A politikai értelemben vett uborkaszezonnak lassan vége lesz, azonban ebben a kevésbé frekventált időszakban is gondoskodott a szórakoztatásunkról a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc. Ő ugyanis hetek, mi több, hónapok óta készül. Hol kormányváltásra, hol a többi ellenzéki párt felszámolására, hol a DK morális és erkölcsi talapzatának megerősítésére.

Hirdetés

Utóbbi törekvésének eredménye az, hogy múlt héten megtudhattuk, a bukott miniszterelnök pártjába csak olyanok léphetnek be, akik „nem lopnak” és „nem sértenek meg másokat”, sőt, akik ezt a felvételüket követően mégis megtennék, azokkal azonnal szakít a balliberálisok egykori reménysége. Ilyenkor furcsa helyzetben van a politikai elemző és a hírfogyasztó is, mert el kell tudnia dönteni, hogy mennyire érdemes odafigyelni az ellenzéki térfél vezetőjének gondolataira.

A humor, mint tudjuk, kizárólag baloldali műfaj lehet, ezen a viccen valahogy mégsem tud az ember önfeledten nevetni. Komolyan venni ellenben rendkívül nehéz ebben az esetben Gyurcsányt, mivel ha megtennénk és egy pillanatra józan gondolkodású politikusként azonosítanánk őt, úgy azt hihetnénk, hogy saját kilépési nyilatkozatát tette közzé a közösségimédia-felületen. Egyben tanúbizonyságot tett újfent arról, hogy igencsak vastag a bőr azon az arcon, amely 2006-ban rezzenéstelenül csalt el egy teljes választási kampányt. A szelektív memória sem menti fel az elnök urat, mert mindig lesz valaki, aki szembesíti tetteivel.

Előző heti hír, hogy Pesterzsébet DK-s alpolgármestere és családja visszaélhetett az önkormányzati taxikártyákkal. A sajtóban megjelent információk szerint az önkormányzati választások óta Nemes Lászlóék több mint félmillió forintot furikáztak el és összesen 129 alkalommal rendeltek és fizetettek taxit a politikus kártyájával. Nemes László kártyáját ráadásul nemcsak a családtagjai, hanem a kerület honlapjának egyik fejlesztője is előszeretettel használta, jogtalanul. Sokak szerint ez a fejlemény, valamint Jakab Péter bejelentése mozgalmának megindításáról késztette arra a DK első emberét, hogy klaviatúrát ragadjon, és két fontos elvet rögzítsen pártja működéséről.

„Nem lopunk. A mi dolgunk vigyázni a közpénzre, és okosan használni. Ha a politikus lop, az olyan, mint amikor az orvos tudatosan megöli a beteget. Aki lop, azt elküldjük” – írta bejegyzésében Gyurcsány Ferenc. Hogy mit tekintünk lopásnak, az persze más kérdés, az azonban eltagadhatatlan tény, hogy Magyarország 2002 és 2010 között leszakadt a régió országai­tól, lassan erőre kapó fejlődése megtorpant, majd a csőd szélére került. Azért, hogy mindez megvalósuljon, Gyurcsány Ferenc kormánya tette a legtöbbet. A dilettáns balliberális cselekvésképtelenség és válságkövetés miatt ugyanis Magyarország sínylette meg legjobban az ezredforduló utáni első komolyabb pénzügyi válságot. Ezzel nyolc évet vettek el a magyaroktól: prosperálás és felzárkózás helyett gazdasági krízis, munkanélküliség, eladósodás és leszakadás maradt a szocialisták után, a sorokat pedig több kormányzati ciklus után sikerült rendezni, mert rombolni könnyű, építkezni azonban stratégiai kihívások sokaságának legyőzésével lehet csak. Az MSZP–SZDSZ-kormányok akkor megmutatták, hogy miként tudnak vigyázni a közpénzre, hogyan tudják okosan felhasználni: nemzeti érdekkörbe tartozó ágazatok cégeitől szabadultak meg aprópénzért, magánosítottak mindent, amit csak lehetett. Erről egyébként a párt vezetője is szólt korábban, amikor egy dunaújvárosi DK-s lakossági fórumon tisztázta, hogy korábban – 2010 előtt – az lehetett a módi, hogy visszakérték a kormányzati beruházásokra szánt pénzek jelentős részét. Ez lehet, hogy az ő olvasatában igazságos redisztribúció, máshol azonban színtiszta beismerő vallomás.

