A Sin kardinálist gyászolóknak

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenkinek megvan a maga kedvence, jobban mondva kedvencei. Nekem a június 21-én elhunyt, az önök által oly mélyen gyászolt Jaime Lachica Sin kardinális, a fülöp-szigeteki katolikus egyház feje valóban egyik kedvencem volt. Soha nem fogom elfelejteni a lába kisujjától a feje búbjáig politizáló egyházfőt, amikor az amerikaiak által támogatott két gazember, Ferdinand Marcos és felesége, Imelda között ült és azt mondta (óriási humora volt) a kínos, de kényszerű protokoll eseményről: „Úgy éreztem magam, mint Jézus…, akit két tolvaj közé feszítettek keresztre”. Elképzelem, miket mondott volna rá az itteni koalíció két pártja, az MSZP és az SZDSZ, ha még az itteni, végtelenül szelíd katolikus egyház egyes tisztességes vezetőinek és egyes karakán papjainak mérhetetlenül szelíd politizálását is dobermanként támadja. A 76 éves korában veseelégtelenségben elhunyt Sin kardinális saját nevével is szeretett viccelődni, ami nem volt nehéz, hiszen a „sin” angolul morális bűnt jelent. A hozzá látogatókat a magyarra nehezen lefordítható szójátékkal üdvözölte: „Legyetek üdvözölve a bőn (Sin) házában”. Sin kardinális tényleg egyedi jelenség volt. 1986-ban és 2001-ben egyaránt fülöp-szigetiek ezreit biztatta arra, hogy megbuktassák Marcost, majd Estradát. 16 gyerek közül a 14-ikként született. Ma-mája őt szerette a legjobban. Talán azért, mert asztmája mellett oly vékonydongájú volt. Noha elhatározta, hogy pap lesz, 1954-ben megfogadta, hogy ha még egyszer asztmás rohama lesz, lemond vágyáról. Asztmás rohama soha többé nem tért vissza. 1976-ban választották bíborossá. Fura módon arra is emlékszem, hogy amikor a második manilai filmfesztivált megrendezték, kijelentette, hogy „Manilára ráengedték a pornográfia és a szenny folyóját”. Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy Imelda, Marcos felesége színésznő volt. Imelda Sin kijelentésére azzal reagált, hogy a bíboros „kommunista homoszexuális”. A palotával fenntartott kapcsolata egyre feszültebbé vált. Amikor Marcos banditái meggyilkolták ellenfelét, Benigno Aquinót, az ellenzéki vezetőt, Sin nyíltan a nép elé állt és arra buzdította őket, hogy „menjenek az utcák parlamentjére”. Amikor 1986-ban az elnöki választás hatalmas csalásba torkolt, Sin pásztori körlevelet adott ki, elítélve a csalást. Sőt. Még választási biztosokat is toborzott, akik újraszámlálták a szavazatokat. Olyan hatalmas erkölcsi ereje volt, hogy az egykor Marcoshoz hő katonatisztek fellázadtak. Manilában 250 lázadó nézett farkasszemet Marcos kétszázötvenezer katonájával. Juan Ponce Enrile, a volt hadügyminiszter annyira betojt, hogy felhívta a bíborost és felajánlotta neki: vagy segít, vagy egy órán belül megölik. A kardinális ekkor térdre hullott és imádkozni kezdett. A Jóistentől azt a választ kapta, hogy elmenjen a katolikus rádió stúdiójába, és felkérje Manila lakóit: vonuljanak az utcára a lázadók támogatására. Apácák morzsolták rózsafüzéreiket a tankok előtt és a lázadók virággal tömték be a katonák puskacsövét. 2 és fél millió manilai állt ellen, mielőtt Marcos elmenekült Hawaii szigetére. Egyetlen lövés nem dördült el. Sin bíboros csodáról beszélt. II. János Pál pápa barátja volt, annak haláláig. És tudják, mit mondott a „népességrobbanásról”? Azt, hogy „minél több a gyerek, annál boldogabb a család”. Sin később se „nyugodott le”. Amikor Fidel Ramos és Joseph Estrada, Cory Aquino asszony két utódja meg akarta változtatni az alkotmányos reformot, ismét a tömegeket hívta segítségül. Az eredmény: az elnök békésen megbukott. Így lett elnök a mélyen katolikus Gloria Macapagal Arroyo asszony. Tisztelt gyászolók: önök tudják, hogy kit kell és kit érdemes gyászolni.

