Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő, nemzetközi jogász az erdélyi magyar kisebbségeket sújtó injúriák nemzetközi megismertetésben „hatalmas segítséget nyújtott” az MDF-nek. Az ügyvédnő jelenlétében, akit lelkesen megtapsoltak a jelenlévők, Filó Katalin olvasta fel a sajtónyilatkozatot és a petíciót, amelyet Eva Maria Barki fogalmazott meg.

Hirdetés

„Ceaușescu és Grósz Károly 1988. augusztus 28-i találkozójával kapcsolatban kötelességünknek érezzük, tehát mi, a Demokrata Fórum, hogy a következő nyilatkozatot adjuk ki. Az aradi tárgyalások eredménye egész Magyarországon bénult dermedtséget váltott ki. Ahelyett, hogy a várt enyhülés, a feszültség megoldódása következett volna be, a helyzet drámaian kiéleződött, a remélt béke helyett veszélyes helyzet keletkezett. Ceaușescunak, a pártfőnöknek sikerült […] a valódi tényállás félreismerésével és a helyzet komolyságának lebecsülésével olyan szituációt teremtenie, amely alkalmas arra, hogy a fennálló válságot veszélyes módon elmélyítse. A magyar nép tehetetlenül áll az eseményekkel szemben. Ezért fordulunk minden kormányhoz, különösen a trianoni és a párizsi békeszerződést aláíró államok kormányaihoz, minden számításba jövő nemzetközi szervezethez, különösképpen az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és annak főtitkárához, a Bécsben ülésező helsinki utókonferencia delegációihoz, különösképpen Ausztriához, melynek népe évszázadokon át sorsközösségben élt velünk, hogy tegyen meg mindent a népgyilkosság végrehajtásának megakadályozására Erdélyben. A Magyar Demokrata Fórum.”

Korábban írtuk

A másik szöveget, vagyis a petíciót, amit szintén Eva Maria Barki fogalmazott meg, az osztrák szövetségi kormányhoz intézik. Íme:

„A romániai kisebbségek üldöztetése a nemzetközi tiltakozás ellenére a legszörnyűbb módon folytatódik. Hidegvérrel elkezdték a nyolcezer falu közül az elsőkből a kitelepítést, a lerombolást, és ezzel egy ezeréves európai kultúra és történelem lerombolását. Európa legnagyobb kisebbsége, a több mint kétmillió magyar, német, szerb, horvát és több kisebb népcsoport együtt kényszerül a túlélésért harcolni. Sürgősen szükségessé vált az ENSZ föllépése, hogy a román kormányt romboló tervétől visszatartsa. Románia eljárása nemcsak a trianoni és a párizsi békeszerződések megsértése, hanem az alapvető emberi jogoké és a kisebbségi jogoké is. Sérti az egyetemes emberi jogok 1948. december 10-i nyilatkozatát, sérti a polgári és politikai jogokról szóló 1966. december 12-i nemzetközi szerződést, valamint a helsinki szerződés nyilatkozatát. Románia eljárása kimeríti a népirtás fogalmát, az 1948. december 9-i New York-i konvenció második cikkelye értelmében, amely népirtás elleni védekezésről, illetve annak megbüntetéséről rendelkezik. »Egy etnikai csoport tagjainak súlyos testi és lelki bántalmazása, illetve egy csoport folyamatos elnyomása olyan életfeltételek között, amelynek a célja, hogy azt teljesen vagy részben szétzúzza.«” Ez volt a nyilatkozatból az idézett rész.

„Az ENSZ közgyűlésének csak egy kormány tehet javaslatot. Ausztriának erkölcsi és történelmi kötelessége, hogy azt az Erdélyt védelmezze, amely évszázadokon át sorsközösségben élt Ausztriával, és Európa védőbástyája volt. Ezért az alábbi petíciót intézzük az Osztrák Szövetségi Kormányhoz:

»Az Osztrák Szövetségi Kormány követelje az ENSZ-től a súlyos emberi jogi és nemzeti sérelmek, valamint Romániának a békét veszélyeztető akciói kivizsgálását és megtárgyalását…«”

(Folytatjuk.)