A minőség meghatározhatja a nagyságot – interjú Skardelli Györggyel

– Két éve, 2019. november 15-én a Magyarország-Uruguay barátságos labdarúgó-mérkőzés nyitotta meg az új Puskás Arénát. Azóta számtalan meccset játszott a válogatott, nyáron Európa-bajnokságnak is otthont adott a stadion. Bár két év nem olyan hosszú idő, eszébe szokott jutni, honnan hova jutott az aréna?

– Szinte valamennyi mérkőzésen kint voltam, leszámítva a francia–portugál Európa-bajnoki találkozót, mert akkor inkább a szurkolói zónában a német-magyar meccset néztem. Illetve a Covid miatti zártkapus találkozókon természetesen én sem lehettem jelen. Minden alkalommal felszínre törnek az emlékek, mi lett az arénából. A szurkolás mellett azért azt is figyelem, hogyan működik az épület, fontos visszajelzés számomra.

– Ennyi mérkőzés után, a tervezője előtt jól vizsgázott az épület?

– Igen, bár őszintén megvallva a rendezőkkel szívesen elbeszélgetnék a tekintetben, hogyan lehetne bizonyos dolgokat még hatékonyabban működtetni. De azért alapvetően persze nem tervezőként, hanem szurkolóként járok a mérkőzésekre, és a legfontosabb a nemzeti csapat győzelme.

– Van már kedvenc mérkőzése az eddigiek közül?

– A legnagyobb hangulat a magyar–francia Eb-meccset jellemezte, köszönhetően annak is, hogy egy félidőn keresztül vezettünk az aktuális világbajnokkal szemben. Fantasztikus érzés volt, és döbbenetes hangulat uralkodott a szünetben is a közönségforgalmi terekben. És bár a lelátón a stadion méretéhez képest kevesen voltak, a legutóbbi, San Marino elleni 4-0-s találkozót is szép évzárásnak gondolom.

– Korábban mesélte, hogy fiatalon lett fociszurkoló, sokat járt ki a régi Népstadionba, ismerte a kiskapukat, még talán az is előfordult, hogy kerítésen is átmászott… Az akkori énje büszke lenne a mostani építészre, aki megalkotta az új arénát?

– Magára az épületre büszke vagyok, nyilván a mai fejemmel. Örömmel tölt el, akárhányszor a stadionban járok. De az igazán jó érzés az, hogy az emberek szeretik és büszkék rá, mert alapvetően nekik épült. Kitüntetett helyzetben vagyok, hogy megtervezhettem. A Puskás Aréna nem csak egy futballstadion, igaz, a Covid miatt koncerteknek még nem adhatott otthont, de akár 80 ezer ember befogadására is képes középület. Ennél nagyobb nem nagyon épül Magyarországon. Nem mondom, hogy a nagyság határozza meg a minőséget, de a minőség meghatározhatja a nagyságot. És a visszajelzések arról szólnak, hogy a minőséggel nincsen probléma. A Népstadion szerves részévé vált a városképnek, az évtizedek alatt rengeteg emlék kötődött hozzá, ezért a „megtartása” alapszempontként szerepelt a tervezésnél. Tehát úgy kellett visszaidézni, hogy akiknek emlékük kötődik a régihez, felismerjék az újban, ugyanakkor a fiatal generációra, a gyermekekre, akik először járnak benne, szintén hatást gyakoroljon. Örömmel néztem, ahogy szülők hozták a meccsekre a kisgyerekeket és készítették a közös fotókat az arénáról. Azt gondolom, az újraértelmezés sikerült, a nagyközönség számára is elfogadható, és az építész szakma nemzetközi szinten is elismerte, díjazta ezt az utat.

– Ha már a koncerteket említette, ilyen minőségében még nem debütálhatott a létesítmény, de a futballvilág elitje már ellátogatott a Puskás Arénába, és ha nem jön közbe semmi, jövőre a zenevilág egyik nagyágyúja, a Red Hot Chili Peppers is adhat itt koncertet. Szurkolóként kijár a stadionba, de melyik együttest kéne idehívni, hogy koncerteken is ott legyen?

