Déjá vu

Déjá vu érzetem van. Emlékszem, a 90-es években volt egy ismerősöm, aki azzal állt elő, hogy menjünk el sörözni, neki ugyan nincs pénze, de ha akarom, meghívhatom, lehetőleg ma, amikor nekem ugyan dolgom van, de ő most ér rá, és ha már úgyis jövök, hozzam el a Metallica első lemezét CD-n. Én meg hallgattam, hallgattam, és arra gondoltam, hogy okés, de nekem ez miért jó?

Ez a régi emlék jutott eszembe, miközben olvasom a Magyar Narancs írását, mely ezzel a szalagcímmel vonzott be:

„Ukrajna budapesti nagykövete elsírta magát, és erőset üzent Orbán Viktornak.”

No, nézzük! Mi az az erős, amit a magyar miniszterelnöknek mondtak? Mi az, amit a függetlenobjektív szerint nekünk tudnunk kell?

„»Stratégiai nyugalmatok csak a sírban lesz!«– mondta egy konferencián Ljuba Nepop. És több segítséget kért.” No, már itt beugrott az a régi emlék a Gézával, akiről még eszembe jutott, hogy a Venom-pólómmal is adós volt.

„Sokat tesz a Nyugat, de nem eleget. Meg lehetne állítani az oroszokat, de most fegyver nélkül állítanak meg tankokat az emberek Ukrajnában. A megszállt városokban a himnuszunkat éneklik a tereken. Több segítség kell!” Ez elég ütős, de van még jobb is. „Hány embernek kell még meghalnia, hogy lépjenek? Nektek fontosabb a rezsicsökkentés, mint az emberi élet?” – utalt a lap szerint a Magyarország és Oroszország között fennálló energetikai kapcsolatokra. Hozzátette: „Az 1848-as forradalom évfordulója jön, és rezsicsökkentésről beszélnek? Nem szégyellik magukat? Nem az emberi élet a fontos?”

Hát, ez a Géza. Az én Géza barátom. A Metallica mellé ne adjam oda a Mai­dent is? A bátyád nem kér sört? Igen, kedves Ljuba Nepop, az emberi élet számít, a sajátunk is. Amúgy meg amennyit tudunk, segítünk, de nem cseszünk ki a saját állampolgárainkkal. Mert ezek szerint azt kéne: meghalnunk és télen megfagynunk miattatok.

Erre csak azt tudom mondani, amit a Gézának 94-ben. „Talán majd máskor.”