Háború a szomszédban. Infláció. Olaj­embargóra vonatkozó javaslatok. Koronavírus. Migráció. Genderlobbi. Hosszan lehet sorolni azon kihívásokat és nehézségeket, amelyekkel napjainkban számolnunk kell. Sorskérdések sora követel választ 2022-ben, s e nehézségek épp olyanok, mint a politika maga: ha nem foglalkozunk velük, majd ők foglalkoznak velünk. Lamentálhatunk persze azon, hogy mennyire szívesen oldunk meg ennyi ilyen súlyú problémát, hiszen mégiscsak jobb lenne csendben fejlődni és építkezni.

Hirdetés

S valóban, egy olyan viharos történelmű nemzet, amilyenek mi, magyarok vagyunk, nem is vágyhatna jobban a békés, nyugodt munkára. Úgy tűnik azonban, hogy a Jóisten nem ezt a sorsot szánja nekünk. Ehelyett Madách Imre örök érvényű mesterműve, Az ember tragédiája sorait üzeni: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Nem mondok újdonságot azzal, hogy vészterhes időkben a nyugalom, sőt stratégiai nyugalom a legcélravezetőbb magatartás. A nyugalom megőrzése azonban önmagában nem elég, megoldási terv és egymással való együttműködés is szükséges. Eközben azt sem szabad elfeledni, hogy nem egyedül kell megküzdenünk a nehézségekkel: a barátok és szövetségesek felkutatása ilyenkor még a szokásosnál is fontosabb. Terv, egymással való kommunikáció és szövetségépítés: három feladat, amelynek megoldásához egy jól megszervezett konferencia sokat tehet hozzá. Persze nem akkor, ha abból csak közös kávézás és elegáns ruhák szemléje lesz. Ha viszont sikerül fontos gondolatokat bemutatni, közös ötletelésbe bocsátkozni és szövetségeket mélyíteni, máris más lesz a kép. Az Alapjogokért Központ által május 19–20. között megrendezendő Konzervatív Politikai Akció Konferencia (angol rövidítéssel CPAC) minden remény szerint olyan alkalom lesz, amely a fentebb kifejtett célok elérését segíti.

A CPAC az amerikai jobboldal egyik legfontosabb seregszemléje, jelentőségét talán a Bálványosi Nyári Szabadegyetemhez vagy a kötcsei piknikhez lehet hasonlítani. Ugyanakkor a CPAC egy közismert és jól csengő termék is. Ennek megfelelően nemcsak otthon, az Egyesült Államokban rendezik meg, de külföldi helyszínekre is eljut. Európában még nem járt, egészen mostanáig: Budapest lehet az első helyszín az öreg kontinensen.

Aligha lehet alábecsülni annak a jelentőségét, hogy a világ első számú nagyhatalmának jobboldali politikai szcénája hazánkat ilyen nagy megtiszteltetésben részesíti. Magyarország régóta fontos helyet foglal el a republikánusok nagy részének mentális térképén. Itt ugyanis tartósan, évtizedes időtartamban tud sikeres lenni az a konzervatív, keresztény és nemzeti politika, mely Abraham Lincoln pártjától sem idegen.

Persze meg tudunk nevezni eltéréseket is a hazai és az amerikai jobboldal között, de jelen cikk nem politikatudományi alkotás, így elegendőnek látom az azonosságokra helyezni a hangsúlyt. A CPAC szervezői és résztvevői márpedig alapértékeiket tekintve ugyanabban hisznek, mint mi a magyar jobboldalon. Az Isten, haza, család épp olyan jól hangzik egy republikánus pártgyűlésen, mint egy Fidesz-kongresszuson. A munkaalapú társadalom és az alacsony jövedelemadó vonzó hívószó a republikánus törzsszavazónak és a polgári körök óta aktív Fidesz-támogatónak is. A sor folytatható a migráció korlátozásától a genderlobbi ellenzésén át a szólásszabadság védelméig.

