Egyszer volt Budán nyárimikulás
Az abszolút értékek ritkák, ezért azokat nagyon meg kell becsülni. Aminek az értékét pedig a divat vagy a külső körülmények határozzák meg, azt kellő kritikával érdemes szemlélni.
November végén, december elején az áruházak polcain kiemelt helyen sorakoznak büszkén a legkülönfélébb csokimikulások, a hasonló súlyú és minőségű édességekhez képest két-háromszoros áron. Az ember ilyenkor óvatosan betesz néhányat a kosárba, s december 6-ára kikerülnek az ablakba nagy örömet szerezve a kicsiknek. Akik sokszor meg sem merik enni azonnal (vagy később sem) a komoly ajándékot, néha még januárban is fegyelmezetten ácsorog egy-egy elszántabb Mikulás az ablaktáblák között.
Néhány napja nagy örömömre a szupermarketben, ahová bevásárolni járunk, egy kartondobozba ömlesztve árulták a megmaradt aprócska Mikulásokat, a hasonló súlyú és minőségű csokoládék árának töredékéért, a 9 grammos kis fickókat 10 forintért. Vettem nyomban harmincat. A következő alkalommal a maradékot már 5 forintért vesztegették, így további negyvenet tankoltam fel. Mivel ilyen olcsón jutottam hozzá, szemrebbenés nélkül faltam be három-négyesével, lelkifurdalás nélkül tépve le a máskor oly vigyázva bontogatott sztaniolt. A korábban tisztelettel óvott ünnepi figura elveszítette szakrális jellegét, és kiderült, hogy nem több, mint egy piros papírba szépen becsomagolt alaktalan kis barna kalóriabomba, amit két pofára töm magába az olyan szerencsétlen cukorfüggő, mint én.
Nem erről jut eszembe, mert a csoki legalább finom, de volt olyan pillanat, amikor Gyurcsányra 43 százaléknyian voksoltak, aztán az őszödi beszéd hirtelen értéktelenné tette, és még 5 forintot sem adtak volna érte. Feri azonban bízik a világ körforgásában, és miért ne gondolná, hogy ha jövőre is lesz Mikulás, akkor hirtelen a leárazott termék értéke újra megemelkedik, fölteszik majd a polc előkelő részére, és megint a vonzó áruk között szerepelhet. És reménykedhet benne, hogy lesz elég emlékezetkiesésben szenvedő vásárló (szavazópolgár), aki a színes papírba csavart aprócska, barna, alaktalan figuráról elhiszi, hogy az a Mikulás, mert már elfelejtette, hogy a konjunktúra elmúltával csak öt forintot ér.
