemi lustaságot”, Széchenyi és Eötvös mellett Kossuth törekvéseit méltatta, és a „többségi elv alapján: Magyarország nemzeti demokratikus jogállamként való újrateremtését” tűzte ki célul.

Korábban írtuk

Látni kell, hogy minden fölszólaló két azonos fontosságú motívumot hangsúlyozott: a nemzetit és a demokratikust. Ettől a vonaltól tért el voltaképpen Vásárhelyi Judit, aki kérdésekben fogalmazta meg véleményét. „Választanunk kell-e az »urbánusok« és a »népiesek« között, ha demokráciát akarunk?”

Őszintén szólva engem (Sz. K.) személyemben is zavar ez a kérdésföltevés. „Intim” okból: családom apai ága urbánus, értelmiségi és bankár, anyai ágon viszont „hótt” paraszt, s népi tudatú volt. Az anyai ág demokratikus, az apai ág pedig hazafias is volt. Az egyik nem zárja ki a másikat. Értelmetlennek tartom tehát a vagy-vagy kérdésföltevést, mert családomban a két eszmekör jól megfért egymással, sőt olyaténképpen erősítette föl egyik a másikat, ahogyan azt a lakiteleki hozzászólók is megfogalmazták.

Mi értelme lehetett ennek a kérdésföltevésnek?

Magyarországon a népi mozgalom és a népi eszmerendszer, valamint a polgári, urbánus ideológia is történelmi kategória. Azaz egy bizonyos korszakban volt érvényesen jellemző. A XIX. század végén az iparosodás, a polgárosodás, a városiasodás megerősödik. Korszerűsödik, és a legjobb európai színvonalat éri el a fővárosban, Pozsonyban, Kolozsvárott, Váradon, Szabadkán, Kassán és másutt is. Közben kialakultak a „parasztpolgár” városi társadalmak is Debrecenben, Kecskeméten, szűkebb hazámban. A népi mozgalom azért született meg, mert a mezőgazdasági világban nem ment végbe az a korszerűsödés, még a XX. század első felében sem, ami az ipari világban és a polgári életben a XIX. században végbement. Nota bene a népi mozgalomnak értelmiségi „urbánus” származású vezetői és ideológusai voltak. Németh Lászlótól Szabó Dezsőig bezárólag. És miután társadalmi viszonyaink megváltoztak mára, a népi írók mozgalma elvesztette társadalmi szerepét.

Oktalanság népi-urbánus fogalomkörről, kiváltképp ellentétről beszélni.

(Folytatjuk.)