„Ti Szent Márton népe vagytok!” – mondta Ferenc pápa Orbán Viktornak, amikor az ötödik ciklusára készülő miniszterelnök első útja a Vatikánba vezetett. A választáson győztes párt vezetője, egyszersmind a megalakítandó kormány feje első külföldi látogatása mindig szimbolikus jelentőségű. Orbán Viktor 2010-ben és 2014-ben Varsóba utazott, a legendás lengyel–magyar szeretet jegyében. Most Róma püspökéhez látogatott, a keresztény világ első emberéhez, aki Szent Péter székében ül. Akinek van szíve és esze, érti, mit üzen ez a látogatás.

Hirdetés

Szimbolikusak voltak a pápa szavai is, érdemes őket fölidézni. „Ezt a domborművet én magam választottam önnek a Vatikán műhelyéből. Szent Mártont ábrázolja, aki egyébként magyar ember. Jó, tudom, Pannónia római provincia volt, de mégis, ti Szent Márton népe vagytok. Ez a kettévágott és a szegény vállára terített köntös pedig az a szolgálat, amelyet értük tesztek. Az a szegény pedig azt a félmillió menekültet jelenti, akiket most befogadtatok.”

A 316-ban Savariában, azaz a mai Szombathelyen született Szent Márton magyar ember volt? Ezt eddig nem tudtuk. Még a legjobb hiszemű feljegyzések is úgy fogalmaznak, hogy Márton szülei „jómódú pogányok” voltak. „Valószínűleg szláv eredetűek, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják.” A magyar származást a római pápán kívül mindeddig senki nem tartotta lehetségesnek. Úgy fest, történetíróinknak van még mit tanulni. Esetleg érdemes volna elutazniuk a vatikáni könyvtárba, hátha megtalálják azokat a feljegyzéseket, amikre a Szentatya hivatkozhatott.

Nem szeretnék fölösleges történészi vitákba keveredni. Itt ugyanis többről van szó. A keresztény értékrend, egyszersmind a menekültek és szegények talán legsikeresebb védelmezőjének szóló mondatok nem véletlenül fogalmazódtak meg. Tudatosan kereste meg a pápa a Vatikán műhelyében azt a bronzplakettet, amelyik – most már mondjuk ki mi is bátran – a legismertebb magyar szentet, Szent Márton ábrázolja, hogy elmondhassa, amit el akart mondani: ti Szent Márton népe vagytok…

Szent Márton magyar ember volt… Nem pogány, nem szláv, nem kelta, nem ótörök, nem besenyő, még csak nem is finnugor, hanem magyar. Aki a negyedik században élt, és akinek embersége már ifjú korában legendává vált, aki így lett végül a frankhoni Tours püspöke, majd 977-től Magyarország, a harmadik köztársaságtól kezdődően Franciaország védőszentje. Miáltal súlyos jelentőséget és felelősséget hordoznak a pápa szavai.

A jelentőség abban áll, hogy a magyarság léte a Kárpát-medencében immár a harmadik század végéig visszanyúlik, amit ha valaki végiggondol, megborzong tőle. A felelősség pedig abban, hogy kereszténységünk Szent Mártonnal kezdődően immár 1700 éves küldetés. Hatalmas felelősség, hatalmas teher a kettévágott köpeny óta.

Nota bene: Márton mint római tiszt, megtérvén Jézushoz, egy csata előtt nem volt hajlandó fölvenni a fegyvereket. „Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom.” És úgy döntött, csak egy kereszttel a kezében megy a csatába. A csata azonban elmaradt, mert a frank uralkodó váratlanul békét kért a római császártól. A kortársak ezt Márton csodatételének tulajdonították.

Van üzenete az ajándéknak az ukrajnai fegyverszállítást megtagadó Magyarország számára, félreérthetetlen a katolikus egyházfő köszönete. És méltó az ajándék is. Szent Istvántól visszamenően 700 évvel bővült a magyar jelenlét és a magyarság keresztény küldetése.

Korábban írtuk