John Pilger The New Statesman, Egyesült Királyság 3. rész

Múlt héten azt ígértem, most azon indítékok elemzésével fejezem be a levelemet, amelyek Fodor és Jeszenszky urakat a Deák Ferencz Polgári Kör nevében arra indították, hogy azokért az okfejtésekért támadják a Demokratában megjelent Blair-levelemet, amely „vonala” ma már a nyugati világban sokkal inkább elfogadottabb, mint az iraki háború azon védelme, amelyet az ön számára ezen ismeretlen urak igyekeznek fenntartani – mindannyiunk veszélyére. Csakhogy közben olyan események történtek, amelyek miatt a befejezés a jövő hétre húzódik. Bocsánat. Hogy mennyire változik már az Egyesült Államokban is az iraki háború megítélése, arra jellemző az augusztus 5-én az Associated Press és az Ipsos által közösen elvégzett felmérés, amely azt mutatja, hogy a megkérdezetteknek már csupán 38 százaléka helyesli azt, ahogyan Bush elnök jár el Irakban. Tavaly még az amerikaiak fele helyeselte. Néhány napja pedig az al-Kaida terrorszervezet második embere tette egyértelművé – miután Blairrel ellentétben ezt Blair külügyminisztere és belügyminisztere is elismerte -, hogy nagyon is egyértelmű a kapcsolat a koalíció iraki megszállása és a londoni merényletek között. Ezek az urak azt is elfelejtik, hogy ma az európai „fősodratú” vélemény nem az övék, hanem az általuk megtámadott levélé, hiszen még nagyon sokan emlékeznek az Eurobarometer, az Európai Unió közvélemény-kutató szervezetének azon felmérésére, amelynek eredményeként kiderült, az unió polgárainak 59 százalékának, véleménye szerint, a világbékét elsősorban Izrael és az Egyesült Államok fenyegeti. Arra is emlékezünk, hogy ezen eredmények nyilvánosságra hozatala milyen kínos támadásoknak tette ki az Eurobarometert, amely azóta tartózkodik fontos, releváns témák szondázásától is. Fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy vajon, ha Blair olyannyira dicsérte a terrorizmussal tetőtől talpig vádolható IRA-t, amiért az a tárgyalások eredményeként lemondott a terrormerényletek végrehajtásáról, akkor miért ne lehetne hivatalos tárgyalásokat folyatni iszlámista terrorszervezetekkel? Hiszen az ő álláspontjuk az, hogy addig, ameddig területeiket nyugati erők foglalják el, olajukat pedig ellopják, az utolsó leheletükig harcolni fognak. Nekünk viszont az az érdekünk, hogy a földön béke legyen. Amiért a megszállóknak – vagyis az ellenünk irányuló terrorizmust kiváltó országoknak – távozniuk kell azon országokból, amelyekhez semmi közük. Nem pedig – ezzel ellenkezőleg – arra szőni terveket, hogy Iránt, Szíriát és netán Libanont kényszerítsék térdre. Nagyon sokan vannak Nyugaton, akik szerint ez a harmadik világháború megindításának lehet az oka. Vagy – ha a hidegháborút vesszük a harmadik világháborúnak – a negyediknek. Amennyiben az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és az iraki kalandban résztvevő szövetségeseiket olyannyira aggasztotta az iraki diktatúra (mert, mint tudjuk, a tömegpusztító fegyverek meg nem találása után ez maradt a lerohanás egyetlen propagandisztikus oka), vajon miért nem támadják meg a szaddami diktatúránál sokkal veszélyesebb, atomfegyverekkel és rakétákkal felszerelt Észak-Koreát vagy Kínát? Vagy a floridai Key Westtől száz kilométernél nem sokkal messzebb fekvő kubai diktatúrát? Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon. Akár a Deák Kör tagjai, pontosabban ez esetben egyik tagja, Fodor András, aki Mogyorody Szabolcsnak és Szerdahelyi Szabolcsnak (Deport ’56) írt levelében azt állítja, hogy én a terroristákkal szimpatizálok (mert többek között, Pilger úr, önnel pontosan azonos véleménnyel vagyok), a magyar jobboldal nevében lépek fel (ugyan mikor?), majd hozzá teszi – és remélem, most ül -, hogy az ilyen Blairnek írt leveleim nagyon nagy károkat okoznak az egész magyar jobboldalnak és Orbán Viktornak, mert „sokan azonosítanak” bennünket. Valamint, teszi hozzá Amerikából Fodor András, „egyenkint kell meggyőzni sokakat, hogy ez tévedés”. Nos, Pilger úr, én ezt csak azért írtam le önnek, hogy képe legyen a magyar jobboldal egyes részének elmeállapotáról. Mert ugye arról van szó, hogy az én, kizárólag a magam nevében írt nyílt leveleimet ezen urak szerint az „egész magyar jobboldallal” azonosítják és összetévesztenek engem, egy firkászt Orbán Viktor volt miniszterelnökkel, a legnagyobb ellenzéki párt elnökével. Talán ön is el tudja képzelni azt a kolosszális feladatot, amikor Fodor úrék egyenként mennek oda Amerikában „sokakhoz”, grabancukat megragadva, hogy elmagyarázzák: „Hát nem érted, hogy Lovas István nem Orbán Viktor?”. Ha ez a butaság nem lenne tragikus, még nevetni is lehetne rajta. Csakhogy ez a Deák Kör és a hozzá hasonló Nemzeti Kör és a Professzorok Batthyány Köre ilyen emberekből áll. Akik ahhoz gyávák, hogy megvédjék olyan emberektől Orbán Viktort, mint például a másik oldalon álló, nemzetközileg ismert Fejtő Ferenc, aki legutóbb a Népszabadság július 25-i számában terjesztette azt a Fidesz elnökéről, hogy antiszemita, de ahhoz is gyávák, hogy tiltakozzanak, amikor ez a mai gazember kormány éppen a Magyar Rádiót akarja kiéheztetni. Nem véletlen, hogy ezen emberek megnyilatkozásai és tettei a másik oldal örömét váltja ki. Még a szelídhangú Szerető Szabolcs Médiaháború címmel a Magyar Nemzet augusztus 6-i számában megjelent vezércikkében is azt írta: „Bosszantó, hogy egy ilyen pillanatban jobboldali professzorok jó szándékú, csak éppen kivitelezhetetlen ötletét vetik oda gumicsontként az ettől okkal boldog balliberális sajtónak a média erkölcsi (haha!) felett őrködő testületről”. Jó szándékú…

(vége a jövő héten)