Hisztériaroham a CPAC Hungary körül

Nemrég ért véget a CPAC Hungary, mely Európában elsőként hazánkba hozta a világ legnagyobb politikai és közéleti rendezvényét egy sor sztárvendéggel és látványos show-elemekkel. A liberális média már a rendezvény előtt is meglehetősen rossz néven vette, hogy a patinás konzervatív konferencia Magyarországra látogat, így senki sem lepődött meg, amikor a baloldali sajtó féltékeny tinilányokat megszégyenítő hisztiben tört ki az esemény alatt és az azt követő napokban. Mindent bevetettek: a CPAC vendégei – és a magyarok úgy általában – voltak konteós retardáltaktól kezdve fehér felsőbbrendű rasszistákon át szélsőségesekig minden.

A 444-nél úgy elgurult a gyógyszer, hogy tán még most is keresik.

A marxista blog annyira kikelt magából, hogy vezető újságírói egy pillanatra még a marxista illem és divat legalapvetőbb szabályairól is megfeledkeztek, és elképesztő stílusban támadták a CPAC egyik előadóját. A 444 podcastsorozatának legutóbbi, 2022. május 28-i epizódjában Bede Márton, Uj Péter és Winkler Róbert „retardált fekete bőrű nőnek” nevezte a CPAC Hungary egyik sztárvendégét, Candace Owenst. Ez az a pont, ahol a Partizán Gulyás Marcija is szégyenkezve félrenéz. Az újbaloldal képviselői nemes egyszerűséggel mindenkit lenáciznak és fasisztáznak, akinek más a véleménye bizonyos politikai kérdésekben – mivel úgy érzik, nekik mindent szabad. Gond nélkül tehetnek rasszista megjegyzéseket, ha kedvük úgy hozza. A magyarországi baloldal politikusai ugyanezzel az önelégült arroganciával vagdalkoznak. Néhány hónappal a választások előtt az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter „poénkodott” azzal, hogy vaknak lenni még mindig jobb, mint négernek. Sőt, vég nélkül ostobázta le a vele egyet nem értőket. A „független-objektív” „újságírók” pedig falaznak nekik.

Mi a magunk részéről roppant hálásak vagyunk Candace Owensnek, aki az egész világ legsikeresebb internetes véleményvezérei közé tartozik, hogy nyolc hónapos terhessége ellenére is Magyarországra látogatott, és felhívta a figyelmet arra, hogy a neomarxisták célkeresztjében a hagyományos család áll. A gyönyörű és tehetséges fiatal anyuka ezt mindenkinél tisztábban látja, és pengeéles precizitással fogalmazta meg a CPAC Hungaryn. Élünk a gyanúperrel, hogy ez válthatta ki a 444 nemtetszését.

Futószalagon jöttek a dühkitörések a The Guardiannél.

A balos pamflet szintjére lesilányult The Guardian nem kevesebb mint hat cikket szentelt a kétnapos konferenciának, amellyel kapcsolatban nekik szinte minden fájt, Donald Trump videóüzenetétől kezdve Orbán Viktor 12 pontján át egészen Bayer Zsoltig. Utóbbi közismert szabadszájúságát az a Garamvölgyi Flóra melegítette fel és tálalta a Guardian olvasótábora elé, akinek persze most esze ágában sincs a 444-et bemószerolni a főnökségnél, és egy betűt nem volt hajlandó írni arról sem, hogy Márki-Zay Péter rasszista vicceket sütögetett el a választás előtt. Persze Bayer Zsolt mindig is tüske volt a teljes liberális „írástudó” banda körme alatt.

A lap számára Jan-Werner Müller is írt egy „remek” kis cikket a Magyarországi CPAC-ről, melyben hol tájékozatlanságáról, hol mélységes elfogultságáról ad tanúbizonyságot. Többek között azt írja, hogy a mostani konferencia volt az első, melyet Amerikán kívül rendeztek (ami bődületes szamárság, hisz a CPAC járt már Brazíliában, Koreában, Japánban és Ausztráliában is), illetve természetesen simán „leputyinszövetségesezte” hazánkat, mintha legalábbis egy volt magyar miniszterelnök lenne a Gazprom egyik főmuftija, nem pedig Gerhard Schröder. Hogy Emmanuel Macronról már ne is beszéljünk, aki olyan gyakran telefonál a Kremlbe, hogy okkal gyanakodhatunk: Vlagyimir Putyin száma a gyorstárcsázójában van.

