A Momentum migránspárti, brüsszeli barátai
A Mediaworks Hírcentrumának cikksorozatának második részében olyan brüsszeli liberális politikusokat vonultatnak fel, akik következetesen bevándorláspárti álláspontot képviselnek, s támadják a lengyel és a magyar kormányt. Ők egytől egyig a Momentum szövetségesei, akik a demokrácia jelszava alatt attól sem rettentek vissza, hogy 2016-ban az Európai Bizottságnál menjenek neki a magyarországi kvótanépszavazásnak. Az sem véletlen, hogy valamennyien szerepelnek Soros György nyilvánosan megnevezett szövetségesei között.(2. rész)
A Magyarország és Lengyelország elleni szisztematikus brüsszeli támadások egyik fő terepe a bevándorláspolitika. A minap nyilvánosságra kerültek Carolina Punset spanyol politikus magánbeszélgetéseinek részletei, amelyben az egykori európai parlamenti képviselő többek között arról írt: az európai liberálisok, az ALDE berkeiben kényelmetlen lenne a valódi kérdésekkel foglalkozni, ezért sokkal inkább kifizetődő Magyarországgal és Lengyelországgal „szórakozni.”
Az azóta az EP-ből és pártjából, a spanyol liberális Ciudadanos tömörülésből is távozott Punset szerint a véleménynyilvánítás korlátjának számít az is, hogy Brüsszelben például nem lehet nyíltan beszélni a bevándorlási és integrációs politika következményeiről.
Hazánkban a kettős mércét alkalmazó liberálisok szövetségese a Momentum: ahogy azt a cikksorozat első része szemléltette, a Donáth Anna által elnökölt párt következetesen támadja a magyar kormányt Brüsszelben – ahelyett, hogy a hazai érdekek képviseletében cselekedne. Ennek egyik látványos dimenziója a bevándorlási politika.
Emlékezetes, Donáth Anna európai parlamenti képviselőként még tavaly decemberben – a belarusz válság csúcspontján – is amellett érvelt, hogy bár az EU megbukott 2016-ban a migrációs politika tekintetében, nem kellenek kerítések Európába, azok ugyanis nem jelentik a helyzet megoldását.
Ezen véleményre erősített rá a korrupciós botrányba keveredett Cseh Katalin is, aki a múlt év végén a lengyel–belarusz határig ment, hogy elmondhassa: nem a migránsok, hanem Putyin és Lukasenka elnök jelenti a legnagyobb veszély Európára. Az ALDE európai parlamenti frakciójában, a Renew Europe politikai csoportban általánosnak számítanak a kettős mérce logikája mentén megfogalmazott, migrációt támogató vélemények.
A Magyar Nemzet cikksorozatának második részében liberális brüsszeli politikusokat mutat be, akik egy követ fújnak a Momentummal a bevándorlás támogatásában.
Sophie in ’t Veld: a holland liberális politikus asszony Magyarország és Lengyelország egyik leghangosabb brüsszeli kritikusa. In ’t Veld az elmúlt heteket azzal töltötte az EP állampolgári jogi (LIBE) bizottságában, hogy kötelezettségszegési eljárást szorgalmazzon a lengyelek ellen, mert szerinte nem tartották tiszteletben a migránsok jogait a Belarusszal közös határszakaszon. A szakbizottság egyik január eleji ülésén a lengyel helyzet margóján annak a véleményének is hangot adott, hogy nem érti, az Európai Uniónak „miért jelent gondot pár ezer migráns.” Mindez nem meglepő annak fényében, hogy Sophie in ’t Veld már 2016-ban az Orbán-kormányt is bírálta a szigorú migrációs álláspontjáért. Akkor a magyarországi kvótanépszavazást támadta liberális párttársaival az Európai Bizottságnál, mondván: az nem fér össze az uniós joggal, s megtéveszti az embereket. In ’t Veld egyébként szerepel a Soros György egyik szervezetének „megbízható” EP-képviselőket tartalmazó listáján. Korábban a migránskvóta szorgalmazása mellett olyan mondatok hagytál el a száját, mint: „nem kellene lezárni a határokat. Az Európa mint bevehetetlen erőd koncepciója nem működik. Soha nem is működött.”
Louis Michel: a belga liberális politikus korábban külügyminiszterként és uniós biztosként is működött, majd tíz évet töltött el az Európai Parlamentben. Ő Charles Michelnek, az Európai Tanács jelenlegi elnökének az édesapja. Michel is azok közé a liberális, az ALDE soraiba tartozó képviselők egyike, akik az Európai Bizottságnál támadták a 2016-os magyar migrációs népszavazást. Egy 2015-ös interjúban kijelentette, hogy sajnálja, hogy egyes uniós országok nem hajlandók a bevándorlók befogadására. A magyar híradásokban Louis Michel azzal is szerepelt, hogy egy migrációs témájú EP-ülésen magából kikelve ordítozott Gál Kingával, a Fidesz európai parlamenti delegációjának jelenlegi elnökével. Ugyancsak szerepel azon a listán, amely Soros György EP-beli bizalmasait vonultatja fel.
Guy Verhofstadt: bár a volt belga miniszterelnök, az ALDE egykori EP-frakcióvezetője mára háttérbe szorult az uniós parlamentben, továbbra is következetesen támadja a magyar és lengyel kormányt. Ami a bevándorlási álláspontját illeti, Verhofstadt minden, kvótát sürgető állásfoglalást megszavazott az EP-ben. 2017-ben például támogatott egy olyan dokumentumot, amelyben szerepel: az uniós tagállamoknak szisztematikusan be kellene fogadniuk menedékkérőket Görögországból és Olaszországból. Egy 2017-es EP-határozatban igennel voksolt arra is, hogy a menekültek fogalmát terjesszék ki az éghajlatváltozás és a szegénység következtében a származási országukat elhagyókra is. Az Európai Parlamentben több alkalommal heves felszólalásokban bírálta a magyar migrációs politikát, főként a határkerítést, amely szerinte nem a megfelelő megoldás a problémára.
Az ALDE 2019-es, az európai parlamenti választásokat megelőző reklámfilmjében Verhofstadt a kerítések lerombolójaként szerepelt.
A képeken egy szögesdrótokkal ellátott határzár jelenik meg, amelyet Guy Verhofstadt beúszó feje rombol le. A videóban a határzáron kívül Magyarországot és Orbán Viktort is támadják, és ismét hitet tesznek amellett, hogy Európa egységében van az erő, és a megosztottság csak káoszhoz vezet – utalva ezzel az erős nemzetállamok koncepciójának és az Európa Egyesült Államok víziójának szembenállására.
A belarusz válság kapcsán a többi liberálishoz hasonlóan nagyon kritikus volt a lengyelekkel. Bírálta az Európai Bizottságot is, amely szerinte egyszerűen megengedi, hogy a lengyel hatóságok letartóztassák a migránsokat. A Deutsche Wellének adott tavaly decemberi interjújában pedig arról beszélt: alapvető változásra van szükség az európai migrációs politikában. Szerinte egyszerű a megoldás: egyhangú szavazás helyett minősített többségi döntéshozatalra van szükség, hiszen a patthelyzet miatt lényegében 1999 óta nincs valódi, közösségi menekültpolitika.
A Magyar Nemzet cikksorozatának második részét ITT olvashatják.
