Hirdetés

Csúcsra járatott önértékelés és ravasz politikai számítás – talán csak ennyi van, nem több az Index minapi összezuhanása mögött. Az ellentétek Bodolai és a szerkesztőség között évek óta húzódtak, már az előző főszerkesztőknek, Dudásnak és Tóth-Szenesinek is autonómiaproblémák miatt kellett távozniuk.

Az Indexben – ez a talán legfontosabb elem a történetben – ugyanis nem pusztán a magyar újságírás krémjének, de szellemi szuperlényeknek is látják magukat. Az öndicséret büdös – tartja a mondás, és az ember tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor önszeretettől csöpögő vallomásukat olvassa: „Munkahely, közösség, rövidnadrág, közszolgálat, férfibarátság, maguk az olvasók vagy épp az újságírás Fradija.” Igen, az Index kis rövidnadrágosai így látják magukat. Rájuk nem vonatkozik a munkajog, a cég igazgatótanácsa nem válthatja le a főszerkesztőt, ha üzleti titkokat ad ki, csak ők számítanak, a felkentek, a klubtagok. Arról persze, hogy az Index hatalmas olvasottságát nem kis részben kitűnően működő blogjaiknak, mellékleteiknek köszönhetik, nem pedig a hazug politikai bulvárhíreknek, egy szót sem ejtenek. Pedig az Index olyan, mint a Tesco: áruk rengetegén kell keresztülvergődnünk magunkat, hogy a lényeghez, a valóban értékes tartalomhoz eljussunk. Ennek az árukapcsolásnak a mesterei az indexes szellemi kalmárok: nem pusztán előállítják a tartalmat, de menedzselik is magukat, mérhetetlen nagyképűséggel és pofátlanul.

Ravasz politikai számításról is szót ejtettünk. Tény és való, a Fidesz úgy kerül ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Vagy még úgy sem – itt jobbára csak beszélnek Pilátusról, a színen nem jelenik meg. Nem is jelenhet, hiszen konkrétan semmi köze a történtekhez. A kormánynak sem érdeke, sem lehetősége beszántani az Indexet, de mégis rá hull vissza a botrány – legalábbis azok szerint, akik nem veszik észre, hogy az ellenzéki politikusok az első perctől kezdve rátelepedtek erre a munkahelyi konfliktusra. Hadházy felbukkanása, Dull rejtélyes beszélgetése Dobrevvel, a sok-sok ellenzéki szimpátiaüzenet egyaránt azt jelzi, hogy az Indexnek csakis drámai módon szabad kimúlnia. Kell a műsor, ahogyan kellett a „sebesült” Varju László, az ajtó előtt fél méterrel csattanó Kunhalmi Ágnes, a korláton hintázó Hadházy Ákos, most pedig kell a sok kis ripacs keszegvállú, ahogyan odacsapja a felmondólevelét, majd kiviharzik az épületből.

Korábban írtuk

Hogy most mi következik? Az, hogy néhány hét múlva elindul az új Index. Magától értetődően a brand már réges-régen készen áll, a hirdetők és a támogatók időben váltottak és felsorakoztak, érkezik a rejtélyes eredetű pénz külföldről. Mindenki a jelre vár, és folytatódik a sztori ott, ahol abbamaradt. Nagyjából egy évük volt az átmenet menedzselésére. Ugye, nem hisszük, hogy csak úgy, a semmire egyszerre odavágták a felmondásukat, hogy majd a munkaerőpiacon találkozzanak?

Dehogy. A falka együtt mozdul, mert abban van az ereje.