Kiút a reménytelenségből

Oberth József ma már egy korsó sört sem lenne képes meginni. A Roncsfilm Jó­zsef­városában nőtt fel a kilencvenes évek derekán, egy klasszikus, gangos bérházban, ahol minden emeleten több alkoholproblémával vagy mentális zavarral küszködő lakó élt. Tipikus alsó közép­osztálybeli melósok vették körül, akik két végén égették a gyertyát, végül ötvenévesen vagy belehaltak a szenvedélybetegségeikbe, vagy a mai napig küzdenek az absztinencia megtartásáért. A sok személyesen végigasszisztált tragédia biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a Józan Babák Egyesület vezetője most is képtelen ránézni egy italra anélkül, hogy előtörjenek belőle fiatalkorának negatív élményei.

– Amikor találkozom egy függő emberrel, ugyanazok a kérdések motoszkálnak bennem, mint egy laikusban, azaz hogy miért teszik ezt magukkal, miközben tudják, hogy tönkremegy az életük, belebetegszenek, széthullik az egzisztenciájuk – mondja Oberth József. Korábban újságíróként dolgozott, a legkülönfélébb témákban publikált, de megelégelte a felszín kapargatását, hogy soha nincs idő egy témában mélyebben elmerülni. Így jött képbe az addikció problémája. A két­ezres évek partikultúrájában közvetlen környezetében három alkalmilag kábítószert fogyasztó nő is arról számolt be, hogy amikor rájöttek a várandósságukra, és őszintén beszámoltak az előéletükről a nőgyógyászuknak, az orvosok kivétel nélkül az abortuszt javasolták. A miértre csak annyi volt a válasz, hogy az addiktológiai osztályon érdeklődjenek a különböző szerek magzatra jelentett veszélyei­ről, az addiktológusok viszont szintén csak széttárták a karjukat, és visszairányították őket a szülészorvoshoz.

Közösség Józsefvárosban

Végül mindhárom nő egészséges csecsemőt hozott a világra, majd felmerült bennük egy olyan szervezet megalapításának ötlete, amely segítené a hozzájuk hasonló sorsú kismamákat, hogy rögtön a megfelelő szakemberekhez kerüljenek – a legtöbb orvos finoman szólva sem bánik emberségesen a kábítószerfüggőkkel. Oberth József akkor már a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány képviselőjeként rögtön a kezdeményezés mellé állt, így alakult meg az eleinte egyfajta ügyfélszolgálatként tevékenykedő Józan Babák Egyesület: a segítségkérőket a leghumánusabb és legmegértőbb orvosokhoz irányították. A szervezetnek hamar híre ment a környéken, sorra keresték fel őket a VIII. kerületi lakosok, akár egy-egy bajban lévő ismerősükre hívva fel a figyelmet. Így kerültek kapcsolatba például egy intravénásan dizájnerdrogokat használó nővel, aki éjszakánként napi ezer forintért egy személy­autóban talált szállást, és már a nyolcadik hónapban járt, de nem mert elmenni a hivatalos ellátórendszerbe, mert félt, hogy elveszik tőle a csecsemőjét.

– Az emberek alapvetően bizalmatlanok, ha a megszületendő gyermekükről van szó. A nagymamám egy olyan faluban élt, ahol több tíz kilométerre lakott a legközelebbi orvos, szociális ellátásról akkoriban egyáltalán nem beszélhettünk, szüléskor a helyiek segítették egymást összetartó közösségként. Ezt szerettem volna létrehozni Józsefvárosban is: ismerem a szomszédaimat, értjük egymás nyelvét, így könnyen megbíznak bennem. Az évek során számos szakmabeli is csatlakozott hozzánk, ma már hivatásos pszichológus, szociális munkás, szülészorvos, teológus is erősíti a sorainkat – mondja Oberth József. Munkájukra pedig nagy szükség van, mert bár a tapasztalatok szerint nincs olyan nő, aki a várandósságával szembesülve ne akarna egyből leszámolni a függőségeivel, sokan egyedül próbálkoznak. Ez azért nagy probléma, mert nem csupán az alkohol vagy a heroin, de az ismeretlen vegyületeket tartalmazó dizájnerdrogok is életveszélyes elvonási tüneteket produkálhatnak.

