Mindez arról a hírről jutott eszembe, hogy a Super Group képzőművészeti csoport Szent Iván éji buliján színes fényözönbe öltöztették az Erzsébet hidat és megdöntötték az egyszerre csókolózók eddigi Guinness-rekordját. Végtére is nem baj: Manila után végre Budapest is bekerül a rekordok Nagy Könyvébe, s ahol több mint tízezer nyilvánosan csókolózó pár akad, az méltó a nemzetközi elismerésre. Akik majd olvassák külföldön a hírt, tudni fogják, hogy Budapest pompás hely, barátságos és szerelemteljes hely, ugyanez a vidám népség minden bizonnyal rávehető még sok más produkcióra is. Lehet még csókrekordot dönteni meztelenül, esetleg a Duna kosztengerében megmártózva vagy kutyagumit szedegetve a lepukkant főváros utcáin, gödrök, koldusok, hajléktalanok és kopasz gengszterek között sasszézva. Ezt a „fényfestészetet” állítólag nem közpénzből finanszírozták, lehet, hogy maga Baxter ajánlotta fel a húszmilliót, eladván összes nevén szereplő ingatlanát, mert ezt a népet szórakoztatni kell, ha már kenyeret nem, legalább cirkuszt a számukra, úgy működik ez, mint a bolondokházában a foglalkoztató. Reggel egy kis Nap-kelte, aztán lövöldözős és csókolózós filmek rogyásig, a nyugdíjasok meg rántottlevesük mellől nézhetik a főzőcskés műsorokat meg a közvetlen ajánlatokat a tízezer forintos, önborotvával kombinált porszívóval egybeépített kelkáposzta-szeletelőként is működtethető originál szőrtelenítő masszázsgéppel. A december 5-i népszavazás után aligha lehet kétséges, az igennel szavazó másfél millió polgáron kívül mivel tölti idejét a maradék nagykorú, ám szellemileg és erkölcsileg enyhén szólva visszamaradott lakos. Készül a csókversenyre vagy munkásőr-egyenruháját nézegeti, esetleg a részvényeinek osztalékát számolgatja.

Csókosoké a magyar világ. Az egyik csókos Márait idézve kesereg, hogy ma is olyan a helyzet, mint régen, a keresztény nemzeti kurzus lovagjait futtatják. Arcátlanabb hazugság talán még nem volt ennél a sokat megélt magyar sajtóban, melyből lassan minden becsületes ember menekülni kényszerül, akárcsak az egész magyar irodalomból és oktatásból, tudományból és művészetből, annyira átvették a hatalmat Kun Béla és Lukács György örökösei – Aczél György kora már-már dicsfényben tündökölhet, hiszen a nagy kulturális

Inkvizítor saját hatalma érdekében még ügyelt az „egy fehér-egy néger” politikájára – mert még nem ismerte a sokkal hatékonyabb lózungot: döntsön a piac, a Nagy Könyv, amibe mindenkit beleírnak, az analfabéták szavazata szerint. Egy másik csókos párhuzamot von undorító lapjának mocskos cikkében Orbán Viktor és Pándi András (brüsszeli) gyilkos között, mivel O. V. tanácsot adott feleségének, P. A. pedig feldarabolta feleségeit. A bértollnok bevezető fél mondata miatt említem csak ezt az egészet, mert ez a fél mondat így hangzik: „Mert más dolog idős hülyéket Vesszen Trianon!-nal vigasztalni…” Nos, kedves barátaim a keresztény, nemzeti oldalon, ez az a fél mondat, amit mi minden szóbeli nyilatkozatból és írásban elkövetett bűntényből hallunk. Nekünk, idős hülyéknek már az is vigasztalás, ha valaki el meri mondani, le meri írni: Vesszen Trianon! Aki pedig ezért minket idős hülyének tart, azt mi hazaárulónak tartjuk, egészen egyszerűen, s ajánljuk neki, próbáljon szerencsét más földön.

Mi, idős hülyék meg nézzük, bámuljuk, olvassuk a csókosokat. Hiszen megint és mindig övék a világ. Mint az egyik internetes balliberális újság írja: „A pszichedelikus fény elfoglalja az Erzsébet hidat.” Így kell ezt csinálni, húszmillióért, pszichedelikus fénnyel, nem békés tüntetéssel. A „pszichedelikus” szót nem leltem az Idegen szavak szótárában, az angol szótáramban azonban igen: „bizarr, képzeletbeli, hallucinációs”, illetve „hallucinogén (kábítószer)” vagy „káprázatos, pompás szín”, vagy „hallucinogén kábítószer”. Csóközön.

Találkozunk 2006-ban. Idős hülyék és csókosok.