Bolond idők

Az ukrán Kalush Orchestra etnorepperei – bármit jelentsen is ez a szó – nyerték az idei eurovíziós dalfesztivált. Ez az a verseny, ami annyira visszataszítóan bunda- és propagandaszagú, hogy Magyarország immár menetrendszerűen nem vesz részt rajta. Fogadtam volna, hogy ők lesznek a győztesek, mint ahogy abban is biztos voltam, hogy ha indul orosz versenyző (nem indult), az első körben kibukik. Hiába, a háború nem ismer kegyelmet, az agresszort meg kell büntetni, és ebbe az is beletartozik, hogy az agresszor ellenségét jól meg kell jutalmazni.

Így aztán hatalmas együttérzés fogadta, amikor a művészek győztes daluk végén az Azovsztal védőinek kértek segítséget. Nácikért ilyen szépen és meghatóan, ugyanakkor osztatlan sikerrel Adolf Hitler óta senki nem emelt szót, bizonyítván, hogy náci és náci között manapság már van különbség, és egy politikailag korrekt européer ezt pontosan érti.

Vagy nem érti. A rejtelmes életű Martin Ethelwolf például nem értette, mert ezt írta a Facebookon: „Az Eurovíziós Dalfesztivál legutóbbi győztesei az atlantista progresszió dicsőségmezőnyét jelzik: Transznemű Wienerwurstot követte a George Floyd Band, majd a Covid Parade, és most pedig Ukrajna! Vesztes: Kultúra. Versenyből kizárt: Zene.” Ajaj. Még baja lenne belőle, ha nem volna magyar.

Érkezett is megkeresés Brüsszelből a Magyar-ellenőrzési Főhatósághoz (nincs ilyen hivatal), hogy az alábbi idézetet elfogadhatatlan tartalma miatt a magyar fél módosítani szíveskedjék: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

A szóban forgó mondat Rejtő Jenő közkedvelt könyvéből való, amelynek címe: Három testőr Afrikában. Kezdeményezték, hogy az orosz hússaláta helyett a politikailag sokkal korrektebb svéd gomba vagy finn ecetes hering szerepeljen, mivel Finnország és Svédország kisvártatva csatlakozik a NATO-hoz. Lapzártakor azonban Rejtő legendás könyve még az eredeti szereplőkkel kezdődött.

Nem térnék ki most annak a problémának a boncolgatására, hogy egyes szélsőséges cukrászatok még ma is készítenek orosz krémtortát, és bár örvendetesen csökken a legfiatalabb generációkban a könyvet olvasók száma, a közkönyvtárakban még mindig megtalálhatók Tolsztoj, Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Bulgakov és a többiek művei, és amint hírlik, volt rá eset Magyarországon, hogy nyilvános koncerten játszottak Csajkovszkijt.

A makacs magyar mentalitás már ezekben a tényekben is tetten érhető, így nincs semmi meglepő abban, hogy az éppen e napokban újjáalakuló kormányzat továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy az autók üzemanyagát, úgkymint a benzint és a gázolajat kőolajból állítsák elő Százhalombattán, amivel az a gond, hogy ott csak orosz kőolajat tudnak feldolgozni.

Az Eurovízió, akarom mondani az Európai Unió vezetői értetlenül állnak a jelenség előtt. Nem értik, hogy a magyarok miért ragaszkodnak a józan észhez, miért nem akarnak tönkremenni és éhezni, miért nem óhajtják fejüket igába hajtani, miért olyan fontos nekik a béke és az együttérzés, amit az európai nemzetek lakosságának többsége ugyan szintén hasonlóképpen gondol, de az ő véleményük a magyarokétól eltérően már nem számít.

Bolond időket élünk, már az Adriára sem mehetünk, de amíg élünk, addig remélünk. Hajrá Balaton!