Müller legnagyobb problémája természetesen az, hogy a magyar modell sikeres, és példaként szolgálhat más társadalmak számára. „Orbán Viktor régóta igyekszik nemzetközi szinten az »illiberális demokrácia« modelljeként népszerűsíteni rendszerét. Az elképzelés lényege, hogy a vezető a nép elsöprő támogatását élvezi, miközben a bevándorlás és a szociálpolitika terén határozottan antiliberális programot hajt végre: anyagilag jutalmazza az embereket a gyermeknemzésért, jogilag megszilárdítja a házasság hagyományos felfogását, és megerősíti a nemzetállam alapvető értékeit a »minden határt megnyitó« »globalistákkal« szemben” – írja. Látszik, hogy a családpolitikánk nagyon a bögyükben van.

Andrew Gawthorpe-nak sem tetszett a CPAC Hungary. Cikke bevezetőjében szemöldökét összevonva azzal vádolja a CPAC-et, hogy ezen a rendezvényen a „konzervatívok nyíltan kimondhatják, amit gondolnak”. Nos, valljuk be: a vád igaz. Sőt, éppen ez a cél. Az meg a The Guardiant minősíti, hogy ez nem tetszik nekik.

Az obligát putyinozás után Gaw­thorpe-nál is kibújik a szög a zsákból: „Orbán felkarolásának félelmetes velejárója, hogy az amerikai jobboldal hajlandó volna a saját demokráciáját felszámolni a kulturális és faji hegemóniáért cserébe. Orbán sok csodálója a »posztliberális jobboldalról« származik, az értelmiségiek és politikusok azon csoportjából, akik a »hagyományos amerikai kultúrát« olyannyira elfajzottnak látják, hogy szemükben szükségessé válhat, hogy a korrupt emberektől elvegyék a hatalmat ahhoz, hogy Amerikát újra naggyá tegyék. Orbán győzelmei közé sorolják a melegek és a transzneműek jogainak korlátozását, valamint azt, hogy nem engedi be Magyarországra a muszlim menekülteket” – panaszkodik. Ezek a fránya magyarok példát mutatnak illiberalizmusból.

Az MSNBC sem bírta toporzékolás nélkül.

A szélsőségesen liberális amerikai csatorna sem bírta ki, hogy ne az amerikai köztársaság halálát vizionálja a budapesti CPAC kapcsán: „A republikánusok rajongása Orbán iránt – aki Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli szövetségese (Putyin kipipálva – K. Z.) – része annak, ahogy a Republikánus Párt szélsőjobboldalivá alakul, és a liberális demokrácia elpusztítására törekszik Amerikában. Az olyan nagy hatalmú és befolyásos republikánus személyiségek, mint Tucker Carlson, Magyarországot a kormányzás modelljének tartják az Egyesült Államok számára. A magyar fővárosba tett látogatások teret adnak az amerikai szélsőségeseknek, hogy megvitathassák elképzeléseiket, és stratégiát dolgozzanak ki arról, hogyan alkalmazhatnák azokat otthon.” Nos, a helyzet az, hogy a tengerentúli konzervatívok valóban az amerikai liberális establishment megbuktatásán fáradoznak, de nyugtassuk meg az MSNBC-t: ez nem nemzeti tragédia. Éppenséggel egy köztársaságban ez az ellenzék dolga.

A fentit ne tekintse a Tisztelt Olvasó kimerítő gyűjtésnek, rengeteg elképesztő sületlenséget hordott össze a balliberális sajtó ezek mellett is. Vonjunk viszont le egy tanulságot: a CPAC Hungary hatalmas siker volt. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott éppen a CPAC-en, „nem szabad, hogy eltántorítson, ha kígyót, békát kiabálnak ránk… Sőt, az a gyanús, ha mindez nem történik meg!” Nem azért támadja a nemzetközi baloldal hazánkat, mert valamit rosszul csinálunk, hanem éppen azért, mert jól. Ha a konzervatív magyar politika kudarcot vallana, egy csöpp tintát se vesztegetne ránk a baloldali sajtógépezet. Az fáj nekik, hogy jó úton járunk, sikereket értünk el és példát mutatunk. Ezért is jöhetett el a CPAC Budapestre, és amikor a progresszív „újságírók” frusztráltak miatta, az azért van, mert jól sikerült.