Navalnij – egy YouTube-sztár lázadása

Azoknak, akik a BBC-n, CNN-en vagy a Deutsche Wellén követték az oroszországi eseményeket, úgy tűnhet, hogy a Putyin-rezsim a szakadék szélén táncol, és Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista mozgalma bármelyik pillanatban megdöntheti a „cár” uralmát. Navalnij „stábja” is arról beszélt, hogy alapjaiban fogják „megrengetni a rezsimet”.

A „Navalnij-forradalom” lépcsőfokai alighanem minden olvasónk előtt ismertek: a vlogger rosszul lett egy belföldi repülőút során, majd miután a gép kényszerleszállást hajtott végre, Németországba utazott kórházi kezelésre. Felépülése után visszatért Oroszországba, és még aznap – mint az előre sejthető volt – letartóztatták, majd nyilvánosságra hozott egy „dokumentumfilmet”, amelyben állítása szerint Vlagyimir Putyin Fekete-tenger mentén épülő palotáját mutatja be. A nyugati sajtó tálalásában Navalnij ezután régóta nem látott tüntetéshullámot indított el Oroszországban. Közelebbről megnézve azonban látható, hogy a fősodorba tartozó média beszámolói minimum pontatlanok.

A mérgezés

Bár Navalnij megmérgezésének hátterét sohasem fogjuk pontosan megismerni, pár dolgot azért érdemes leszögezni. Az influenszer-aktivista életét nem Németországban, hanem még Oroszországban mentették meg. A repülőgép pilótája Navalnij rosszulléte után gyorsan eszmélt, és kényszerleszállást hajtott végre. Az orosz kórház orvosai és ápolói szakavatott beavatkozásának köszönhető, hogy állapota megengedte Németországba szállítását, ami az orosz hatóságok engedélye nélkül nem történhetett volna meg. Miután aztán Berlinbe érkezett, a német hatóságok bejelentették, hogy a novicsok nevű, katonai célú idegméreggel próbálták meg eltenni láb alól. Később, ennek igazolására Navalnij publikált egy hangfelvételt, amin állítólag a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egy tagja vallja be, hogy az aktivista alsónadrágjába csempészte a mérget.

A Putyin-palota

Az elhíresült dokumentumfilm a Fekete-tenger partján található luxusingatlant mutatja be. A majd 18 ezer négyzetméteres palota, az azt övező óriásbirtok, a szőlőföldek, a föld alatti hokipálya valóban cárokat megszégyenítő fényűzés képét mutatja. A leleplezés szakavatott megvalósítása azonban súlyos problémákat vet fel maga Navalnij számára. Egyértelmű ugyanis, hogy profi segítség kellett hozzá, kezdve a kémdrónokkal, melyek a birtok fölé tudtak repülni, egészen addig, hogy sikerült Navalnijnak hozzájutnia az eredeti tervrajzokhoz. Emellett feltűnő, hogy a techóriások, a YouTube, Twitter és Facebook mennyire látványosan megtolták az aktivista szekerét. Az orosz nyelvű YouTube-videót több mint százmillióan (!) tekintették meg. Látható tehát, hogy azok a platformok, amelyek a Joe Biden legitimitását megkérdőjelező legapróbb támadás ellen vasszigorral lépnek fel, lelkesen segítettek abban, hogy a csapból is Navalnij folyjon. Az ellene megfogalmazott vád éppen ezért az, hogy szándékosan működött együtt a nyugati titkosszolgálatokkal. Másrészt talán kár volt Navalnijnak azt hangsúlyoznia, hogy „Putyin cárnak képzeli magát”, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy az oroszok többsége valóban cárként tekint rá, így az állítás odáig silányul, hogy „a cár cárként él”.