Ez a szövetség azonban, amelynek a budapesti CPAC lesz az egyik szimbóluma, nem csupán értékrendi okokból fontos, hanem hétköznapibb politikai szempontok miatt is. Joe Biden népszerűsége nem túl acélos, a republikánusok a felmérések szerint orrhosszal vezetnek a demokraták előtt, s fél év múlva félidei kongresszusi választások lesznek a tengerentúlon. Minden mostani tudásunk arra utal, hogy hamarosan ismét jobboldali többsége lesz az amerikai törvényhozásnak, így pedig abban is bízni lehet, hogy alábbhagynak a hazánkkal kritikus washingtoni megszólalások is. Fontos magyar érdek tehát a jó viszony fenntartása a republikánusokkal, akik persze fél szemmel már a 2024-ben esedékes elnökválasztásra tekintenek, ahol jó eséllyel hódíthatják vissza a Fehér Házat az addigra 82 éves Bidentől.

Európai jelentősége is lesz a konferenciának. Az öreg kontinens jobboldala nincs könnyű helyzetben. Korábbi vezető ereje, az Európai Néppárt árnyéka önmagának, és egyre inkább a kaviárbaloldal térfelére sasszézik. A jobboldal maradék képviselője egyelőre puhatolózik csak a szövetségkötést illetően, s hiába erősödik, az áttörés még messze van. Magyarország az az európai ország, ahol a jobboldal a leghosszabb ideje tartósan sikeres, és amely emiatt megfelelő bázisként szolgálhat az európai konzervatív erők újjáépítéséhez. A CPAC ezen az úton is fontos mérföldkő lesz: nem csak a magyar jobboldal erejét mutatja be, de teret biztosít a nyugati világ hasonló értékrendű szereplőinek is álláspontjuk kifejtésére és szövetségeik építésére.

Nem csoda hát, hogy számos prominens amerikai és európai politikus és közszereplő vesz részt az eseményen. Elfogadta meghívásunkat például Rick Santorum volt republikánus elnökjelölt-aspiráns, Herbert Kickl, az Osztrák Szabadságpárt elnöke, Santiago Abascal, a spanyol konzervatív Vox vezetője és Candace Owens közkedvelt youtuber, aki elmés megszólalásain túl azzal is bosszantja a baloldaliakat, hogy fekete bőrűként is büszkén vállalja jobboldaliságát.

Kínában átokként használatos az a felszólítás, hogy „élj történelmi időket!” Akárki szórta is ránk ezt az átkot, sikerrel járt, mi bizony történelmi időket élünk, annak minden kihívásával együtt. Hasznosabb azonban, ha mégsem csapásként, hanem esélyként éljük meg a történéseket. Ilyenkor még a szokásosnál is fontosabb szövetségeket építeni, összefogni és közös erővel küzdeni a bajok ellen. Magyarország akkor jár a legjobban, ha határozottan és kitartóan járja a saját útját, de közben összefog azokkal az erőkkel, amelyekkel közös alapot teremt a hasonló értékrend.

Minden ellenkező állítással szemben Magyarország nem a nyugati világ ellenfele. Magyarország több mint ezer éve része a Nyugatnak, és jelenleg a klasszikus nyugati értékek közül sokkal többet őriz, mint a nyugat nagyhatalmai. Amikor hazánk felől kritika éri a nyugati világot vagy annak egy részét, az nem a Nyugat ellen szól, hanem éppen hogy érte: azokat az értékeket kérjük számon az érintetteken, amelyek egykor jellemzőek voltak rájuk. A klasszikus, nyugatinak nevezett civilizáció jövője ma akkor van biztosítva, ha újra felfedezi saját értékeit és karakterét, ha visszatér a kereszténység és a nemzetállamok útjára. Ebben a legsikeresebb akkor lehet, ha karakteres jobboldali politikát folytat, amely a hagyományok megőrzése mellett képes választ adni a jelen és a jövő kihívásaira. Ez jelenti a reményt, a túlélés zálogát.

A budapesti CPAC ennek a hosszú útnak fontos eleme lesz. Gondolatok születnek, szövetségek köttetnek, programok jönnek létre. Olyan esemény lesz ez, amely szükséges, de nem elégséges a konzervatív reneszánszhoz. Akkor lehetünk elégedettek, ha a seregszemle cselekvésre sarkallja résztvevőit, és ha mindez hozzájárul ahhoz, hogy az európai és amerikai jobboldal ne az önfeladást, az idomulást, hanem értékeinek bátor képviseletét, programjának következetes megvalósítását válassza. Végső soron a megszólalás és a szövetségépítés a konzervatív politika önbecsülését szolgálja, amire napjaink történelmi feladatai közepette minden korábbinál nagyobb szükség van.

Május 19-én és 20-án tehát vigyázó szemeteket Budapestre vessétek.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője

Korábban írtuk