Még egyszer az oltakozásról
Egyfolytában tépik a vészharang kötelét a szivárványkodók. Az oltások szervezetlenségéről, az egészségügy csődjéről. S médiájuk bizonyít is. A kormányellenes propaganda most is hazudik, és most is bután, olykor hamis képekkel.
Az első körben kerültem sorra, mivelhogy kilencvenéves is elmúltam.
Annak a rendje és módja szerint fölhívott a háziorvosom (miután papírt is kaptam, hogy keresnek majd oltásügyben), néhány nap múlva megbeszéljük az oltás időpontját. Kiderült, nem ő fog beoltani, hanem az erre illetékes Honvédkórház, de ő adta meg az időpontot. Honnét tudhatta ezt a háziorvosom, hogy egy tőle független, rendelőjétől messze helyen mikor oltanak be?
Egyik unokámmal mentem oda. Fél hatra voltam megidézve. Egy katona a megfelelő helyre irányított, s megkaptam a döfetet. Horribile dictu, katonák. Ettől is őrjöng az ellenzék. Mit keresnek a katonák az egészségügyben? Ezek az „európai”, mellüket döngető bunkócskák nem néznek külföldi tévét. A francia A5-ön láthatnák, hogy nemcsak katonák, hanem még tűzoltók is részt vesznek az oltakozás rendben tartásában. A gyöngébb ellenzékiek kedvéért: a pompiers-ék tűzoltók, nem tévesztendők össze az amerikai pomponlányokkal. (Jó, jó. Azért nem kéne ennyire buggyantnak tartanom őket.)
A két oltás között hetekig várakozva megtudtam, hogy sok ismerősömet, barátomat, rokonomat beoltották. Zökkenőmentesen. Egy részüket nem a háziorvos, ahogy engem sem, mert ők is Pfizer-oltóanyagot kaptak. És azért, mert nekik nincs technikai lehetőségük mínusz hetvenfokos hűtésre. Vannak vakcinák, amiket viszont a családorvosok is kellően hidegen tudnak tartani. A következő adagomat spájzolták, mert nem bízhattak meg a Pfizert szállító nyugati cégekben. Az ellenzéki majmok tudatlanságuk miatt háporogtak, hogy a kormány, nem is a kormány, hanem személyesen Orbán visszatart hatszázezer vakcinát! Nem tudják, mi célból. Ennyire lökött agyúak?
A második menet még simábban és még rövidebb idő alatt pergett le. A csinos asszisztensnő adminisztrált, a még csinosabb doktornő szúrt. Kornél unokám meg helyhez és szituációhoz illő viccekkel szórakoztatta őket. És amikor visszaszólva az ajtóból még egyszer elköszöntünk, azt mondtam: „Ment minden, mint a karikacsapás!” Kornél kijavított: „mint a KARIKÓ-CSAPÁS!” Meghatódtam. Apám híres slágfertig szellemességét juttatta eszembe a kölök. És harsány sikert aratva ezzel a hölgyek körében.
Az ellenzék nem bírja elviselni Kásler Miklóst és Cecília asszonyt sem, mert jól végzik a dolgukat. A főorvosnő külön irritálja őket a nyakában viselt kereszttel, a miniszter úr ellen meg azért berzenkednek, mert nemcsak kiváló és nagy múltú szakember, hanem imponáló a humán műveltsége is. Megvan az irodalomról, a történelemről, a művészetekről is a kiforrott véleménye, amely a tetejébe még nemzeti elkötelezettségű is. Megint csak provokatív módon. A kelekótya füstgránátdobáló Fekete-Győr Andrásék még a „szakbarbár” fokozathoz sem közelítenek. Az ATV-ben az ügyeletes zseni, Falus Ferenc meg csak addig jutott el, hogy leöntse magát egy vödör hideg vízzel. A Kneipp-kúrát is rosszul csinálva.
Azon háborogtak az idiotisszimák, hogy Kásler Miklós fél napra leruccant Horvátországba, Corvin János sírjának föltárására. Erre az elképesztően jelentős történelmi és kulturális eseményre. DNS-mintát vesznek maradványaiból, s azonosíthatják Mátyás király másokéval összekevert csontjait, és méltón újratemethetik. Az ellenzék torkán akadt Corvin János lábszárcsontja. Ezért ostobán hörög: járvány idején ilyesmivel foglalkozni! Az ellenzékre jellemző primitív őrület. Szegény hazám! Ilyen ellenzéke történelmünkben utoljára Horthy Miklósnak volt, jobbról is, meg balról is, meg hátulról is. És megint elölről.