Drágaszágom

Galla gyűrűje körül már közel annyi a kaland és a macera, mint akörül, amit Gollam vesztett el a Gyűrűk urában. És a célravezető módszer is teljes mértékben megegyezik. Mert mit is tett Gollam, ez a hajdanvolt hobbit, hogy visszaszerezze féltett kincsét? Ment, mint a pióca mindenki után, akiről úgy gondolta, hogy nála lehet a gyűrű, és azt ismételgette: Drágaszágom!

Galla hasonlóképp. Járja a szerkesztőségeket, tévéstúdiókat, nyilatkozik, írja egyik levelet a másik után, s ismételgeti: A drágaszág az enyém. Nekem az jár!

Legutóbb az ATV szerkesztőségében sírt a Karinthy-gyűrű után. Belenéztem a műsorba, de annyi halandzsa volt benne, mint egy tünde nyelvjárásban, azzal a különbséggel, hogy a Tolkien-féle nyelvekben szépség van. Itt ellenben ez: „A politikai elkötelezettséged lett volna a vélt indok, miszerint te kiálltál, és beálltál volna Karácsony Gergely mögé.” Ez nekem új, ezt eddig nem hallottam. A műsorvezetőnek is. „Ezt veled közölte valaki, hogy ez az indok?” „Azt közölte velem valaki, hogy az MTVA-ban ez a hír terjed.” Ja, értjük. Valaki hallotta, hogy látták, amint mondta. Hát igen, a tünde nyelvű halandzsa tényleg szebb.

Miklós! Azért nem ítélték oda a gyűrűt, mert a sajtóhírek szerint a színpadon letoltad a gatyád, elővetted a cuccost és mutogattad. Ilyet nem csinálunk. Ezért történt mindez. Mi nem érthető? Minek kúszol-mászol lihegve mindenfelé, és suttogod: Drágaszág, drágaszág? Tiszta égő.

„Tisztelt Vezérigazgató Úr! Nem tudom, milyen terveik vannak a Karinthy-gyűrűvel, de mivel öt hónapig hitegettek azzal, hogy megkapom, a gyűrű JÁR nekem. A legközelebbi Karinthy-gyűrű az ENYÉM.”

Ez annyira kínos…

Egyébként, ha végül megkapnád is, megérné ez neked? „Neki nem is igazi Karinthy-gyűrűje van, csak kihisztizte.” Az emberek ezt mondanák. Meg ezt: „Nem ez az a fickó, aki elővette? Tényleg odaadták neki?” „Ott megy a Galla, aki kitoporzékolta magának a gyűrűt. Menjünk át a másik oldalra, nehogy köszönni kelljen.” Szerintem ez nem bolt. Én biztos hagynám.