Középkort idéző jelenet játszódott le Franciaországban. A nyílt utcán lefejeztek egy tanárt, aki a szólásszabadság nagyszerűségét bemutató óráját Mohamedet gúnyoló rajzokkal illusztrálta. Ezúttal még a sokszínűség iránt fogékony Macron elnök is kiállt a vérlázító erőszak áldozata mellett, s mintha egyelőre a sajtó sem a saját hazájában idegen kéz által legyilkolt ötgyermekes pedagógust vagy a rasszista közeget hibáztatná.

Hirdetés
Fotó: MTI/EPA/AP/Francois Mori
Emmanuel Macron francia elnök tiszteleg az öt nappal korábban megölt Samuel Paty történelemtanár koporsója előtt a Párizsi Egyetem udvarán 2020. október 21-én

A pillanatnyi egység azonban aligha fog hosszú távú eredményt hozni – láttuk, Charlie Hebdo-ügyben sem történt semmi lényeges, hiába vonult fel a világ összes politikusa Párizsban –, amíg a valódi lényeget ki nem mondják. A helyzet ugyanis önmagában hordozza a végkifejletet. Eleve be sem kellett volna engedni ezeket a mindenhonnan érkező bevándorlókat. Hiába a hirtelen felbuzdulás és együttérzés egyfelől, ha másfelől továbbra is importálja a muzulmán – és egyéb – szélsőségeket az EU. A potenciális lefejezők utánpótlása ugyanis már ott van Lampedusa kikötőjében, sőt a magyar határkerítésnél. A védekezést bíráló zöldek, momentumosok, liberálisok pedig újra és újra megteremtik a lefejezések és egyéb erőszakok lehetőségét.

A másik megoldás az lehetett volna, ha a migránsokon keményen számon kérik a francia, az európai, a keresztény értékrendet, és aki nem képes beilleszkedni, azt eltávolítják. Csakhogy Franciaországnak (és Európának) nincsen értékrendje. Szakított az ezeréves hagyományokkal, hagyta, hogy a vákuumba új, az övével ellentétes eszmék nyomuljanak. És amikor lemondott a saját eszméiről, nihilizmusában nem tudott mást tenni, mint elkezdte provokálni azokat, akiknek még van. Mert nem kell hívő muszlim gyerekeknek Mohamed gúnyrajzokat mutogatni. Ahogyan nem kell magyar gyerekeknek román zászlókat, keresztényeknek pedig nevetségesnek ábrázolt Krisztust.

Ha mindenki a maga közegében maradna, nem volna probléma. A szólásszabadság Európában szent és fontos dolog. Az iszlám nem így látja. Nem kell őket megnevelni, mindenkit békén kell hagyni a saját helyén, a saját világában. A baj mindig a kultúrák összekeveréséből van. A sokszínűség, a szivárvány minden színének egyszerre, ugyanott való megjelenítése egy téveszme. Nem jó, ha különböző identitású, nyelvű, kultúrájú, vallású, szokású, bőrszínű emberek összekeverednek. Ebbe a tévedésbe emberek milliói halnak bele. Nem a bevándorlás tehát a megoldás, hanem a belső, önazonos szaporulat. Erről szól a francia tanár áldozata. Meg kéne már érteni.

Korábban írtuk