Tízből négy csecsemő

A kábítószer-probléma ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa, a magzatra nézve ugyanilyen károsak a különböző nyugtatók és altatók. A sokkoló szakértői becslések szerint hazánkban jelenleg tízből négy csecsemő már az anyaméhben találkozik e tabletták hatásaival. A problémát súlyosbítja, hogy mindössze két évvel ezelőtt publikálták az Állami Ellátó Központ oldalán az első olyan magyar nyelvű kockázati besorolást, amely a különböző hatóanyagokat értékeli a magzatra való veszélyességük tekintetében. Vagyis sokszor az orvosok sem tudják, melyik tablettát szabad felírni a gyermeket váróknak, és melyiket semmiképpen sem.

A Józan Babák Egyesület által felkarolt nőknek eddig mindig egészséges gyermekük született, legalábbis fejlődési rendellenesség nem lépett fel. Ez azonban Oberth József szerint inkább csak szerencse, a tudatmódosító szerek mindig kockázatosak a gyermek későbbi egészsége szempontjából. Fontos ellenben, hogy ha valaki mégis belecsúszott a szerhasználatba, a lehető legjobb ellátásban részesüljön. Az egyesület missziójában ezért hatalmas áttörés volt, amikor 2017-ben elindult az első támogatott lakhatási program. Ennek keretében a kormány abba az irányba terelte a szociális segítségnyújtást, hogy azokat a felnőtt korú mozgássérülteket, pszichiátriai vagy addiktológiai problémákkal küzdő betegeket, akik képesek magukról gondoskodni, ne rideg, intézményszerű épületekben, hanem családias környezetben szállásolják el.

Segítő kezek

– Itthon sokan nagyon szűk kategóriá­ban értelmezik a fogyatékossággal élő kifejezést, hallatán csupán a vakokra, a rokkantakra és egyéb fizikális problémáktól szenvedőkre gondolnak. Noha a Magyarországon 2007-ben ratifikált ENSZ-egyezmény világosan meghatározza, hogy bármilyen egészségi probléma, amely az ember normális társadalmi életben való teljes értékű részvételét időlegesen vagy végleg korlátozza, fogyatékosságnak minősül. Így ugyanebbe a kategóriába tartoznak átmenetileg az addiktológiai, pszichológiai és egyéb olyan betegségben szenvedő személyek, akik idővel képesek felépülni. Világátlag tekintetében a lakosság tíz százaléka fogyatékosnak tekinthető – magyarázza Oberth József. Ezt figyelembe véve nyílt meg a Józan Babák Egyesületének hat érintettnek átmeneti otthont kínáló családi háza, amely 2017-ben meg is szerezte a működési engedélyt. Szintén probléma volt korábban, hogy a támogatott lakhatási programban kizárólag a nagykorú pácienseket illette meg az ellátási jog, hozzátartozóik önköltségből élhettek együtt a szeretteikkel – ezt a pluszterhet a legtöbben nem engedhették meg maguknak. A Józan Babák Egyesülete ezért 2018-ban levélben kereste fel Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának akkori vezetőjét, hogy a felnőtt ellátottal együtt élő gyermekek is intézményi státust kaphassanak. Szerencsére nyitott kapukat döngettek, és a kormány néhány hónappal később megszavazta a törvénymódosítást.

Míg a legtöbb intézmény általában előre meghatározott ideig kínál lakhatást a rászorulóknak, sőt gyakran a munkakeresést is a maradás feltételéül szabják, addig a Józan Babák Egyesületénél nincsenek hasonló szabályozások. Oberth József úgy véli, a korlátozások felesleges stresszforrást jelentenének, az ő pácienseik sokkal hamarabb saját lábra állnak szabad és nyugodt életkörülmények között. A tapasztalatok igazolják a szavait. Az elmúlt években átlagosan kilenc hónap alatt cserélődtek az intézmény lakói, többen munkát találtak, és kivettek egy kisebb albérletet, másoknak sikerült felvenni a kapcsolatot régen látott rokonaikkal, akik segítő kezet nyújtottak, az egyik asszonynak pedig önkéntesek újították fel a lakhatatlan ingatlanát. Az idei járvány természetesen nem könnyíti meg a most hozzájuk kerülők helyzetét, nehezebb az álláskeresés is. De védenceiknek legalább nem kell azon aggódniuk, hogy hajléktalanszállóra kerülnek, ami egyet jelentene azzal is, hogy elveszik a gyermeküket.