– Rockzenében is nagyon elkötelezett vagyok. Koromból adódóan is nyilván mondanám a The Rolling Stonest, sajnos Charlie Watts dobos idén elhunyt. A fiatalabb generációból sokan talán már nem is emlékeznek a The Police együttesre, pár éve az európai koncertturnéjuknál kimaradt Budapest, mert nem rendelkeztünk megfelelő épülettel, most már jöhetnének, az ő koncertjükre is elmennék. Stinget amúgy is nagyon szeretem.

– Sting jövőre érkezik is Budapestre…

– De nem a Puskás Arénába, hanem a Budapest Arénába.

– Ahhoz a létesítményhez is kötődik, a Budapest Arénát is ön tervezte.

– Ez igaz. És majdnem minden magyarországi Sting-koncerten kint voltam. Szinte csak öreg rockereket mondok… (nevet)

– Inkább az igazi klasszikusokat.

– Igen, klasszikusok. Azért a Puskás Arénában el tudnék képzelni egy Carlos Santana-koncertet, és ha Európában újra koncertezne Bruce Springsteen és esetleg ellátogatna hozzánk is, biztos ki nem hagynám. Szeretem azért az újakat is, például Ed Sheerent meg Adele-t is. A magyarokat el ne feledjük: egy Tankcsapda mekkorát szólna a Puskásban! Nekem nagy kedvencem a Hobo Blues Band, ha ők újra összeállnának, de sajnos Póka Egon is idén itt hagyott bennünket… Hozzá személyes kötődésem is van, a kutyusunkat tőle kaptuk. Nagy rajongói voltunk Egonnak. Visszatérve a kérdésre, Ákos- és Rúzsa Magdi-koncertek is lehetnének a Puskás Arénában. Rúzsa Magdi összes Budapest Aréna koncertjén ott voltam, el tudom képzelni, milyen erősen szólna a Puskásban is. Persze az is kérdés, a hazai zenészek 80 ezer embert be tudnak-e csábítani a stadionba, de az előbb sorolt nevek esetében azt hiszem, lenne rájuk érdeklődés.

– Papp László Budapest Sportaréna, Puskás Aréna és most folytatódik a sor a harmadik multifunkcionális létesítménnyel, a kézilabda-arénával. A második után már megjegyezte, jól esne egy kis pihenés, mert óriási energiát követel egy ilyen hatalmas komplexum tervezése és építése.

– Pihenésről szó sem lehetett, sőt még átfedés is volt a két munka között. A Puskás Aréna építése alatt jelentkezett a szándék a kézilabdára, pályáztunk és nyertünk. Viharsebesen kellett koncepciót készíteni. Nehezen tudok megilletődöttség nélkül beszélni róla, hiszen Európa egyik legnagyobb multifunkcionális csarnokát terveztük, amely a 2022-es januári kézilabda Európa-bajnokságra készül. De nem kizárólag kézilabdacsarnok, hasonlóan a Budapest Arénához, több funkciót is betölt. Az egyik fő különbség, hogy kétszer akkora a befogadóképessége és a nézőtere. A kontinensen is jelentős mértékű csarnoknak minősül. Olyan multifunkcionális épület, ahol koncertek, konferenciák, vásárok, kiállítások mellett szinte minden sportág világeseménye megrendezhető. Olyan fedett létesítmény, amely több mint 20 ezer embert is képes befogadni. Azt gondolom, megint egy újabb szín a palettán, ami Budapestre tudja csábítani az embereket.

– Mennyit változtak a technológiai fejlődésből adódó lehetőségek a Budapest Aréna építése óta eltelt két évtizedben?

