Semmi hurrikán
Az hagyján, hogy a skót szurkolók elénekelték a lelátón az ukrán himnuszt, de azt írja az internet, hogy „az Ukrajnát érő katonai agresszió hatására a német Scorpions zenekar úgy döntött, hogy megváltoztatja a Wind of Change dalszövegét”. Kissé megkönnyebbültem, tudniillik évek óta mocorgott bennem, hogy a klasszikus albumokat talán beszerzem, de mindig volt fontosabb, és lám, nem jó elsietni a dolgokat, jó az a patópálság, meg aztán nálam a heavy metal amúgy is a Judas Priesttel kezdődik. Szóval átírták. Kiszedték, hogy Moszkva, és betettek valami ukránosat. Fúj! Nem az ukránok – a megoldás.
Aki a nyugati körforgásban él, és turnézni akar, az nagyon nem jártathatja a száját. Ez egyértelmű. Ha nem vagy polkorrekt, kicsinálnak. Nem mindenki Anti-Nowhere League vagy Johnny Rotten, hogy mer ellenszegülni egy olyan világban, ahol az A-ha kőkemény fehérsége sorból kilógás. De lihegni nem kötelező. A Bergendy is csak addig ment el, hogy „engedjétek, hadd főzzek ma magamnak”, de a korszellemet éltetni saját választás kérdése. Még akkor is, ha tudjuk, hogy aki valaha jót mondott az oroszokról, bármikor, bármit, annak duplán kell most vezekelnie.
A NLC csinált egy interjút a zenekarral, hogy így rock meg úgy rock – a Nők Lapja Caféban, hát persze –, ahol ezt mondják: „Mi nem akarunk senkit megbántani.” Ez elég hiba – mondom én. Az eredeti gondolatok mindig bántanak valakit, és igen, a rock lényege az, hogy nem vagy rendes gyerek, akit a nagyi bemutatna a barátnőinek. Ha ez kivész, megette a fene. Hordhatsz bőrnadrágot, legfeljebb bőrös apuka leszel. Egy férfinak az elapukásodás a halála. És itt ugye értelemszerűen nem az apai szerepről vagy az apává válásról beszélek. A rockerek is apukásodnak, és néha ráadják a gyerekre a kedvenc zenekari pólójukat, meg elcipelik koncertre hatévesen, mintha a spenótot tömnék belé. Holott egyet tehetsz: maradj érdekes. És szeretni fognak az utánad jövők. De ha „Rock You Like A Hurricane”, tudd, hogy a hurrikán nem kedves, nem cuki, és nem aggódik Ukrajnáért.