– Már megint ez a nyálas szájtépés! – horkantott fel Keskeny, s kezével egy türelmetlen mozdulatot tett. – Itt azt írja valamelyik fizetett erkölcsi felháborodó, hogy aszondja: "Abból a pénzből, amibe a városi avatóünnepség került, ennyi és ennyi lélegeztetőgépet lehetett volna beszerezni". – Mindig ezzel jönnek – háborgott. – Lélegeztetőgépek! Micsoda selejtes korszak!

Keskeny Károly félretette az újságot, majd szórakozottan elkezdte le-fel pattintgatni zsebórájának fedelét. Ebből rögtön tudtam, hosszú prédikációra számíthatok.

– Legalább egyszer írnának valami effélét – kezdett bele okfejtésébe. – "Abból a pénzből ennyi és ennyi sújtás meg paszomány jutna egy dél-amerikai junta tisztikarának uniformisára." Vagy: "A felhasznált összegből 15 ezer darab akasztófát tudnánk felállítani a köztereken, s ha mindezen alkalmatosságokat precízen egymás mellé állítanánk – tízméteres sorközöket véve alapul – Vác és Göd-felső között bitófákkal tudnánk szegélyezni az országutat." – Sőt! – lendült bele a témakörbe Keskeny. " Ha már úgyis az emberi jogok mindennapos felböfögésének korszakát éljük, alkalmazhatnánk az alábbi mértékegységet is. "A felújításra szánt összegből 1500 fogoly élelmezése volna lehetséges egy munkatáborban. Ha egy márkával számítjuk egy fogoly napi élelmezési költségeit – mindezt persze tábori körülmények közt, mert lövészárokásás vagy nehéz tárgyak, például tank vagy repülőgép-alkatrész mozgatása során 20-30 százalékkal is megnő a kalóriafogyasztás. Ja persze – legyintett Keskeny -, ma már nincs márka, csak euró. Fene ebbe a modernségbe. Az embernek mennyi pluszmunkát ad a globalizáció!

Barátunk egy másodpercig csöndben ült s élvezettel morfondírozott a mesés távlatokon, majd megvetőn legyintett. Persze ezektől – bökött a kezében lévő sajtótermékre – semmi eredeti nem várható. Az emberek sajnos olyan unalmasak – szólt még Keskeny Károly, majd felállt s eltűnt az éjszakában.