Bár a pomázi Magyar Vár Tábor, amely az idén nyílt népzenei, néptánc- és családi táborként, valamint szabadegyetemként határozta meg magát, már július 5-én elkezdődött, a jelentősebb eseményeket a soron következő hétvégére időzítette Herpai Sándor, a Magyar Vár Alapítvány alapítója. Ennek keretében érkezett meg a Történelmi Lovas Egyesület rendezésében a 32. Tavaszi Emlékhadjárat úgynevezett ötödik eleme, mivel ezt Európa legterebélyesebb katonai hagyományőrző rendezvénysorozatában még megelőzte négy elem. Így a tiszafüredi előrendezvény, majd a „Nagy Menet”, amely a Hatvan–Hort térségtől indulva 9 napon át Vácig tart, azután a Felvidéki Tavaszi Emlékhadjárat Nagysallótól Komáromig, valamint Budavár bevételének megünneplése.

Hirdetés

Ennek a pomázi eseménynek, amely nem történelmi alapon, sokkal inkább az emlékhadjáratok közösségének megerősítése, valamint a tavaszi emlékhadjáratok és a magyar folklór szereplőinek egymásra találása érdekében szerveződik, a rendezők a II. Pomázi Huszár és Katonai Hagyományőrző Ünnep elnevezést adták – tekintve, hogy tavaly augusztus végén került sor az elsőre. Ám pont azért, mert ennek az ötödik elemnek nincsenek történelmi szálai, időbeni elhelyezése szabadon választható. Így esett meg, hogy az idén a 32. Tavaszi Emlékhadjárat utolsó mozdulata és a pomázi Árpád-nap egymást erősítő programmá érett.

Parádé a főúton

Mivel a pomázi önkormányzat támogatja a Huszár és Katonai Hagyományőrző Ünnep meghonosítását, a városi nagy felvonulás is közös programmal indult a városháza elől. Leidinger István polgármester fogadta az emlékhadjárat, valamint a csatlakozó Némethy Lovasíjász Akadémia lovasait. Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke itt mondta el ünnepi beszédét, Fülöp Tibor Zoltán rendezvény­igazgató pedig átadta az emlékhadjárat kitüntetéseit – így Kertész Zsoltnak, a Magyar Hagyományőr Világszövetség egykori elnökének, Bereczki Szabolcsnak, a Mátraaljai VándorlÓ Sport- és Hagyományőrző Lovas Egyesület képviselőjének és Györe József Gábornak, az emlékhadjáratok első számú grafikusának. Az ünnepség zárásaként elhangzott a székely himnusz, majd a Pomázi Önkéntes Tűzoltózenekar felvezetésével útjára indult a pomázi katonai hagyományőrző és lovas parádé a járókelők nagy csodálatára, hogy aztán a Szent István parkban fejezze be díszes menetét. Ahol ló és lovasa az árnyékban megpihenve erőt gyűjtött, hogy aztán felfelé induljon a hegyre, fel Árpád fejedelem lovas szobrához.

Árpád vezér szobránál

Árpád fejedelem diadalmasan tekint le lováról Pomáz színes cseréptetőktől is szépülő városára, a környező hegyek zöldellő, forró napsütésben rezgő karéjára; mintha átlátna múlt és jövő évszázadain. A magyar történelem képei villantak fel: hazatéréskori lovasok, 48-as lovas huszárok, lovas szabadcsapatok és korunk kobakos sportlovasai – na és a gyalogos sokaság. Magyar trikolórok és árpádsávos zászlók lobognak a magasban, Petrás Mária és barátai csángó énekei, Nagy Koppány és Farkas Annamária történelmi dalai lengték be a sziporkázó panorámát, a furcsa időutazást, amelyet Bencsik András felszólalása fokozott. A szkíták királyának, Atilla nagykirálynak említésével nyitotta mondandóját, és a hazatéréssel folytatta, amikor Atilla király uralkodói háza Árpád vezetésével visszaköltözik a Kárpát-medencébe, hogy azután a pozsonyi csata különleges és megmaradásunk szempontjából meghatározó nagyszerűségéről szólhasson. Katonai értelemben egy nagyon magasan fejlett hadi kultúra csapott össze – mondta – egy számban lényegesen nagyobb erőt képviselő, de fejlettségben, intelligenciában, hősiességben, önfeláldozásban kevésbé nagy erővel. A pozsonyi csata mérföldkő volt, hiszen a magyarok megmutatták a világnak, hogy amikor az életünket meg kell védeni, hihetetlen dolgokra vagyunk képesek. Mert van egy pont, ahonnan mi már nem hátrálunk tovább.

Korábban írtuk

Újra a Magyar VárbanA szívet, elmét lelket gazdagító együttlét után aki tehette, a Magyar Várba vonult, ahol íjászversenyek, lovas vetélkedők és bemutatók váltogatták egymást, a gyerekeknek pedig lovaskocsikázás idézte egy nem is olyan régi világ hangulatát, miközben folyamatosan szólt a népzene, készülve az esti táncházra is. A hőmérséklet közelítette a 40 fokot, a hűvösben hideg csapolt sört kortyoltak a hűsölni vágyók, hiszen be kell látnunk: e nemes nedűnek így kánikula idején legalább olyan jó hatása van a testre, mint az egész napi ünnepség üzeneteinek a szellemre és a lélekre.