Mesemondás
Kedves olvasók! Most az anyukáról mesélek nektek, akinek nem volt pénze fagyira.
„A fagyizó előtt sorban álltam a gyermekeimmel, mögöttem egy anyuka állt a két kisfiával. Az anyuka azt mondta a gyermekeinek, hogy mind a ketten egy-egy kis gombóc fagyit ehettek. Az egyik kisfiú aranyosan megkérdezte anyukájától:
– Anya, te nem eszel?
Az anyuka így felelt:
– Most nem eszem, örülök, ha nektek meg tudom venni, majd a jövő hónapban.
A kisfiú lehajtott fejjel nézte a földet. Félrehívtam az édesanyát, és halkan megkérdeztem, hogy senki se hallja, meghívhatnám-e önöket fagyizni? Az édesanya megköszönte, és elcsukló hangon azt mondta, hogy nem fogadhatja el. Nem tudom, egyedülálló édesanya volt-e vagy sem, de számomra ez mindent elmondott újra Magyarország helyzetéről.”
Alatta szívecske és a mese tanulsága:
„Szégyellem, hogy ilyen kormányunk van! A Fideszt el kell zavarni jó messzire, és fényes lánccal ékesíteni a kacsójukat, majd jó messzire eldobni a kulcsokat.”
Nem, ez nem Andersen, nem is Grimm, bár könnyzacskók fakasztásának tekintetében felveszi a versenyt A kis gyufaáruslánnyal. Nem, ez Rózsa László Péter műve, aki Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának közös ellenzéki képviselője. S a mese címe, amit a Facebook-oldalán adott közre: Csak egy gombóc fagyi.
Megható mese. Csúcspontok benne a „lehajtott fejjel”, meg az „elcsukló hangon”, és a fagyira áhítozó, az persze nem gyerek, hanem „gyermek”.
Elgondolkodtam a realitásán annak, hogy öt fokban sorban állnak a fagyizó előtt, és szívem szerint ezt szóltam volna hozzá: „Mivel látható, hogy mindenki elhisz mindent bizonyíték nélkül, kérem, hogy egy megadott számlaszámra az összes itt meghatottan könnyet ejtő utaljon százezret. Vissza fogom adni. Ez egészen biztos. Ez így lesz, mert mondtam.”
Ha esetleg a képviselő úr 2024 után mégsem maradna, kérjük, adja ki kötetben. Majd odatesszük az LMBTQ-mesekönyv mellé.