– A Budapest Aréna esetében gyorsan be akarták gyógyítani a fővárosban azt a sebet, amit a BS leégése okozott, ezért voltak olyan kötöttségek, amiket figyelembe kellett venni. A két épület között jelentős különbség, hogy míg a Papp László U-alakú nézőtérrel kellett hogy készüljön, a kézilabdacsarnok esetében ragaszkodott az építtető a zárt nézőtér kialakításához. Ez utóbbi abból is fakad, hogy egyes sporteseményeknél a zárt nézőtér sokkal jobb hangulatot teremt, míg az U-alakú lelátó jobban kedvez a színpadok kialakításánál. Viszont az új létesítménynél a mobillelátó egy része is bontható lesz majd, így ez az épület jobban le tudja követni a különböző igényeket. Mivel kétszer annyi nézőt kell befogadni, a követelmények is mások voltak, ebben az épületben már újabb kényelmi fokozat, hogy mozgólépcsőkkel viszik fel az embereket a különböző lelátószintekre. Ezen kívül, amit már tapasztalhattak, hogy egész Európát tekintve teljesen egyedi megjelenést kap az épület az esti órákban. A díszkivilágításban meg tudjuk mutatni a létesítmény sajátos, izomrostokra utaló homlokzati megjelenését. A januári kézilabda-Európa-bajnokságon például a részvevő országok nemzeti színei egyszerre jelenhetnek meg a homlokzaton.

– Három nagy multifunkcionális létesítményt tervezett, mindegyiknél sikerült belevinni valami egyedit, amit fontosnak tartott és szeretett volna megjeleníteni?

– Mindig azt tartottam szem előtt, ha bárki külföldről, vagy akár vidékről ellátogat ennek a kis országnak a világszintű fővárosába, akár csak egy eseményre is, vigyen magával emlékbe egy képet, amit megőriz, és ha később bárhol visszatűnik a szeme előtt az az aréna, tudja, hogy Budapestről való. A nagy létszámot befogadó középületek esetében szerintem ez az egyik legfontosabb szempont.

– A Budapest Aréna a leégett BS, míg a Puskás Aréna a korábbi Népstadion miatt a múltjával meghatározta a tervezést. A kézilabdacsarnok a legszabadabb alkotás lehetett a három közül?

– Talán nem tűnik nagyképűnek a hasonlat, de az első két aréna esetében ez a múlt olyan, mint amikor egy homokszem bekerül a kagylóba, és az a homokszem igazgyöngyé változhat. Ha az építész jól használja fel ezeket a „kötöttségeket”, akkor ez lehetőséget ad arra, hogy kinőjön belőle valami igazán egyedi. Úgy érzem, mindkettőnél sikerült. A kézilabdacsarnok esetében hihetetlen utat jártunk be, mire eljutottunk idáig. Az első skiccek, amiket valószínűleg már nem fogok megmutatni senkinek, teljesen más épületről szóltak. Különböző okok vezettek végül el a mostani, végleges formához. Ahogy az előző két nagy munkámnál, itt is fontos szempont volt, hogy az emberek által jól befogadható forma jelenjen meg, és sugározza a kívülről szemlélők számára azt a dinamikus funkciót, ami belül van, mindegy, hogy sportesemény vagy épp koncert. Michelangelo és Leonardo da Vinci anatómiai grafikai rajzainak hatására valósítottam meg azt az absztrakt kialakítást, ami az izomrostokban jelenik meg a csarnokon. Lesz, aki majd leolvassa, belelátja, lesz, aki nem. A lényeg, hogy látványra egyedi és dinamikus. Befolyásolta a tervezést az is, hogy nagyon fontos útvonal vezet el az épület előtt, a Budapestre érkezők és távozók felé olyan képet kell mutatni, ami viheti fővárosunk jó hírét.

– Korábban beszélt arról, hogy nagy hiba, ha egy tervező akkor is ragaszkodik az eredeti koncepciójához, ha az nem működőképes. Az imént pedig azt mondta, az első skicceket senkinek nem fogja megmutatni a kézilabdacsarnokról. Ilyenkor mi a sorsuk ezeknek a terveknek?