„Nem sérthetsz senkit származása, hovatartozása miatt vagy azért például, hogy ki kit és hogyan szeret. Egyszerűen mondva, itt nincs zsidózás, cigányozás, négerezés” – olvasható a második tabutéma. Nem csodálnám, ha sokan felszisszentek volna ennek a pontnak az elolvasásakor. Ugyanis ha így volna, a DK mint politikai szervezet ma már nem létezhetne. Gondoljunk csak bele, hány alkalommal uszítottak a határon túli magyarok ellen politikai megfontolásból a DK-s politikusok, például Vadai Ágnes. De ne feledjük Niedermüller Péter eszmefuttatását se a rémisztő képződményekről, vagy Gyurcsány Ferenc arcpirító megjegyzését 2005-ből, amikor arab terroristának titulálta a teljes szaúdi válogatottat. Vagy ott van a balliberális összefogás, amely óriási morális ózonlyukként tátong az ellenzékiek egén. A választási csodafegyver ugyanis besült április 3-án, ráadásul a felek ügyesen összemocskolták vele egymás kezét. A DK–Jobbik-tengely létrejöttével megvalósult, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak: a kommunista hagyományokat megöröklők és az antiszemita kinyilatkoztatásoktól hangos jobbikosok egymásra találtak. Amíg a baloldal korábban epét hányt a zsidókat és a cigányokat célzó, egyes társadalmi csoportokat kirekesztő hangvételtől, addig a hatalom visszaszerzésének reményében eltekintett a szélsőségek elutasításától.

Ilyen örökséggel a háta mögött épeszű politikus biztosan nem kezd el erkölcsi magaslatokról és tabukról beszélni. Már csak azért sem, mert ezer és egy érvet lehet felhozni amellett, hogy ő maga hányszor sértette meg ezeket. Jelen pillanatban azonban a magyarországi kormánykritikus tábor vezető politikusa erre képes csupán. Erőt, egységet és egy kormányzásra képes DK-t akar láttatni maga körül, mert úgy érzi, hogy nyerő szériában van. Az egységes ellenzéki demokrata párt létrehozásának terve minden korábbinál könnyebben megvalósíthatónak tűnik most a számára, és Gyurcsány Ferenc minden bizonnyal azt reméli, hogy ha az ő kormányának terhes hagyatéka, a migrációs válság, a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború ugyan nem tudta ledönteni az Orbán-kormányokat a lábukról, akkor majd az energiaválság és az újabb gazdasági recesszió együtt megágyaznak az ő visszatérésének.

Az ellenzéki politizálás színvonala és minősége bő évtizede folyamatosan romlik, amit jól fémjelez az is, hogy a DK jelen pillanatban – optikailag biztosan – a legerősebb kormánykritikus erő. Mindezt úgy, hogy társadalmi támogatottságuk nem biztos hogy eléri 2022 nyarán a tíz százalékot. Ez azonban arra bőven elég a jelenlegi mezőnyben – ahol Fekete-Győr Andrásokkal és választást soha meg nem nyerő Jakab Péterekkel kell versenyezni –, hogy egy kis ravaszsággal és stratégiai érzékkel „leuralja” a többieket Gyurcsány Ferenc.

Korábban az volt a kormányváltásban reménykedők megoldhatatlannak tűnő dilemmája, hogy sikerülhet-e Gyurcsánnyal. Ma egyre inkább úgy tűnik, hogy őt sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják már, mert a torkukon akadt. Április 3-a után pártelnökök egész sorát cserélték le, mondván, vállalniuk kell a felelősséget a vezetőknek. Ez az ellenzéki térfél egyik szereplőjének érdekeit maximálisan szolgálta. Ő az, aki korábban és most is egy dolgot csinált: hazudott reggel, éjjel meg este, mint a fenti példák is igazolták. Csak a miheztartás végett.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóhelyettese

Korábban írtuk