Négy nemmel a gyermekekért
Mint ismert, április harmadikára tűzte ki az országgyűlési választást Áder János köztársasági elnök, és az államfő döntése alapján ugyanekkor kerül sor a gyermekvédelmi népszavazásra is. Így most már kétszeresen is elmondható, hogy hazánk szempontjából kulcsfontosságú, milyen eredmény születik április első vasárnapján.
Az országot 2010 óta vezető polgári kormány politikájának középpontjában a családok állnak. Igaz ez a gazdaság erősödésével párhuzamosan egyre bővített családtámogatási rendszerrel, de a gyermekeknek és a család fogalmának a védelmével kapcsolatban is. „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi” – áll például bő egy éve az Alaptörvényben. „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
Emlékezhetünk, a módosítást sok bírálat érte a baloldalról, pártok és úgynevezett civil szervezetek részéről egyaránt. Az Amnesty International Magyarország igazgatója például arról beszélt a szavazás után, hogy ez „sötét nap a magyar LMBTI-közösségnek […], ezek az újabb homofób és transzfób törvénymódosítások a legújabb fejezetei a kormány LMBTI-emberek elleni hadjáratának”. A bírálók természetesen ugyanazt a receptet követték, mint korábban és azóta is számtalanszor: összemosták a felnőttek szexuális szokásait és a gyermekek védelmét. Az állam ugyanis természetesen semmilyen módon nem korlátozza a nem heteroszexuális embereket – az Alaptörvény fent idézett sorai a házasságról, a családról, a gyermekekről szólnak.
Ugyanígy a kiskorúak védelme motiválta a gyermekvédelmi népszavazást is, amelynek során négy kérdésben szavazhatunk:
1, Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
2, Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
3, Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
4, Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Bár az ellenzék, ha éppen nem vádolja menetrend szerint homofóbiával a kabinetet, igyekszik úgy beállítani, mintha felesleges lenne a referendum, mert a kormánypártok által jelzett veszély csak „álprobléma”, elég azonban csak az elmúlt hetek híreire gondolunk, hogy kimondhassuk, minden korábbinál fontosabb a népszavazás. A múlt héten látott napvilágot például, hogy a gyermekvédelmi törvény rendelkezéseinek megkerülésével folytatnák iskolai genderpropagandájukat az LMBTQ-szervezetek. A Mediaworks–Hírcentrum által készített, az Origo által közölt cikkből kiderült az is, hogy e szervezetek rendszeres külföldi pénzügyi támogatással működnek.
„A Magyar LMBT Szövetség weboldalán elérhető pénzügyi beszámolók szerint tevékenységüket több millió forinttal támogatta mások mellett az Európai Bizottság, a norvég alap, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa, valamint a brüsszeli székhelyű nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz és Interszex (LMBTI) európai egyesület is” – írta a hírportál.
Legalább ennyire fontos, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület, amely Magyarországon a gyermekek szexuális „érzékenyítésének” vezető szervezete, csak a 2013 és 2014 között futó Melegség és megértés nevű programjára 62 500 eurót (mai árfolyamon több mint 23 millió forintot) kapott a Norvég Alaptól, és „ez idő alatt 19 oktatási intézményben nagyjából ezer diákot befolyásoltak 44 LMBTQ-s tréningen”. Az Origón megjelent cikk emlékeztetett arra is, hogy az RTL Klub a Labrisz Leszbikus Egyesület működését bemutató, tavaly nyári műsorában elhangzott, minden évben körülbelül negyven-ötven iskolában folytatnak hasonló tevékenységet…
A probléma ráadásul egyáltalán nem új keletű. A Magyar LMBT Szövetség már egy évtizeddel ezelőtt, 2012-ben is azt követelte, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás témaköre jelenjen meg a Nemzeti alaptanterv alapján készített kerettantervekben. A szervezet kilenc évvel ezelőtti beszámolójában ezt írta: „Szövetségünk 2012 márciusában véleményezte a Nemzeti Alaptanterv társadalmi vitára bocsátott tervezetét. A nemzetközi ajánlások alapján a szexuális irányultság és a nemi identitás témakörének iskolai tananyagban való explicit megjelenítésére tettünk javaslatot, ugyanakkor felhívtuk a jogalkotót a társadalmi igazságosság és sokszínűség értékeinek fokozottabb megjelenítésére is. […] 2012 októberében véleményeztük a NAT alapján készített, rendkívül részletes (több ezer oldalas) kerettanterveket is. Ez a tervezet szintén nem ejtett egy szót sem a szexuális irányultság és nemi identitás témáiról. A NAT vitája során kifejtett véleményünkkel összhangban itt is törekedtünk rá, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás témaköre a különböző tantárgyak tantervében (így különösen: környezetismeret és biológia; történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek; erkölcstan, etika; magyar nyelv és irodalom, ének-zene, művészetek, mozgóképkultúra és médiaismeret; valamint a technika, életvitel és gyakorlat tantárgyak) hangsúlyosan jelenjen meg.”
A leginkább megdöbbentő az alábbi mondat:
„Külön felhívtuk a figyelmet, hogy rendkívül problémás a hagyományos nemi szerepek példaként állítása és a nemi szerepek biológiai funkciójának hangsúlyozása.” Szerencsére itt is hozzátették, hogy véleményüket a minisztérium figyelmen kívül hagyta.
A fentiekből is látszik, hogy a kérdés aktuális, a veszély pedig valós.
– Magyarország egy olyan ország, ahol a felnőtt emberek miután felnőttek, és felelősséget tudnak vállalni a saját életükért, nem kell, hogy más vállaljon ezért felelősséget, a saját belátásuk szerint alakítják az életüket a törvények keretein belül. Például hogy hogyan élnek, mi a szexuális szokásuk, irányultságuk, ez nem tartozik a kormányra, nem tartozik a politikára – mondta múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor. Majd később így folytatta: – Ez a szabályrendszer és ez a népszavazás nem vonatkozik a felnőttekre. Ez arról szól, hogy mi van a gyerekeinkkel, és a gyerekeinket pedig meg kell védeni.
A miniszterelnök hangsúlyozta, a természet erejénél fogva a szülőknél van az a jog, hogy ők mondják meg, hogyan akarják nevelni a gyermekeiket. Mindegy, hogy homo vagy hetero, a szexuális nevelés kérdésében a szülőnek kell eldöntenie, milyen ütemben, mikor, hogyan, milyen kifejezésekkel, milyen formában vezeti be saját gyermekét „az emberi életnek ebbe az egyébként rendkívül bonyolult világába”.
Ne legyen kétségünk: ha a baloldal kerülne hatalomra, a gyermekek szexuális „érzékenyítését” már több mint egy évtizede zászlajukra tűző hazai LMBTQ-lobbiszervezetek hamar célt érnének. A jelenlegi kormánypártok és a népszavazás sikere tehát sorsdöntő lesz április harmadikán.