– Nem dobok ki semmit. Mindig azt mondom a kollégáimnak, bármilyen módosítás és új terv készül, a korábbit tegyük félre. Mert minden gondolatnak van kiváltója, lehet, hogy most éppen találtunk mást, ami messzebb visz, de ettől még értékes lehet az első gondolat is, őrizzük meg. Arcátlanság lenne részemről panaszkodni, mert rengeteg épületem megépült, de sokkal több tervet készít az ember, mint ami megvalósul. Ezek bekerülnek a fiókba és megmaradnak az ember lelkében, mert a gondolatok nem múlnak el nyomtalanul. Később lehet hatásuk. Ahogy a kézilabdacsarnok esetében, az épület előképe korábban már megjelent a fejemben, szárba szökkent a gondolat és most kiteljesedett. 

– Három olyan jelentős multifunkcionális épület tervezett, amelyek Budapest egész arculatát is meghatározzák. Talán ez lehet minden építész álma, olyat alkotni, ami meghatározó a városkép szempontjából.

– A korábbi épületeimet is mind szerettem és fontosnak tartottam, de valamiért a főváros a karrierem első húsz évéből kimaradt, majd évtizedek múltán rám talált. A Budapest Aréna tervezése hozott olyan referenciát, ami a többi pályázatnál már erőt jelentett. Az V. kerületben idén adták át a Vadász utcai sportközpontot, azt is nagyon szeretem, mert a közösségi lét beleköltözött. De igen, nyilván a három aréna már csak a mérete miatt is kiemelt jelentőségű. Nagyobb felelősséget ró az építészre és nagyobb lehetőséget ad a kezébe, mert olyat tervezhet, ami több évtizedre meghatározhatja Budapest városképét. Úgy érzem, meg tudtunk felelni a kihívásnak. Az új kézilabdacsarnok próbavilágítása után barátok, ismerősök érdeklődtek, amikor elmentek mellette vagy látták képeken, hogy mit tudok az épületről. Hát, mondtam, én terveztem. (nevet)

– A hamarosan megnyíló kézilabdacsarnok az utolsó multifunkcionális épülete, az alkotó megpihenhet?

– Soha nem szabad kimondani ilyet, de úgy érzem, ilyen léptékben az utolsó épületem. Többször elmondtam, ha engem valamivel vissza lehetne csábítani majd a pihenőidőszakból, az a székesfehérvári nemzeti emlékhely lenne… Mérhetetlenül zavar, hogy ilyen méltatlan állapotban látható, erre nem lehetünk büszkék. Kitüntetett szerepe van annak a történelmi pontnak abban, hogy az országunk ezeregyszáz év után is fennmaradt. A harminchét megkoronázott és trónra emelt királyunk nemzeti emlékhelye ennek az országnak a dicsőségét, magasra emelt zászlaját hirdeti. Fájdalmas így látni. De azért nincs hiányérzet a karrieremben, amikor például Budapest Arénát terveztük és még a régi Népstadionba jártam ki meccsekre, álmomban sem gondoltam, hogy lehetőségem lesz megtervezni az újat.

– Ha jól értjük, sportnyelven szólva a visszavonulását fontolgatja, de ha a székesfehérvári emlékhely megalkotására felkérik, akkor egy nagy meccsre még visszatérne?

– Tulajdonképpen igen, nagyon örülnék neki, ha az a nagy „búcsúmeccs” összejönne, de ez sajnos nem lehet egy építész kívánságműsora. Azért attól óva intek mindenkit, hogy a magyar királyok koronázó bazilikája fölé valamiféle közteret álmodjon. Oda egy kortárs katedrálist kell építeni, ami méltó a történelmi helyszínünkhöz és megidézi azt a harminchét királyt, akit trónra emeltek.