* * *

CNOOC (China National Offshore Oil Corporation)

Peking

Tisztelt Uraim! Feltétlenül vásárolják meg a kaliforniai Unocal olajtársaságot, ésszerűő határokon belül akármennyit ráígérve a rálicitáló Chevronra. Végre végigélvezhetjük azt fordítva, amit az amerikaiak megafondiplomáciájuk számtalan csatornáján terjesztettek. Nevezetesen, hogy egy ország cégeinek külföldi felvásárlása közönséges piaci tranzakció. Nem is egészen értem, hogy a viszonossági elv alkalmazásakor most miért vannak annyira felháborodva? Miért is lenne „nemzetbiztonsági kockázat” az első negyven olajcégben benne sem lévő amerikai Unocal kínai megvásárlása? Azért például – majdnem a székről estem le, amikor ezt olvastam -, mert a „nemzetbiztonsági kockázat” magában foglalja azt, hogy a cég alkalmazottai közül többen elveszítenék állásukat? És természetesen az, hogy a Unocal (ejtsd: Junokál) vásárlója állami dotációt élvez? Micsoda? Ugyan ki beszélt erről, amikor az állami kézen lévő francia gázszolgáltató megvásárolta a magyar földgázszolgáltatókat? Az a „szabad piac” elvének gyakorlati alkalmazása volt? Vagy amikor francia magáncégek titkos állami támogatással – amiről még a francia sajtó is nemzeti érdekből hallgat – vásárolják fel a magyar vízszolgáltatókat 2020-ra szóló stratégiai terveiknek megfelelően, hiszen tudják, hogy akkorra az ivóvíz stratégiai kincs lesz? Nehogy engedjenek a nyomásnak, uraim. És ne csak a Unocalt vegyék meg, de minden olyan amerikai céget, amely a nemzet büszkesége és jelképe. Ha lehet, vásárolják fel a McDonald’s-ot és a Coca Colát is. Hiszen az ön államuknak óriásiak a felhalmozott többletei, míg az amerikai állam nyakig el van adósodva. Nem hiszem, hogy egyedül lennék, aki élvezi a CNOOC (ejtsd: szinuk) és a többi kínai cég amerikai terjeszkedését. Annál nincs nagyobb öröm, mint amikor a tyúktolvaj rókának tyúkok vájják ki a szemét. Nagyon élvezetes látvány volt, amikor a CNOOC Unocalra benyújtott tendere előtti napokban a kínai Haier lenvászoncég 2,25 milliárd dollárt kínált a Maytagért. Nem is beszélve arról az örömről, amely májusban ért bennünket, amikor a kínai Lenovo nagy amerikai őrjöngésre megvásárolta az IBM PC-gyártó részét.

* * *

Aczél Endre

A kormány által kitüntetett újságíró

IX. rész

Egy kis nyári felüdülésként idézem azt, hogy ön jelenleg mit ér. Mint egy jó ismerőstől értesültem, a magyar Playboyban ön kétoldalas interjút készített Tornóczky Anitával, egy puccos belvárosi étteremben. Ott – a kujon alkonya különszámaként is előadható darabban – azt tudakolta Medgyessy nevelt lányától, hogy hord-e melltartót és bugyit? Szinte tanítani lehetne, ahogyan fagylaltként körülnyaldossa a lányt olyan kardinális kérdésekkel, amely a „Mindenhol jól érzed magad a világban Anitá?”-tól a „Szenzációsan öltözködsz, nagyon jó az ízlésed és tényleg a borok szeretetét mostohaapukádtól, Medgyessy Pétertől tanultad?”-ig terjed. De persze nem is ez a lényeg, amiért most írok önnek. Hanem az, hogy lassan véget ér ez a levélsorozat, mégpedig egy igen súlyos dologgal. Menjünk sorban. Ugyanis – mint kiderült – a Jobbik, amely a Matula Magazint jelentette fel az ügyészségnél, egyrészt II. János Pál pápa emlékének súlyos megsértése, másrészt pedig sötét szándékkal létrehozott, de érdekes módon az esethez képest a szokott profi felháborodók által igen könnyedén kezelt, a náci időket felidéző zsidó adatbázisa miatt, választ kapott az ügyészégtől az első ügyben. Eszerint a Matula Magazin honlapja kereskedelmi szolgáltatás és így annak információi „magánjellegűeknek” minősül. Nos – mint értesültem róla – az egyenlő mércék feltételezhető harcosai és a rasszizmust elutasítók (nyilván az ügyészségnek a második feljelentésére való megfelelő reagálását elősegítendő) most egy másik, a matulásokéval tökéletesen megegyező zsidó adatbázist hoztak létre www.matula.org címmel, csupán azzal az eltéréssel eredeti modelljüktől, hogy az „Ez meg mi az isten?” kérdést „Ez meg mi a mózes”-re változtatták és bizony a beütöttek faji hozzátartozása meglehetősen más képet mutat náluk. Hogy ott mit találhat az érdeklődő, arról – antirasszista filozófiámnak megfelelően – a következő levelemben írok, felszólítva önt és önön keresztül az egész sajtót az állásfoglalásra. Mert ilyen kihívásnak önök és az igazságszolgáltatás nemigen volt kitéve. De hát ezt önök hozták saját fejükre.