Az első probléma az, hogy Magyarországon még senki sem határozta meg, mit is takar ez a kifejezés: gyűlöletbeszéd. Nyilván nem azt, amikor a magyar népet kollektíve bűnösnek nevezik a holokauszt borzalmaiért. És persze azt sem, amikor nemes egyszerűséggel lefasisztáznak egy-egy nemzeti érzelmű pártot, lenáciznak egy újságot, egy közírót, egy történészt… Hogy arról ne is beszéljünk, amikor Gyurcsány Ferenc arról győzködte a magyar társadalom tagjait tavaly december 5. előtt, hogy szavazzanak nemzettársaik ellen.

Nem, ez nem gyűlöletbeszéd. Az viszont már az a javából, ha a nyolcvannégy éves asszony jegyzőkönyvbe diktálja a rendőröknek egy utcai rablás után, hogy romák vették el a pénztárcáját. Lehet, hogy nem fröcsögne a gyűlölet a kirabolt és megalázott nyugdíjasból, ha eszkimókat mondana. De ha egyszer romák állították meg, és nem az eszkimók!

Petrétei József persze nem lángelme, hanem Gyurcsány Ferenc hálás marionettfigurája. Nem véletlen, hogy csak a gyűlöletbeszédre fókuszál, azon, hogy mi szülte, s mi gerjesztheti a magyar többség, s az itt élő kisebbségek közötti feszültséget, milyen történelmi háttere lehet ennek, s milyen kulturális különbözőség húzódhat e mögött, el sem gondolkodik. Vagyis az igazságügy-minisztert éppen az igazság érdekli a legkevésbé.

Fájóbb ennél az a képmutatás, amit a baloldal a gyűlölet kérdésében mutat. Miközben Petrétei József a gyűlöletbeszéd megfékezését sürgeti, az MSZP éppen azt a Zuschlag Jánost szeretné visszacsempészni a politikai élet porondjára, aki a gyűlöletesnél is visszataszítóbb, vagyis egyenesen emberi mivoltában megalázó, cinikus megjegyzést tett a Terror Háza előtt a holokauszt áldozataira.

A baloldal mindig újabb és újabb azonosítási rendszereket szerkeszt. Volt, amikor az emberi jogok védelme, volt, amikor a szociális érzékenység alapján identifikálták magukat a balosok. Természetesen játék és színház volt ez is. Emberi jogok egy kommunista utódpárt zászlóján? Szociális érzékenység a milliárdos bankárpolitikusok szónoklataiban? Mindegy, itt az új irányzat, hiszen ma csak az számít szalonképesnek, és csak azt engedi levegőhöz a baloldal, aki a vérmes antifasiszta jelmezébe bújik. Nem is vérmesség, egyenesen véresszájúság lett ebből.

A dolog egyébként éppen annyira hiteles, mint elődei, például a szociális érzékenység. Üzlet ez is, üzlet az is.

Ami igazán dermesztő az egészben, hogy Petrétei József bejelentette: Magyarország mindent megtesz a gyűlöletbeszéd vissza-szorítására. Még a véleménynyilvánítási szabadságot – értsd a szólásszabadságot – is korlátozná ennek érdekében… Márpedig a véleménynyilvánítás joga, a szólás szabadsága olyan alappillére a parlamenti demokráciának, az európai értékeknek és az alkotmányosságnak, de magának a jogállamiságnak is, amelyet semmilyen indokkal sem lehet kimozdítani a helyéről. Úgy pedig főként nem, hogy a többség véleménynyilvánítási jogát korlátozzuk, a kisebbségekét pedig nem.

De nem birtokolja. És ez a többség nemcsak akkor vergődött tehetetlenül, amikor a Szent Koronát micisapkává alacsonyította néhány közíró, hanem akkor is, amikor alvilági figurák vertek össze olyanokat, akik a választásokig viselték a nemzeti kokárdát 2002-ben.

És hát az is igaz, hogy nem lehet egy társadalom véleményét és érzelmeit törvényekkel, jogszabályokkal korlátozni. Félő azonban, hogy másról szól az egész, a kisebbségek ügye megint csak az az álcaháló, amivel annyiszor takart már be fontos dolgokat. Látható, úgy nyúlnak a gyűlöletbeszéd fogalmának határai, mint a gatyagumi. Belefér minden. Ha akarom, még egy Gyurcsány-kritika is. Közeledik a 2006-os választások időpontja. És nyilván jó lenne, ha a nemzeti oldal semmivel sem válaszolna, semmivel sem válaszolhatna az MSZP, valamint az SZDSZ fekete kampányára.

Hanem befogná a pofáját.