A visszatérés

Kérdés, hogy mennyire önszántából hagyta el Navalnij Németországot, és tért vissza hazájába. Ha valóban elhiszi azt, hogy Putyin meg akarja öletni, akkor vagy önként vállalt öngyilkos küldetést, vagy nem volt más választása. Navalnij eddigi pályafutása finoman szólva sem azt sugallja, hogy a vlogger a teljes önfeladásig hinne a saját ügyében. Ezért is gondolják többen azok közül, akik nyugati ügynöknek vélik, hogy tartótisztjei utasították, és nem hagytak számára választást. A teljes igazságot valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Azonban jó előre beharangozott érkezése körülményeiben felfedezhetünk egy jelet, mely előre jelezte a „forradalom” kudarcát. Gépe a Vnukovói repülőtéren szállt volna le eredetileg (az orosz hatóságok végül Seremetyjevóban engedték földet érni), és az ellenzéki megkérte híveit, hogy várják őt a reptéren. Az utazást a nyugati sajtó élő adásban közvetítette, és Navalnij utastársainak jó része külföldi újságíró volt. Vnukovóban is tucatnyi sajtómunkás várta érkezését. Viszont mindössze körülbelül négyszáz támogató tüntető jelent meg.

A „tömegtüntetések”

A cikk megjelenésekor Oroszország már két, Navalnij és „stábja” által szervezett országos demonstráción van túl. Január 23-án a hatalmas ország több mint tucatnyi városában rendeztek tüntetést, melyet a nyugati fősodrú média többsége egyenesben követett, és egyöntetűen az elmúlt évtized legnagyobb megmozdulásaként írt le. Technikailag ebben még – kis jóindulattal – igazuk is lehet, hiszen 2012 óta valóban nem emlékszünk hasonló Putyin-ellenes demonstrációra. Azonban a realitás talaján maradó ellenzéki becslések szerint 110 ezer ember vonult az utcákra a 142 milliós Oroszországban. Összehasonlításként: a népesség arányában ez olyan, mintha nálunk 8000 fő venne részt egy országos megmozduláson. A 12 milliós Moszkvában 40 ezer ember vonulhatott tüntetni, de ehhez a számhoz már a Reuters riporterei kellettek, ugyanis eredetileg maguk a szervezők csak 15 ezer főről beszéltek. E sorok írásakor még nem tudunk megalapozott becslést adni a január 31-i megmozdulásokról, de annyi bizonyos, hogy lényegesen kevesebben vonultak fel, hiába a jól szervezett mozgósítókampány az orosz ellenzéki médiában és a nyugati fősodorban, valamint az online platformokon.

A tálalás

Alekszej Navalnij valószínűleg a legnépszerűbb orosz politikusok közé tartozik – Nyugaton. Hazájában bloggerként és korrupcióellenes aktivistaként jól ismert, ám politikusként – a függetlennek mondott és Oroszországban külföldi ügynökként bejegyzett Levada Center közvélemény-kutatása szerint – az orosz népesség csupán kettő-négy százaléka bízik benne. Persze ez a jelenség nem teljesen új, emlékezhetünk rá, hogy a nyugati sajtó mennyire rajongott Mihail Gorbacsovért, miközben hazájában már rég közutálatnak „örvendett”. A nyugati fősodrú sajtó tálalásában Navalnij úgy „népszerű politikus, az orosz ellenzék vezére”, hogy a valóságban az orosz társadalom nem tekinti politikusnak, és a népszerűsége sok tekintetben megkérdőjelezhető. Felmerül a kérdés, miért tüntetik őt fel ennyire más színben? Az ilyen szintű torzítás nem egyedi jelenség: példaként említhetjük az erőszakos, vandál tüntetéseket Amerikában (és Európában is: legutóbb a lengyelországi abortuszpárti utcai őrjöngést), melyeket békésnek és erkölcsileg fedhetetlennek állítottak be. Lehet tehát mindez a globális liberalizmus sajtójának sajátos megnyilvánulása. A válságba jutott ideológiák jellemzője, hogy sok téren a valóságot meghamisító képet kommunikálnak. Állhat azonban sokkal pragmatikusabb cél is a háttérben, mégpedig az Északi Áramlat 2 gázvezeték aláásása. Ez esetben a cél sokkal kevésbé ambiciózus, mint Navalnijé (Putyin megdöntése), mégpedig a szeptemberben esedékes szövetségi választások előtt nyomást gyakorolni a német kormányra, amely a gázvezeték ellenzői szerint túl nyitott az együttműködésre Moszkvával. Persze a két lehetséges magyarázat nem zárja ki egymást.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.