Az identitás nem a győzelemről szól

Portugáliától kikaptunk három nullra, ez tény. A huhogók, a hitetlenek, az ellenségesek rögtön elkezdtek triumfálni (vagy sopánkodni), hogy ennyit érünk, kár volt a nagy felhajtás, gyengék vagyunk, könnyűnek találtattunk, minek a stadion, stb. Pedig nem a siker az egyetlen értékmérő, és az ember lelke nem a puszta győzelemre van hangolva. (Hány boldogtalan hollywoodi sztár tudna erről mesélni!)

A hazátlanok tehát gúnyolódtak, és nem értették, mi miért örülünk egy elveszített mérkőzés után. Ők a világot csak a mérhető siker, a pénz, a hatalom, az erő szemüvegén keresztül látják. Identitást is eszerint választanak; a divat, a várható juttatások függvényében. Valójában a portugál-meccs (és az egész Eb) az összetartozásról szól. Persze, jó dolog nyerni, de nem leszünk rosszabb magyarok, nem leszünk kevésbé büszkék, nem lesz a nyelvünk, a múltunk, a történelmünk kevésbé fantasztikus attól, ha Ronaldo gurít nekünk kettőt.

Elvesztettük a világháborút. Románná, csehszlovákká, franciává váltunk, mert ők nyertek? Nem. Elvették a hazánk kétharmadát. Identitást váltottunk ezért? Nem. A ragaszkodás, a hit, az önazonosság nem a pillanatnyi sikertől függ. 

Kettest kapott a gyerekünk matekból? Nem tud fejen állni? Utolsó lett a ping-pong versenyen? Nem fogjuk szeretni? Ugyanúgy fogjuk szeretni! (Talán még jobban is, túlcsordul a szívünk, amikor látjuk pityeregni.) Talán büszkébbek lennénk rá, ha ő állna a dobogó tetején, de nem szeretnénk jobban.

Vesztettünk Mohácsnál. Itt volt százötven évig a török. Török drukkerek lettünk ettől? Megutáltuk Zrínyit, mert veszített Szigetvárnál? Nem. Csak tovább erősítette az összetartozásunkat, az identitásunkat. Legyőztek a Habsburgok 1849-ben? Le. (Némi orosz segítséggel.) Ferenc Jóskaisták lettünk ettől, mert ő már tizennyolc évesen nyerni tudott? Nem. Megírta Arany A walesi bárdokat. Az is vereségről, kivégzésről, halálról szól. Mégis az összetartozást, az identitást, a nemzetet erősíti.

Szóval, kedves kárörvendők, akik a sikerben mérik az identitást, mi nem leszünk portugálok attól, hogy ők most jobban tudnak focizni. Hatvanezren együtt énekelni a Himnuszt; az többet ér egy meccsnél. Kár, hogy a fiaimnak ez nem adatott meg, mert nem jutott nekik jegy. Szerencsére a stadionellenes Karácsony és az olimpiagyűlölő Fekete-Győr valahogy azért bejutottak. 

És aztán szombaton kiderült, hogy ha a hit megvan, akkor meglesz a siker is. A török is kitakarodott, a Habsburg és a szovjet is, mi pedig majdnem megvertük a világbajnokot. Annyi esélyünk volt, mint Dobóéknak a túlerővel szemben, és ahogy az egriek kihúzták ikszre, míg a mohamedánoknak vissza kellett fordulniuk, úgy Attila gólja után a focisták is elértek egy döntetlent. Ami ugyan nem jelenti azt, hogy jobbak vagyunk a franciáknál, de azt jelenti, hogy pont olyan jók vagyunk, mint a franciák.