Hetek óta szivárognak ki hangfelvételek azzal kapcsolatban, hogy a baloldal eladná a fővárosi Városháza épületegyüttesét az ellenzékhez közel álló üzleti köröknek. A vita valójában immár csak arról folyik, tudott-e róla Karácsony Gergely, hogy mi is zajlik a háta mögött, ugyanis ha igen, akkor felvetődik a korrupció gyanúja, ha pedig nem, akkor egyszerűen csak alkalmatlan a főváros vezetésére.

Hirdetés

Ugorjunk azonban vissza 2019-be, az önkormányzati választási kampány hajrájába. Karácsony Gergely az ellenzék főpolgármester-jelöltjeként számos nagyszabású ígéretet tett a budapesti polgároknak. A szociális bérlakások ezrein innen és a stadionstopon túl a szavát adta arra is, hogy a Városházát bizony fejleszteni fogja a következő városvezetés. A Párbeszéd társelnöke tehát az épület felújítását helyezte kilátásba, továbbá egy interjúban azt is elmondta, hogy az első közgyűlés első intézkedései között fog szerepelni az, hogy a Városháza parkot a budapestiek autóparkolóként való használat helyett egyfajta „agóraként és közparkként” vehetik majd birtokba. Ebből természetesen azóta sem lett semmi, ahogy az is kiderült, hogy a parkot nemhogy a fővárosiak nem kapják meg, hanem egyenesen külföldi befektetők tennék rá Budapest egyik legértékesebb ingatlanára a mancsukat.

A baloldaltól természetesen egyáltalán nem meglepő mindez, hiszen a nemzeti vagyon külföldi kezekbe juttatása üveg­gyöngyökért szinte egyszerű rutineljárásnak számít arrafelé. Senkit sem kell különösebben emlékeztetni arra, hogy a Horn-kormány alatt milyen szabad rablás folyt privatizáció címszó alatt, ahogy arra sem, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok olyan stratégiai vagyontárgyaktól szabadultak meg, mint például Ferihegy, a Mol-részvénypakett vagy akár az MTV régi székháza. Ezeken túlmenően az összes minisztériumi épületet is eladták volna, helyettük pedig új kormányzati negyedet hoztak volna létre a Nyugati pályaudvar mögött területen. Az indokok ugyanazok voltak, amelyek minden ilyen beruházáskor: a régi épületek rosszul szigeteltek, nem a XXI. század elvárásai szerint épültek, fenntartásuk nagyon sokba kerül stb. Az persze nem teljesen világos, hogy akkor miért is látnak bennük külföldi befektetők fantáziát. És azt se felejtsük el, hogy ezeket, a főleg a dualizmus alatt felhúzott minisztériumi épületeket nem pusztán mint ingatlanokat érdemes nézni, hanem mint az ezeréves magyar állam és a magyar birodalmi gondolat kifejeződéseit. Tehát az értékük pénzben nem is mérhető. Most képzeljük csak el, hogy Macron elnök azt mondja, hogy eladja az Élysée-palotát, vagy esetleg Biden a Pentagont, mert ezen épületek már nem felelnek meg a kor kihívásainak. Nevetséges, ugye? Szerencsére, vagy inkább a Fidesz nyomására ez Magyarországon sem történt meg.

Hasonlóan a kormányzati negyed kálváriájához, a Városháza eladása is felmerült már korábban, a Demszky-korszakban, persze miért is ne merült volna fel? Már 2001 szeptemberében tárgyalta a főváros vezetése azt a konstrukciót, amely lefektette az épülettömb fejlesztésének és átépítésének koncepcióját. Akkoriban mindennek a költségeit 22 milliárd forintra taksálták, 2011-re ez az összeg már 42 milliárdra emelkedett. Demszky regnálása alatt mélygarázst és üzleteket terveztek a Károly körút felőli oldalra, továbbá a telek ezen felén parkot is létesítettek volna. Az első tervek az MSZP és SZDSZ közötti koalíciós vitákban kaptak léket, 2005-re azonban sikerült legalább odáig eljutni, hogy elbontsák a Merlin mellett éktelenkedő, legrosszabb kommunista időket idéző butiksort. Annak ellenére, hogy 2008-ban a főváros építészeti tervpályázatot hirdetett, és holland tervezők el is nyerték, az építkezés mégsem kezdődött meg. A finanszírozást a városvezetés, hogy, hogy nem, PPP-konstrukcióban tervezte: a befektető felépítette volna az új tömböt, cserébe megkapta volna 99 éves használatba. Az MSZP–SZDSZ azonban nem tudott végül megegyezni, a hollandok szép summával távoztak, és minden maradt úgy, ahogy volt, amíg Tarlós István le nem állította az egész projektet.

Ennek ellenére, mivel Budapest legértékesebb telkéről van szó, nyilvánvalóan baloldali pénzemberek újra szemet vetettek az ingatlanra, és ott akarták folytatni a Városházáról való gondolkodást, ahol a Tarlós-éra félbeszakította. Kevesen tudják, de a fentiekből is látszik, hogy az igazi biznisz nem a Városháza épülete maga, hanem a telek beépítetlen része. A Kiskörút felőli oldalra ugyanis jelentős méretű épületegyüttes húzható fel, ami komoly haszonnal kecsegtethet.

Az egész történet természetesen nemcsak a főpolgármester ígéreteinek be nem tartásáról szól, hanem súlyos korrupciós szál is meghúzódhat a háttérben, melyben olyan komoly szereplők is feltűnnek, mint a volt miniszterelnök, Bajnai Gordon. A kérdések pedig csak egyre jobban szaporodnak az idő előrehaladtával és az újabb és újabb kiszivárgó hangfelvételekkel. Miközben a baloldali városvezetés egyre inkább belegabalyodik saját hazugságainak hálójába. A mai napig nem kaptunk például választ arra, hogy ki és miért tárgyalt baloldali pénzemberekkel a Városháza eladásáról, ha nem volt ilyen terv? Ha volt ilyen terv, akkor mégis ki adott minderre felhatalmazást? Ki az, aki tudott ezekről a tárgyalásokról? Amennyiben ezek a főpolgármester tudta nélkül zajlottak, miért nem nevezte meg, majd távolította el hivatalából a felelősöket? Az ellenzéki pártok miért nem követelnek vizsgálatot az ügyben? Hogyan került a képbe a korábban egy forintért dolgozó volt miniszterelnök?

Mindez pedig Karácsony Gergely amúgy is jelentősen megtépázott hírnevét rombolja tovább, ráadásul a zöldpolitikus két év kormányzás után sem tud igazán felmutatni komolyabb sikert a város élén. A főpolgármester ugyanis jelentős sebeket szerzett miniszterelnök-jelölti visszalépése során, és gyakorlatilag pár hét leforgása alatt sikerült a kormánypártok minden korábbi vádját beigazolni. Ezen túlmenően a korrupciós botrány az ellenzék egészére is rásütheti bélyegét. Nem véletlen tehát az, hogy a korábban egymást ölelgető Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely immár közös fotón sem nagyon szerepel, előbbi pedig, mint a „tiszták koalíciójának” első számú bajnoka, nem is nagyon mer nyilatkozni a témában. Ha pedig a hódmezővásárhelyi politikus mégis megszólal, olyan válogatott nonszenszeket mond, mint például hogy valójában a Fidesz akarta eladni a főváros épületét. Az ellenzéknek előbb vagy utóbb válaszokat kell tudnia adni a magyar embereknek, hogy pontosan mi is történt. Ellenkező esetben ugyanis a baloldal előtt egy út fog állni, és az nem balra és nem jobbra vezet majd, hanem lefelé.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk